Brüsszel háborút, Magyarország békét akar

Ünnepi beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnökkel.

Orbán Viktor miniszterelnök Forrás: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán

– Miniszterelnök úr, elképzelhetőnek tartja, hogy Európa számára 2025 volt az utolsó békeév?
– Igen, ezt nem lehet kizárni.

– Már önmagában az is megrázó, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet.
– Elszoktunk a háborútól. Az utolsó nagy európai háború 1945-ben ért véget, és azóta nyolcvan év telt el. Ez Euró­pában rendkívül ritka állapot. Sokáig a nukleá­ris tömegpusztító fegyverek tartották vissza a kontinens népeit a háborútól. Mindenki abból indult ki, hogy egy európai konfliktus elkerülhetetlenül nukleáris világháborúvá fajulna. Ez a félelem nyolcvan éven át működött. Most viszont egy teljesen új világ van kialakulóban. 

A pénzügyi, katonai és politikai hatalom újraelosztása zajlik, ami akár háborút is fellobbanthat. Az Európában érezhető háborús feszültség Nyugat-Euró­pa és az Európai Unió hanyatlásának a következménye.

– Ön néhány napja tért vissza a brüsszeli uniós csúcstalálkozóról. Közelebb kerültünk a békéhez vagy távolodunk tőle?
– A háborúhoz kerültünk közelebb. A múlt héten Brüsszelben annyit tudtunk elérni, hogy lassítottuk a háborúba sodródás ütemét. Voltak, akik ezt a folyamatot hipersebességűvé akarták gyorsítani, őket sikerült blokkolnunk. A folyamat azonban nem állt meg. Csak a gyorsulását akadályoztuk meg. Ma Európában újra két tábor van: a háborús párt és a békepárt. Jelenleg a háborúpárti erők vannak fölényben. Brüsszel háborút, Magyarország békét akar.

– Mintha egy csehovi szituációban lennénk: sorra tűnnek fel a fegyverek az európai díszletek között. Újrafegyverkezés, sorkötelezettség, a közvélemény háborúra hangolása – minden egyszerre történik.
– A látszat szerint az ukrán–orosz háború jelenti az eszkaláció veszélyét, de ez inkább következmény. A valódi ok Nyugat-Európa politikai, gazdasági és társadalmi hanyatlása. Ez a folyamat már a 2000-es évek közepén elindult, majd a pénzügyi válságra adott rossz válaszok felgyorsították. Húsz évvel ezelőtt az Európai Unió és az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye nagyjából azonos szinten volt. Ma Amerika az egekben van, Európa pedig lefelé csúszik. A világ egykori mintaadó kontinense néhány év alatt megmosolygott, komolytalan szereplővé vált.

– Ön szerint ezért szervezik hadigazdasággá Európát?
– Igen. Ez egy jól ismert történelmi reflex. Ha nem tudják felvenni a versenyt a gyorsabban fejlődő térségekkel, hadigazdasággal próbálnak növekedést generálni. Ez a döntő oka annak is, hogy az európaiak beleálltak az ukrán–orosz háborúba. Pedig ez nem volt elkerülhetetlen. 2022 februárjában Európa dönthetett volna úgy is, hogy békemissziót küld Moszkvába és Kijevbe, és nem nyilvánítja saját háborújának ezt a konfliktust. Ha így történik, ma nem élnénk háborús fenyegetés árnyékában. Ehelyett Euró­pa háborús útra lépett, amerikai nyomásra is. A Biden-adminisztráció beavatkozása döntötte el a vitát a háborúpártiak javára. Ma meg az új elnök békét akar. Ez intő jel. Európának nem szabad az amerikai belpolitikai ciklusokra építenie a saját stratégiai döntéseit. Fontosak az amerikai kapcsolatok, de európai ügyekben kizárólag európai érdekekből szabad kiindulni.

– Az Európai Unió vezetése mintha egyre inkább kiskapukkal, jogi trükkökkel, esetenként nyílt zsarolással működtetné a döntéshozatalt. Megőrizhető-e az európai nemzetek szuverenitása Brüsszellel szemben?
– Az Európai Unió ma a szétrázódás állapotában van. Ami történik, az egy dezintegrációs folyamat, amely egyszerre zajlik a brüsszeli bürokrácia birodalomépítési törekvéseinek erősödésével. Így bomlik szét az unió: döntések születnek Brüsszelben, de azokat nem hajtják végre. Először egy ország nem hajtja végre, aztán kettő, majd három. A központi hatalom növelésének szándéka ellenére a döntéshozók folyamatos meghátrálásra kényszerülnek. Ez olyan, mint amikor egy súlyemelő felemeli a súlyt, de nem tud vele felállni, és végül visszaejti. Jó példa erre a zöldátállás ügye. A bizottság a tagállamok akarata ellenére meghirdetett programmal súlyosan károsította az európai ipart, különösen a vegyipart és az autógyártást. Meghirdették, hogy 2035-től nem lehet hagyományos meghajtású autókat gyártani, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez képtelenség, visszakoztak. Ugyanez történik a migráció ügyében is. 

Magyarország nem hajtja végre a migrációs paktumot, ezért napi egymillió euróra büntetnek minket. A lengyelek ugyanazt csinálják, mint mi, őket viszont jutalmazzák. Az unió folyamatosan szűkíti a nemzetek szuverenitását, miközben képtelen élni a megszerzett hatáskörökkel. 

Ez a zűrzavar uralkodik ma Brüsszelben. Ha nem történik gyors, mélyreható újjászervezés – ami lehetséges lenne –, akkor a szétesés elér egy pontot, és onnan már nem lesz visszaút.

– Felmerülhet olyan helyzet, hogy a béke ára Ukrajna uniós tagsága lesz? Elfogadható lenne ez Magyarország számára?
– Ilyen összefüggés szerencsére nem létezik.

– Eddig mindegyik béketervben szerepelt Ukrajna uniós csatlakozása.
– Ez csak a keserű pirula megédesítése. Az uniós tagság nem jelent védelmi garanciát. Ráadásul soha nem fog megvalósulni. Ukrajna uniós tagsága nem reá­lis. Magyarország nyíltan ellenzi már a tárgyalások megkezdését is, de van számos nyugat-európai ország, ahol parlamenti döntésre vagy népszavazásra lenne szükség. Ezek nem fognak megszületni. A brüsszeli folyosókon ezt mindenki tudja, és ki is mondja. A termekben azonban zajlik a hitegetés. Az európai népek pontosan látják, hogy Ukrajna csatlakozása nem erőt adna az uniónak, hanem elvenne belőle. Ma még azt mondják, hogy Ukrajna katonai ereje növeli Európa biztonságát, de ez nem igaz. Ukrajna fenntartása energiát és erőforrásokat szív el Európától. Ukrajnával minden nap gyengébbek vagyunk.

– A magyar gazdaság évek óta szenved. Csak a háború az oka?
– Nem. A magyar gazdaság egyszerre szenved a háborútól és az Európai Unió hanyatlásától. A háborúra adott uniós válasz, a szankciós politika megölte az európai ipart. Az energia ára kétszer-háromszor magasabb lett, mint a versenytársainknál. Így nem lehet versenyezni. A másik probléma az, hogy Magyarország egy hanyatló unió része. Aki benne van, együtt hanyatlik vele. Az unió ma egyszerre szükséges és életveszélyes számunkra. Szükséges, mert az exportunk jelentős része ide megy. Ugyanakkor életveszélyes is, mert ha nem tudjuk újraszervezni az exportunkat más, emelkedő térségek felé, akkor együtt süllyedünk vele. A mi feladatunk az, hogy miközben az unió hanyatlik, Magyarország fejlődjön. Ez komoly politikai és szellemi kihívás.

– Az ön politikai ellenfelei választásról választásra cserélődnek. Most egy harmadik vonalbeli NER-káder lett a kihívója. Tart tőle?
– Nem. Csak a nevek változnak, a karakter ugyanaz. Az egyiket Márki-Zay Péternek, a mostanit Magyar Péternek hívják, de a szerepük azonos. Őket Brüsszel húzza elő időről időre a bűvészkalapból, hogy legyen valaki, aki a brüsszeli pályára állítsa Magyarországot.

– Mi az a brüsszeli pálya?
– A brüsszeli pálya egy hűségeskü, ahol naponta el kell mondani, hogy Magyarország sorsa közös az Európai Unióé­val. Hogy az unió nem hanyatlik, hanem megújul. Hogy nincsenek stratégiai hibák, csak fényes jövő. Ezért át kell adni hatásköröket Brüsszelnek: az adópolitikát, az energiapolitikát, a nyugdíjrendszert. Ezeket a követeléseket Brüsszel pontról pontra leírta már nekünk az elmúlt években. Ugyanez jelenik meg a Tisza Párt programjában is. Így is hívják: konvergenciaprogram. Olyanná kell válnunk, mint Nyugat-Európa. Bevándorlóországgá kell válnunk, végre kell hajtanunk a migrációs paktumot, menekültvárosokat kell építenünk. 

A három bűn, ami Nyugat-Európát tönkretette: a globális nagytőke érdekeinek elsőbbsége az emberekével szemben; a migránsok beengedése és betelepítése; és a gyerekek átnevelése a woke- és genderideológia jegyé­ben. Mi mindhármat elutasítjuk. Ma ez a nemzeti szuverenitás lényege. Brüsszel azt akarja, hogy Magyarország adja föl az ellenállást, és legyen olyan, mint ők. A Tisza Párt is ezt képviseli. Ez egy régi történet. Most ennek egy újabb kiadását éljük.

– Az elmúlt hetekben számos régi név – Bokros Lajos, Petschnig Mária Zita, Lengyel László, Lendvai Ildikó, Raskó György, Bod Péter Ákos – került elő a Tisza Párt támogatójaként.
– Ma két oldal van: a nemzeti szuverenitás oldalán állók és az európai birodalom oldalán állók. Ezek az emberek már a kilencvenes évek elejétől azt hirdetik, hogy Magyarországnak nemcsak át kell vennie nyugati eszközöket és módszereket, hanem lényegében is hasonulnia kell Nyugat-Európához. Ez mindig is választóvonal volt a magyar politikában. Az egyik iskola szerint magyarok vagyunk, tehát európaiak – ahogy Antall József mondta. A másik szerint euró­pai emberként kell élni egy Magyarország nevű területen. Ők mindig ez utóbbit képviselték. Most megint megtalálta a zsák a foltját.

– A Tisza Párt nem fogalmaz meg nyílt programot, de elszólásokból, háttéranyagokból következtetni lehet a szándékaikra.
– Ezekből a mozaikkockákból egy jól ismert kép áll össze. Ezek a Brüsszelből érkező utasítások lenyomatai. A Tisza azt a módszert választotta, hogy nem a jövőről szóló vitákkal kell megnyerni a választást, hanem indulatkeltéssel. Gyűlöletet, megvetést kell kelteni mindazzal szemben, ami az elmúlt 15 év eredménye, ami érték, ami nemzeti büszkeség. Azt kell elhitetni az emberekkel, hogy csak akkor javulhat az életük, ha letapossák azokat, akik a brüsszeli megváltás útjában állnak. Ezek lennénk mi. Ez egy indulatokra épülő, Brüsszelből kölcsönzött politikai eszköztár. Én abban hiszek, hogy amikor a jövőnkről döntünk, a magyarok végül értelmes döntést hoznak majd. És egy minden várakozást felülmúló, elsöprő választási győzelmet aratunk. Az értelem győz az indulat fölött. A hazafiak győznek a brüsszeliek fölött.

– Megszakítás nélküli negyedik kormányzati ciklus, tizenhat év kormányzás. Mire a legbüszkébb?
– Az elmúlt években például három Nobel-díj került Magyarországra, és ez egyszerűen csodálatos. Az országépítés sikereivel visszaadtuk az ország és a magyarok önbecsülését. Megmutattuk, hogy mi nem a vereség és a meghátrálás népe vagyunk, győzhetünk is, és győzni is fogunk a magyar balsors fölött. De ha egy dolgot kellene mondanom: 

ha 2010-ben nem alakítjuk át a Magyarországot, ma kétszázezerrel kevesebb magyar gyermek élne ebben az országban. Ennyivel több gyerek ül ma karácsonykor a fenyőfák alatt. Mi lehetne ennél fontosabb?

– Tehát a családpolitika a kulcskérdés?
– Két nagy pillért állítottunk föl. Az egyik a munkaalapú gazdaság. Rájöttünk, hogy Nyugat-Európa legnagyobb tévedése egy illúzió, hogy munka és erőfeszítés nélkül is lehet jól élni. Ez segélyalapú gazdasági rendszerhez vezetett, amely mára életképtelennek bizonyult. Mi ezzel szemben azt mondtuk: csak a munka, az érdem és a teljesítmény tart meg egy országot. Az oktatástól a családtámogatásokig mindent úgy alakítottunk át, hogy többlet-erőfeszítésre ösztönözzön. A másik pillér a családalapú társadalom. A liberális felfogással szemben nem az egyént tekintjük az élet alapegységének, hanem a családot. Munkaalapú gazdaság, családalapú társadalom – erre épül ma a magyar élet.

– Ha megszületne az orosz–ukrán béke, mi lenne az első intézkedése?
– Először is hálát adnék a Jóistennek. A múlt heti brüsszeli „haditanácson” azt javasolták, hogy kilencvenmilliárd euró hitelt adjunk Ukrajnának, ami további két év háborút finanszírozna. Mi ebből kimaradunk. De most számoljunk: hetente körülbelül kilencezer ember esik ki a harcból a két oldalon. Ez évente négyszázezer ember. Két év alatt nyolcszázezer halott vagy megnyomorított ember. Ki meri vállalni ennek a morális felelősségét? Ha ettől megszabadulhatunk, az első dolgunk a hála legyen.

– Mit üzen a magyaroknak 2025 karácsonyára?
– A nyugati világ ma felkavart állapotban van. Ilyenkor nehéz kapaszkodókat találni. Én egy egyszerű keresztény tanításhoz nyúlok vissza: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Most nem az első, hanem a második felére figyelek: szeresd önmagadat. Ez nem önimádatot vagy öndicséretet jelent, hanem azt, hogy értékeljük, amit elértünk, és nem becsüljük alá a saját életünk eredmé­nyeit. Az egyben tartott család, a rendesen felnevelt és kitanított gyerek, a kitartás a barátaink mellett, szüleink szeretetteljes végigkísérése az útjukon, a megszerzett és megtartott munkahely, a saját otthon, a magabiztos, maga ura élet, a hazáért vállalt bármilyen áldozat, ez mind ok az önbecsülésre. A helyes önismeret hozza el az önbecsülést, az önbecsülés pedig a másik ember sikereinek és eredményeinek elismerését, vagyis a felebarát iránti szeretetet. Nem látok más utat, amely elvezetné a magyarokat a békességhez.