Tudás pénzért, avagy tartható-e a színvonal?

Növekszik a hazai költségtérítéses oktatás népszerűsége. A tehetősebb diákok az oklevél minden áron való megszerzéséért választják ezt a képzési formát, míg a szegényebbek az ebben rejlő kitörési lehetőségeket keresik, és készek erre pénzüket is áldozni. A felsőoktatási intézményeknek viszont egyre nagyobb fejtörést okoz a minőség megőrzése. Bevételeik jelentős forrását képezik a fizetős hallgatók, az állami finanszírozás viszont csökkenő tendenciát mutat.

A fővárosi Corvinus Egyetem – a korábbi Közgáz – Államigazgatási Karán a kilencvenes évek derekától emelkedik a költségtérítéses hallgatók száma. Ők jelenleg a kar létszámának hetven százalékát teszik ki. A fizetős diákok létszámnövelését a kari költségvetéshez egyre csökkenő arányban hozzájáruló állami finanszírozás eredményezte – mondta Kis Norbert oktatási főigazgató-helyettes. Szerinte az oktatáspolitika így tette hivatalossá a saját bevételek növelésének kényszerpályáját. Ennek ellenére a kar hosszú távon a költségtérítéses létszám jelentős csökkentését célozza meg, még akkor is, ha nehéz a költségvetésben keletkező űrt betölteni. – Döbbenetes, hogy a közigazgatási szakemberképzésben nem hajlandó az oktatási tárca az államilag finanszírozott létszámot emelni, sőt csökkenti azt, miközben a jogászok finanszírozott létszáma a miénket tizenötszörösen meghaladja – kifogásolta Kis Norbert. Elmondta: az EU-csatlakozás sem változtatott a tárca közigazgatási alapképzéshez való hozzáállásán. A kar viszont minden uniós pályázati programba bekapcsolódik, ezekből azonban az alapfeladatok és a működési költségek nem pótolhatók. Az épületeket üzemeltetni kell, az államigazgatási szakon 44 hallgatóra jut egy oktató, ezért a működési minimum fenntartásában csak végső eszköz a költségtérítéses oktatás. A kar kiadásainak 65 százalékát a költségtérítésekből fedezi, ami állami intézményeknél szinte példátlan. – A karnak mégis érdeke, hogy a kiadott diplomák száma arányban álljon a közszolgálati piac középtávú igényeivel. Fizetős diákjaink között valóban vannak, akiket „csupán” a diplomaszerzés vezet, de hallgatóink többségükben köztisztviselők, ezért előmenetelük nagyban biztosított. A szigorú felvételink és a nagy lemorzsolódási arány viszont ellenáll a könnyű diplomaszerzésnek – tette hozzá Kis Norbert.
A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) szabad kapacitásának kihasználására hirdet költségtérítéses képzést, mert az állami támogatás ott sem elegendő. A KRE azonban nem kizárólag a térítések bevételéből pótolja forrásait. – A fizetős hallgatók számának növelése nem megoldás – véli Prekker Judit főtitkár. Rámutatott: a KRE-nek nem célja, hogy erején felül növelje a költségtérítéses képzések számát, így náluk nem jelent minőségromlást a fizetéses oktatás. – A kialakult versenyhelyzetben előnyünk, hogy egyházi, illetve kis intézményként nem tömegoktatást folytatunk, mert nálunk az oktatók és a hallgatók közötti személyes kapcsolat a fontos. Diákjaink nem pusztán azért vállalják a költségeket, hogy mindenáron diplomához jussanak, hanem mert itt egy kicsit többet kapnak, mint amit az oklevél megszerzéséhez szükséges képesítési követelmények előírnak – mondta Prekker Judit.
– A Miskolci Egyetem a legszegényebb magyarországi régiót fogja össze, ezért itt a hallgatók többsége arra kényszerül, hogy inkább az állami finanszírozást keresse. Az alapképzés hallgatóinak körülbelül a felét mégis a fizetősök teszik ki. Akadnak még ugyanis családi tartalékok, amit tanulásra szánnak – mondta Bíró György, az egyetem tanulmányi rektorhelyettese. Az állami finanszírozás csökkenése miatt a Miskolci Egyetem is a költségtérítésekből és egyéb tevékenységekből nyeri bevételeinek felét. A rektorhelyettes szerint mégsem jellemző intézményükre, hogy arra érdemteleneket lássanak el diplomával. Vonzerő, hogy aki két szakon tanul, annak a díj kétharmadát elengedik.
A Debreceni Egyetemen idén is növekedett a fizetős diákok száma, ami a becslések szerint elérheti az 55 százalékot is. Joó Ferenc tanulmányi rektorhelyettes szerint a pénz önmagában nem garancia a diplomára. A költségtérítések itt is bevételnövelő források, de ez csekély ahhoz képest, amit az intézmény karai kutatásokból, vizsgálatokból vagy készülékek építéséből nyernek. – Intézményünk ugyanakkor rendkívül feszített helyzetben van, mert az állami normatívák az első kategóriából a harmadikba sorolták át például a gyógyszerészképzésünket. Változatlan hallgatói létszám mellett a kar finanszírozása így 57 százalékkal csökkent egyik évről a másikra – tette hozzá Joó Ferenc.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) is egyre több a költségtérítéses hallgató: idén 12–14 ezer költségtérítéses diák lesz az ELTE-n (18 ezer finanszírozott mellett). – Az ebből származó bevétel költségeinket mégsem pótolja, és idén hatszázmilliós kiadásunknak nincs fedezete. A fizetésképtelenség határán ingadozik az egyetem. Kollégáinkat arra kérnénk, hogy menjenek egy hónapra fizetetlen szabadságra. A közműveknél is nagyfogyasztók vagyunk, mindezekért tehát számunkra fontos a költségtérítéses „sereg”. Ezeknek egy köre mindenáron diplomához akar jutni, egy része érdeklődik valami iránt, többen ráébredtek, hogy rosszul választottak korábban, mások viszont rájöttek, hogy ki kell egészíteniük a tudásukat. Sokan pedig egyszerűen lemaradtak a ponthatárról – tájékoztat Bakonyi László oktatási főosztályvezető. Szerinte az ELTE kiszolgáltatottsága ellenére nem vezet minőségromláshoz a fizetéses oktatás elterjedése.
Körképünkben a megkérdezettek mindegyike egyetértett abban, hogy a felsőoktatás nyújtotta szellemi értékeket nem szabad, de nem is lehet „szabadpiaci árucikknek” tekinteni. Az intézmények energiáik jelentős részét manapság a túlélésre fordítják, és nem arra, ami az igazi feladatuk lenne.