Posztkeresztény Európa

E G Y H É T E U R Ó P Á B A N

Lóránt Károly
2004. 09. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagy-Britannia – Nyugat-Európa többi részéhez hasonlóan – posztkeresztény társadalom. A vallás azon kevesek magánügye, akik gyakorolják. Az egyházak szerények, udvariasak és egy kissé baloldaliak. Van egy kis abortuszellenes mozgalom, de nem hasonlítható az amerikai életvédő csoportokhoz, amelyek terrorizálják az ottani centrista és jobboldali politikusokat. Nincs vita az őssejtkutatásokkal kapcsolatban és a homoszexuális házasságokról is csak egy kevés. A konzervatívok elkeseredetten próbálják a választókat szociálliberális hitvallásukról meggyőzni, ennek érdekében annyi homoszexuálist és gyermekét egyedül nevelő anyát indítva a parlamenti székekért folyó versengésben, amennyit csak össze tudnak szedni. Mindezt az Economist írja legutóbbi számában, összehasonlítva az amerikai és az angol konzervativizmust.
Az analógiát felhasználva az Európai Parlamentben lévő kereszténydemokrata frakciót is nyugodtan át lehetne keresztelni posztkeresztény-demokratára, hiszen elsősorban rajtuk múlott, hogy a keresztény gyökerekre való utalás nem került be az európai alkotmányba. A poszt- jelző azonban a szociáldemokratákra is vonatkoztatható. A német poszt-szociáldemokrata kormány éppen most próbálja felépíteni a posztjóléti társadalmat, még perspektívátlanabbá téve széles társadalmi rétegek jövőjét.
A jobboldali értékek elvesztése a házassági hajlandóság nagymértékű csökkenésében, a házasságok instabillá válásában mutatkozik meg leginkább. Ez kihat a népesség alakulására. Míg az 1960-as évek elején hárommillió volt Európa évi természetes szaporodása, ma már csak 200-300 ezer, és a teljes termékenységi ráta (az egy nő élete során szült átlagos gyermekszám) a valamikori 2,6-es értékről mélyen a társadalom önfenntartásához szükséges 2,1-es érték alá csökkent (2002-ben 1,46 volt). Emiatt Európa népessége rohamos fogyásnak indult volna, ha a nettó bevándorlók száma nem növekszik az 1960-as éveket jellemző évi százezerről 1,2 millióra. Ez így majdnem rendben is lenne, ha a bevándorlók (mint például annak idején a magyarok) beilleszkednének, majd beolvadnának az európai társadalmakba. Ez azonban nem így történik, a bevándorlók – megtartva eredeti identitásukat – növekvő számú és méretű szubkultúrákat hoznak létre, amelyeknek léte egyre elkeseredettebb vitákat vált ki Nyugat-Európában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.