Olyan agresszív külpolitikába kezdett Hugo Chávez venezuelai elnök, ami korábban nem jellemezte a latin-amerikai államférfiakat. Még 1999 májusában felvetette az Andok Közösségének elnökségi ülésén, hogy valósítsák meg néhány évtizeden belül a latin-amerikai és karibi államok szövetségét, és folytassanak közös külpolitikát, miután rendezték a legsürgetőbb belső gondokat. Ugyanabban az évben szívélyes eszmecserét folytatott Manausban a brazil elnökkel, akivel közösen ellenezte az Egyesült Államok esetleges kolumbiai beavatkozását a kábítószer-kereskedelem és -csempészet elleni küzdelem ürügyén.
Chávez különleges viszonyt ápol Fidel Castróval is, de ezenkívül Amerika, valamint az Európai Unió növekvő aggodalommal figyelte azt is, hogy Chávez provokatív módon maratoni körutat tett az olajkartell, az OPEC több államában, a szervezet megerősítésére biztatva vendéglátóit. Valamennyi megbeszélésen hangsúlyozta, hogy az OPEC fegyver a fejlődő országok számára, egyfajta „stratégiai eszköz”, amit vétek lenne nem kihasználni. Washington azonban egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a szóbeli tiltakozásoknál tovább menjen, hiszen napi 1,4 millió hordó olajat kap Venezuelából, az összes eladott mennyiségnek több mint a felét.
Hugo Chávez most újra szokatlan lépésre szánta el magát. Ellátogatott Kolumbiába, hogy gazdasági megállapodást írjon alá Álvaro Uribével, a szomszédos állam elnökével. Ennek keretében a két állam földgázvezetéket épít három szakaszban, amely végül majd eljut egészen a Panama-csatornáig. Figyelemre méltó mozzanat, hogy Kína is részt vesz az építkezésben, mert több mint 100 millió dollárt szán a vezeték Kolumbia és Venezuela közötti részének megépítésére. Ha ugyanis a vezeték elér a Panama-csatornáig, Kína és Ázsia több állama sokkal könnyebben szállíthat kőolajat vagy földgázt ezekből az államokból.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
