Utazóknak: Ne jöjjön Magyarországra!

A Travel Weekly az utazási szakma első számú hetilapja, amelyet az észak-amerikai piacon minden utazási irodának megküldenek. A hetilap szeptember 20-i számának melléklete értetlenséget okozott azok között, akik Magyarországra is utaztatnak. Az idegenforgalmi szakemberek pályafutásuk alatt azzal ugyanis még nem találkoztak, mint amit a budapesti illetékesek találtak ki idegenforgalmi csalogatónak. A hetilap melléklete A legjobb Európából főcímmel, valamint Új és megjegyzendő: országonkénti bemutató alcímmel jelent meg. Benne a Malév hirdetésével, amelynek szövege még az éjjeli baglyokat is percek alatt álomba ringatja, még a vacsoraidő előtt.
Az európai bemutató a következő mondattal kezdődik: „Az alábbiakban példák következnek arra, hogy mi új és megjegyzendő az Európai Utazási Bizottság 33 tagországában.”
Nézzünk néhány példát, mielőtt a magyarországi csalogatóra térnénk.
Ausztria azzal hirdeti magát, hogy Salzburg készülődik nagy fiának, Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulójára. A cseh idegenforgalom „cseh nemzeti termékek” sorát fejlesztette ki csomagként kínálva (Prága, fürdőhely-folyosó, húsvéti és karácsonyi üdülések). Észtország legújabb, pazar golfpályájával csalogat. Finnország monstre atlétikai találkozóval. Görögország a november 7-i athéni maratont kínálja az utazási irodáknak. Hollandia az iparművészet évét, Litvánia a vilniusi karácsonyi vásárt, Norvégia a főváros hatalmas Holmenkollan síugrópályáját, Románia Drakula kastélyát. Portugália a Tagus partján zenés szilvesztert, Svájc matterhorni túrát is kínál.
Magyarországnál ezt olvashatjuk: „Magyarország május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. A tervek szerint az euró 2010-ben lesz Magyarország hivatalos fizetési eszköze. Jelenleg Magyarország hivatalos valutája a magyar forint (HUF). A szállodákban és más szolgáltatásoknál gyakran euróban is megadják az árakat.” Ennyi.
Ehhez kell kommentár.
Elérkeztünk az ideológia nélküli MSZP által varratmentesen átvett SZDSZ-es filozófia olyan fokához, amelynek átültetése a mindennapok gyakorlatába immár száz- és százmilliós bevételektől fosztja meg az országot. Nem a nemzeti sajátosságot hirdetni (amely a turizmusban is az egyedüli csalogatóerő), hanem egyfajta izzadságszagú „európai” igyekezetet, amely a valódi európaiakban legjobb esetben szánalmat, rosszabb esetben visszahőkölést kelt.
Elképzeljük a jelenetet. A helyszín Cleveland egyik elővárosának utazási irodája. Belép a potenciális utas. A köszöntés után:
– Van valamilyen érdekes ajánlatuk, jó áron Európába?
– Csak maguknak. Valóban különleges.
– ?
– Magyarország 2010-ben csatlakozik az euróövezethez.
– Nem értem.
– De az ország hivatalos valutája a forint. HUF.
– HUF?
– HUF.
– UFF – mondja a képzeletbeli potenciális utazó, aki ebbe az irodába többet élete végéig nem lép be.
A tragédiát tetézi, hogy azt a „szakembert”, aki ezt az ismertetőt megfogalmazta, nyilván felfelé buktatják, hiszen lapunk „megtámadta”, vagyis jó „euroelvtárs”. Nem baj, ha kárt okoz, de ő a „miénk”, mondják a koalíciósok.
A Horvátországba látogató amerikai turisták száma – olvasható ugyanebben a mellékletben a horvátok adriai hirdetésében – 2004 első felében 15 százalékkal nőtt. Hogy ehhez a hatalmas növekedéshez mennyiben járult hozzá a CNN-en egy éve futó, varázslatos dalmáciai reklám, nem tudható. Nyilván nem kevéssel. Mint ahogyan a malajziai idegenforgalom fellendülését is vélhetően erősen segíti szintén a CNN-en látható a Malaysia – Truly Asia fülbemászó rímeléssel futó reklám, gyönyörű malajziai tájakkal, énekkel, tánccal. Mi Tony Curtisszel reklámozunk, ki tudja, hol. A csökkenő idegenforgalmi bevételek azt mutatják, talán jobb választás lett volna szégyentelenül rájátszani és ráerősíteni az emberekben amúgy is ott lappangó klisékre, mint ahogyan azt mások is teszik saját országuk reklámozása esetében: a Hortobágyon a szélben lebegő sörényű lovakra, ősi szarvasmarhákra, Hollókőre, balatoni vitorlázásra, fergeteges néptáncokra. Ezeknek persze van egy közös bajuk. Magyarok.