Nem ilyen nyelvet akarunk!

Az európai csatlakozás problémái közül nem utolsó a nyelvi, amelynek több vonatkozása van, de csak egyet fogunk kiragadni. Sokan – hol joggal, hol túlzott aggodalommal – az idegen nyelvi hatásoktól féltik (féltették) a magyar nyelvet. Az előttem fekvő dokumentum, az Európai Parlament (szerkesztette az Európai Parlament információs és közönségkapcsolati főtitkársága; kiadta az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája, Budapest, Kossuth Lajos tér 1.) váratlan szempontot vet fel: magunktól kell nyelvünket félteni.
A félelmek megfogalmazása előtt rövid kitérőt szükséges tennünk. Az Európai Unió, annak különböző bizottságai, fórumai nyelvi ügyekben többféle elvet fogalmaztak meg. Ezek egyike leszögezi: a közösség minden egyes polgárának joga van anyanyelvén tájékoztatást kapni. Hogy e tájékoztatás mire terjed ki, itt nem részletezhető, de a fentebbi dokumentum ezek közé tartozik, mivel mindenki számára szóló ismereteket közöl az Európai Parlamentről, annak bizottságairól stb. Az informálásnak nincs hivatalos nyelve, tehát nincs egy „főnyelv”, és az információ más (finn, holland, magyar stb.) nyelvű megjelenítése e „főnyelvből” való fordítás lenne. Az az alapelv, hogy ezek a dokumentumok a tagországok államnyelvén íródnak, természetesen azonos tartalommal. Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy egy dokumentum nyelvi pontatlanságait, homályosságait, majd az ennek nyomán természetes módon fakadó érthetetlenséget és értetlenséget a gyenge fordítás rovására írjuk.
Nézzük (pontosabban: olvassuk) tehát e szemmel az Európai Parlament kiadványt!
Helyesírási hibák: a „stb.” elé nem kell veszsző (7. és más oldalakon), az „ill.” elé viszont kell (7. és más oldalakon). Az „és” kötőszó már bonyolultabb: hol kell, hol nem kell elé vessző, érettségi birtokában ez aránylag pontosan megmondható. A „Kulturális, ifjúsági, oktatási, médiaügyi és sport bizottság” nevében az „és” szó elé nem kell vessző (17. old., az egybeírást most ne firtassuk). Az interparlamentáris szó kötőjeles írását semmi sem indokolja. Vannak olyan „elgépelések”, melyeket a legegyszerűbb helyesírást ellenőrző program is kiszűr: „… a Miniszterek Tanácsával egyetértésben alkotja meg az közösségi jog nagy részét” (3. old.). A 10. oldalon „öt questor” kerül szóba. A Magyar Értelmező Kéziszótár a „quaestor” írásmódot régiesnek ítéli; elfogadott a kvesztor. Mit csinál a kvesztor? A már idézett szótár szerint: „Egyetemen az anyakönyvet vezető, a tandíjakat beszedő, a tanulmányi ügyeket intéző hivatal vezetője.”
A hibáknak csak egy-egy előfordulását hoztam szóba, a tényleges hibaszám a fentiek többszöröse. A 19. oldalig jutottam el, a kiadvány egyébként 43 oldalnyi. Az áttekintett 19 oldalból 7 oldalon csak képek vannak, szöveg nincs, tehát a példákat mindössze 12 oldalról gyűjtöttem. Belefáradtam a helyesírási hibáktól tűzdelt szöveg olvasásába.
A helyesírási hibák is rontják egy szöveg olvashatóságát, érthetőségét, ám a nyelvhelyességi és szóhasználati hibák következményei súlyosabbak.
„… általános közvetlen szavazással lett megválasztva” (3. old.). Magyarul megválasztanak valakit, tehát a helyesebbnek gondolt változat: … általános közvetlen szavazással választották meg. Ezek – nevezzük egyszerűen szenvedő szerkezetnek – a nyelvi fordulatok nem lehetetlenek, de túlzott használatuk stilárisan előnytelen. „… a képviselők meg lettek választva” (7. old.); helyesen: a képviselőket megválasztották. A 19. oldalon: „… 2003-tól kezdve tiltva legyen (helyesen: tiltani kell…); „… az elhasznált elektromos berendezések jobban legyenek újrahasznosítva” (helyesen: az elhasznált elektromos berendezések jobb újrahasznosítása).
„Az európai képviselőknek nyilvános jegyzékbe kell feltüntetniük szakmai tevékenységüket és minden más fizetés ellenében betöltött állásukat ill. tevékenységüket” (7. old.). Hemzseg a mondat a különféle hibáktól. A „feltüntet” ige kiegészítései: „valahol valamit”. A „valahol” -ban, -ben vagy -on, -en, -ön ragos főnevet kíván, tehát a „jegyzékbe” mindenképpen rossz. Feltehetőleg arról van szó, hogy a képviselőknek „nyilatkozatot kell tenni”. Akkor viszont a „nyilatkozat” szót kellene használni, nem a „jegyzék” szót. Némi fejtörés után rájövünk: a képviselőknek arról kell nyilatkozatot tenni, hogy képviselői keresetükön kívül részesülnek-e más javadalmazásban. Ehhez azonban a „minden más fizetés ellenében betöltött állásukat” vesszővel kell tagolni: minden más, fizetés ellenében betöltött állásukat. Így világos az olvasó számára: elvileg nem kizárt, hogy egy európai képviselő a parlamenti munkája mellett egyéb tevékenységet folytasson, ám ha ezért javadalmazásban részesül, akkor ezt köteles nyilvánosságra hozni. Az „ill.” elé vesszőt illik tenni (erről már esett szó).
Az Európai Parlamentbe egyre több nő kerül be: „… az 1999-es választásoknak köszönhetően” arányuk elérte a 29,7%-ot (7. old.). Nyilván nem a választásoknak „köszönhetően”, hanem annak során, hiszen furcsa lenne azt várni egy választástól, hogy valamelyik nemnek kedvezzen. „A frakciók több mint száz nemzeti politikai pártból származtathatók” (11. old.); aligha „származtathatók”, sokkal inkább tevődnek össze, állnak, foglalnak magukba stb. „Az Európai Parlamentnek a soknyelvűség korlátaival – amelyek áthidalására az állandó létszám mintegy harmada szolgál – valamint a munkavégzés három helyszínének … problémájával kell szembenéznie” (12. old.). A mondat túl hosszú, de birkózzunk meg vele! A „soknyelvűség” nem annyira „korlát”, mint inkább akadály. A „korlátok áthidalása” még zavarosabbá teszi a mondatot (javaslat: az akadályok áthidalása, elhárítása stb.).
A mondat érthető, de nem gördülékeny: „A parlamenti bizottságok, amelyeknek száma tizenhét, az Európai Parlament plenáris üléseinek munkáját készítik elő” (12. old.). Javaslat: 17 parlamenti bizottság készíti elő az Európai Parlament plenáris üléseinek munkáját.
Fellengző hivatalos stílus formálja a következő mondatokat: „… a Parlament és a Tanács közötti megbeszélések tárgyát képezi…” (7. old.; helyesen: a parlament és a tanács közötti megbeszélések tárgya…). A 11. oldalról idézünk: „… az ülések napirendjét képező aktuális kérdések” (helyesen: az ülések napirendi pontjai, kérdései).
Érhetetlen mondatok: „Ez (ti. az Európai Parlament létrejötte – L. Zs.) a legfényesebb szimbóluma a megbékélésnek, amit az európaiak adhattak egymásnak” (3. old.). A „megbékélés szimbólumát” nem könnyű értelmezni. De mit jelent ennek „egymásnak való átadása”? A 19. oldalon felsorolt célok egyike: „a Bizottság sürgős óvintézkedéseket tehessen az állatok etetését illetően”. Nincs tippem, hogy miről szól ez a mondat.
A helyesírási, tartalmi hibák az egyszerűbb esetekben az olvasói kedv lanyhulását, csökkenését eredményezik. Súlyosabb esetekben azonban részleges vagy teljes kommunikációs csőd fenyeget: az olvasó félreteszi az olvasmányt, képtelen azt végigolvasni. Az utóbbi eset tipikus kísérője, hogy az olvasó elégedetlensége, haragja nemcsak a szöveg, hanem annak tartalma ellen is irányul. Ez aligha lehetett a közrebocsátók célja. A kiadvány költségei bizonyára „elbírtak” volna egy nyelvi lektort. A kiadások bőven megtérülnének, hiszen a nyelvi érthetőség meghatározza a kiadvány olvasói (állampolgári) befogadhatóságát és elfogadottságát.

A szerző egyetemi tanár