Éppen két éve addig példátlan eset történt Madridban. Az ETA aktivistái meggyilkolták áldozatukat a nyílt utcán, de az egyik szemtanú forró nyomon követte az egyik merénylőt, akit a rendőrség csakhamar elfogott. Az egyébként baszk származású José María Aznar akkori néppárti miniszterelnök 1995 áprilisában még jelöltként túlélt egy ellene tervezett merényletet, és attól fogva még eltökéltebben s nem kevés sikerrel küzdött a terrorszervezet ellen. Az idén 45 éve megalakult és jó ideig tétlenségre kényszerített baszk csoport azonban korántsem mondott le a merényletekről.
Spanyolország egyik leggazdagabb és legfejlettebb tartománya minden téren megsínyli az ETA merényleteit, ám a gazdasági vezetők véleménye nem egységes a régió politikai jövőjével kapcsolatban. Megosztják őket az elszakadással kapcsolatos gazdasági és politikai érdekek, ezért még nem alakulhatott ki egységes álláspont körükben arról, milyen formában tartsák magukat távol a politikától vagy mennyire alkalmazkodjanak hozzá. Ráadásul errefelé hozzá kellett szokni ahhoz is, hogy Európában példátlan módon testőröket kell fogadni az ETA tevékenységével összefüggő foglalkozások űzői mellé. Nemcsak politikusok, bírók, ügyészek, rendőrök, de újságírók és egyetemi tanárok is állandó fenyegetettségben élnek – mintegy 40 000 fő –, mert szembenállnak az ETA-val, és közülük két-három ezren kénytelenek állandó fegyveres kíséretet kérni.
Baszkföldnek a statisztikai adatok szerint tavaly 2,112 millió lakosa volt miközben néhány éve még két és fél millióan éltek a tartományban. Tehát közel 300 ezer baszk állampolgár távozott szülőföldjéről. A legfrissebb kutatások szerint kényszerű emigrációs folyamat húzódik meg a jelenség mögött. Az elvándorlásnak két fő oka van, amelyek közül az egyik politikai-szociológiai. Olyan erős és magától értetődő a klientúra az immár 25 éve korlátozott autonómiával rendelkező baszk tartományban, hogy a nyíltan nem nacionalista – értsd a függetlenséget nem pártoló – személyek nem számíthattak előmenetelre munkahelyükön, ezért inkább az elvándorlást választották. A másik gazdasági természetű, a tőke ugyanis menekül a bizonytalan politikai helyzet elől. Pedig a baszk tartomány egy főre jutó jövedelme két éve meghaladta az európai átlagot, a spanyolról nem is beszélve.
Baszkföld ezekben a hónapokban közelebb került az áhított önállósághoz. A baszk parlamentben decemberben fejezik be a régió vezetőjének a tartomány új alaptörvényének tervezetéhez benyújtott módosító javaslatainak tárgyalását. A tervezet bevezetése nyíltan kijelenti, hogy célja a szabad társult állami státus elérése. Legkorábban februárban rendezhetnek népszavazást a kérdésről, ha a parlament megszavazza a tervezetet. Ehhez mindössze két voksot kell megszereznie a parlamentben, azonban ezt a két szavazatot az ETA politikai szárnyától, a betiltott Batasunától kell megkapnia.
Az al-Kaida-kapcsolat. Baltasar Garzón vizsgálóbíró nemrégiben nyilvánosságra hozta az Operación Nova II. rendőrségi és ügyészségi akció során október 17-e óta letartóztatott szélsőséges muzulmánok kihallgatásáról készített vallomások egy részét. Egy marokkói informátor révén ugyanis a rendőrség tudomására jutott, hogy nagy mennyiségű robbanóanyaggal – mintegy 500 kiló dinamittal – fel akarják robbantani az egyáltalán nem őrzött madridi Országos Audienciát. Megdöbbentő terveket előztek meg a gyors beavatkozással, mert fel akarták robbantani Madrid jelképes épületeit, a Torre Picassót, a New York-i ikertornyokra hasonlító 147 méter magas épületet, a Kiállítások Palotáját, újabb két vasútállomást, köztük az Atocha pályaudvart, ahol márciusban is robbantak bombák, és végül a leggazdagabb spanyol futballcsapat, a Real Madrid szentélyét, a Santiago Bernabeu Stadiont. (S. T.)
