A nehézségek ellenére is jó évet zárt a Paksi Atomerőmű Rt. Úgy lesz 4,7 milliárd forintos az idei gazdálkodás hiánya, hogy az ismert üzemzavar miatt a 2-es blokk az év nagy részében kiesett a termelésből. – Ahhoz, hogy képesek legyünk tartani az üzleti tervet, a biztonságot szem előtt tartva szigorú költséggazdálkodást folytattunk – nyilatkozta lapunknak az idei esztendőről a társaság vezérigazgatója. Kocsis István elmondta: jövőre már nyereségesen fog termelni az atomerőmű, úgy kerültek ki tehát két esztendő alatt a veszteséges időszakból, hogy közben a viszonyok konszolidálódtak, a 2-es blokk újra elindult, és elkészült a megsérült fűtőelemek miatt kialakult helyzet megoldását megalapozó, közel ötezer oldalas elvi engedélykérelem is. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy az üzemzavar-elhárítás előkészítése jól halad, és a jövő év második felében már a konkrét fizikai munka is megkezdődhet. – A kárelhárítás kapcsán többször felvetődött már, hogy mikorra fejeződik be a munka. Nincs értelme csúszásról beszélni, a tisztítótartályban lévő sérült fűtőelemek kiemelésével pontosan akkor fogunk elkészülni, amikor a biztonság maximális betartása mellett végezhetünk. Mivel a 2-es blokkról bebizonyítottuk, hogy kockázatok nélkül alkalmas a termelésre és az engedélyek után a reaktort újraindítottuk, emiatt sincs értelme a kapkodásnak.
Olcsóbb minden másnál
Az ország első és máig egyetlen atomerőművét 1976-ban kezdték el építeni. 1982 és 1987 között négy blokkot helyeztek üzembe, ezek adják az ország energiatermelésének negyven százalékát. Az egységek a kihasználási tényező alapján évek óta a világ élvonalába tartoznak, a 40 legjobb blokk között tartják számon őket. Nem mellékes a hazai fogyasztók pénztárcája szempontjából, hogy Magyarországon Pakson termelik legolcsóbban az áramot, a négy blokk kiesésével legalább 25 százalékkal emelkedne meg az áram fogyasztói ára. A paksi nyolc forint harminc filléres kilowattóránkénti ár körülbelül három forinttal marad alatta az átlagos nagykereskedelmi árszintnek.
Bár a zöldek keményen küzdenek az atomenergia ellen, sőt, prognózisaik szerint ez a fajta áramtermelés kiveszőben van a világon, reális alternatívát még senki sem tudott felmutatni az atomerőművek kiváltására. – Jelenleg nem lehet pótolni az atomenergiát, és erre a közeljövőben sem lesz esély, hiszen a világ az elkövetkezendő ötven évben annyi energiát fog felhasználni, mint amennyit a történelem során öszszesen – mondja Kocsis István. – Sokan a fúziós energiában látják az atomenergia kiváltásának a lehetőségét, de ezek a kísérletek még gyerekcipőben járnak, és a tudomány mai állása szerint fél évszázadon belül nem látszik a megoldás. Jelenleg még ott tartunk, hogy képtelenek vagyunk önfenntartóvá tenni a fúziós folyamatot, magyarul a kísérleti reaktorokba több energiát kell betáplálni, mint amennyit azok termelni képesek. Egyéb megoldások léteznek ugyan, de túlságosan drágák. Ha gőzturbinás erőművet építenénk Paks kiváltására, az körülbelül 300 milliárd forintba kerülne, de ugyanekkora összeget kellene fordítani pluszban a gáztároló-kapacitás bővítésére is, ráadásul felborulnának hazánk energiaforrás-ellátásának arányai, és még nagyobb függésbe kerülnénk az orosz gáztól. Zöld energiaforrásokkal Paks egyáltalán nem váltható ki. Az itt termelt árammennyiséghez több mint 12 000 darab Kulcs mellettihez hasonló szélerőműre lenne szükség, ám mellettük készenlétben kellene tartani közel azonos kapacitású hagyományos erőművet is, hogy a kb. 71%-nyi szélcsendes időszakokban az áramkiesést pótolni lehessen. Biomassza-erőmű sem jöhet számításba, mert a Pakson termelt 1800 megawattnyi áramhoz évente 15 millió tonna fát kellene eltüzelni, márpedig ennek csak a tizede áll a rendelkezésünkre – vázolta a lehetőségeket a vezérigazgató, hangoztatva, hogy ráadásul az atomerőmű megtartása környezetvédelmi szempontból is fontos. Ugyanis ha mondjuk szénerőműben termelnék meg a paksi áramot, évente 5-10 millió tonnával több szén-dioxid kerülne a levegőbe, mint jelenleg.
Alkalmas a hosszabbításra
A jövőt illetően az atomerőmű előtt álló legfontosabb feladat az üzemidő meghosszabbításához szükséges feladatok végrehajtása. Magyarország energiaigényének várható növekedése és az elöregedett erőművi rendszer miatt középtávon 6000 megawattnyi új erőművi kapacitásra – tehát óriási beruházásokra – lesz szükség Magyarországon. Ha Paks leállna, már 8000 megawattnyi új termelőegységről kellene beszélnünk, stratégiai fontosságú tehát, hogy az atomerőmű tovább üzemeljen. Az eredeti terveknek megfelelően a harmincéves élettartamra tervezett erőműnek 2012 és 2017 között fokozatosan, blokkonként kellene beszüntetnie a termelést, de a szakértői jelentések szerint semmi akadálya nincs annak, hogy az üzemidőt húsz évvel meghosszabbítsák.
– A vizsgálatok – egyebek mellett az orosz és az amerikai nukleáris hatóság véleménye is megerősíti ezt – egyértelműen bebizonyították, hogy a húszéves üzemidő-hosszabbítás minden biztonsági követelménye teljesíthető, műszakilag megoldható és egyértelműen gazdaságos – vázolta a helyzetet Kocsis István. A szakvélemények kimondják, hogy a berendezések műszaki állapota fenntartható, minden biztonsági funkció teljesül, megfelelő eszközgazdálkodással és öregedéskezeléssel a berendezések biztonsági tartalékai is garantálhatók. Az üzemidő-hosszabbítással párhuzamosan egyszerű technológiai újítással megnövelhető a blokkok kapacitása is, így az eredeti egységenkénti 440 megawattos termelés 500 megawattosra emelkedik. Az üzemidő-hosszabbítási munka folyó áron mintegy 170 milliárd forintba kerül, ennek nagy részét, csaknem 98 milliárd forintot az élettartam-gazdálkodás visz el, az előkészítésre hatmilliárd, a rekonstrukcióra pedig két lépcsőben 79 milliárd forintot kell költeni. Ez a beruházás eltörpül egy új atomerőmű 1200 milliárdos építési költségei mellett, de az egyéb megoldásoknál is jóval olcsóbb. Egy ekkora kapacitású gázerőmű a járulékos beruházásokkal együtt 600 milliárd forintból készíthető el, és körülbelül ugyanennyibe kerülne egy szenes erőmű telepítése is – hozzátéve, hogy ezek már nem lennének képesek az olcsó áramtermelésre. Kocsis István kiemelte, hogy az üzemidő-hosszabbítás az egyéb megoldásokhoz képest tényleg gazdaságos, és ami a lényeg, hogy a társaság képes a teljes beruházást saját erejéből végrehajtani, vagyis nem igényel sem állami, sem tulajdonosi támogatást. A beruházást a megképződő amortizációs forrásokból, illetve kisebb átmeneti hitelekből lehet finanszírozni. Konzervatív számítások szerint a beruházás révén a meghoszszabbított üzemidő végéig az erőmű több mint 500 milliárd forint osztalékot fizet a tulajdonosának, az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek Rt.-nek.
Az atomerőművek élettartam-hosszabbítására egyöntetűen mondott igent novemberben az Országgyűlés gazdasági bizottsága, vagyis az ellenzéki és a kormánypárti képviselők is támogatták a tervet. Állásfoglalásuk szerint egyformán fontos az ország olcsó és megbízható energiaellátása és az üzemelés biztonsága. Bár a politikusok véleménye nem része az engedélyezési folyamatnak, Kocsis István hangoztatja, hogy a jövő szempontjából rendkívül fontos, hogy ebben a stratégiai kérdésben a pártpolitikai szempontokat a gazdasági és szakmai szempontok a háttérbe szorították. Az élettartam-hosszabbítás egyébként nem egyedülálló törekvés, hiszen erről a világ számos országában döntöttek már. Az Egyesült Államokban 2000 és 2002 között már 23 blokkra adtak ki élettartam-meghosszabbítási engedélyt, és azóta is több tucat blokkra kértek üzemidő-hosszabbítási engedélyt, de Oroszországban és Finnországban is elindult ez a folyamat. Sőt, a finn parlament és a francia kormány is kijelölte további egy-egy új blokk építési helyét.
Megoldható a hulladékkezelés
Automatikusan felmerül a kérdés az élettartam-hosszabbítással kapcsolatban, hogy mi lesz a kiégett fűtőelemekkel. Pakson 50 évre megoldott ezek helyben történő tárolása, de ez messze nem a végső megoldás. Kocsis István úgy látja, hogy a leggazdaságosabban és a legnagyobb biztonság mellett olyan nagy tárolók oldanák meg a problémát, melyekben több atomerőmű elhasznált fűtőanyagát is elhelyezhetnék. – Úgy látom, hogy az EU mostanra elvetette azt az elvet, hogy minden ország maga gondoskodjék a radioaktív hulladék elhelyezéséről. Sokkal egyszerűbb lenne, ha építenénk valahol egy nemzetközi felügyelet és ellenőrzés alatt álló tárolót, amit többen is használhatnának. Megoldást jelenthet az is, ha olyan erőművek épülnének, amelyek alkalmasak arra, hogy a kiégett és ma még hulladékot jelentő elemekből is energiát nyerjenek ki. Egy ilyen transzmutációs erőműből aztán már csak olyan radioaktív anyagok kerülnének a tárolókba, melyek felezési ideje mindössze hetven év, és nem több százezer év, mint ma.
Előttünk a finn példa
Hanyatlóban van az atomerőművi áramtermelés a világon, így nem érdemes erre a területre újabb óriási forrásokat áldozni – állítják a zöldek, a példák azonban nem azt mutatják, hogy igazuk lenne. Az elmúlt időszak statisztikáit és a terveket áttekintve az derül ki, hogy hanyatlásról szó sincs, sőt, a nukleáris energetika reneszánszát éli.
Az idei év közepén a világon 437 atomerőművi blokk üzemelt és 30 állt építés alatt. A hazánkkal szomszédos országokban 27 blokk üzemel, és mellettük 5 új vagy félig kész egység várja a próbaüzem megindítását. Az Amerikai Egyesült Államokban a közelmúltban 1600 megawattnyi teljesítménynövelést hajtottak végre, és 2010-ig újabb 8000 megawattal bővül majd a termelés. Ugyanez a helyzet Európában is. Spanyolországban 1990-től mostanáig 578 megawattnyival nőtt az atomerőművi összkapacitás, Finnországban két 710 megawattos termelőegységet 840 megawattossá bővítettek, és 50 éves atomerőmű-bővítési és -építési programot határoztak el. Minderről a parlament döntött, az indoklás pedig mindössze egyetlen mondatból áll: a finn nép jólétének érdekében.
