Jelentős sikerként állítja be az uniós támogatások felhasználásának kérdését a kormány. Baráth Etele EU-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter minapi bejelentése szerint a tavalyi esztendő 51–73 milliárd forintos többlettel zárult. A politikus az egyik kormányszóvivői tájékoztatón rámutatott: a 2004–2006 közötti időszakban a Nemzeti fejlesztési terv (NFT) keretében rendelkezésre álló 1200-1300 milliárd forintnyi EU-pénz 24 százalékát kötötték le tavaly magyarországi vállalkozások és önkormányzatok. Magyarország képes lesz arra, hogy az időszak végéig felhasználja ezeket a forrásokat. Baráth szerint az EU-ból érkező támogatásoknak köszönhetően ebben az évben várhatóan százmilliárd forintos többlet alakulhat ki a költségvetésben.
Boros Imre, az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős tárca nélküli minisztere lapunknak kifejtette: a tagországok bruttó nemzeti jövedelmük egy százalékát azért fizetik be az uniós kaszszába, hogy a közösségi célok megvalósulását finanszírozzák. Ezt tavaly – először – készpénzben teljesítette Magyarország. Az uniós pénzek igénybevétele programokon keresztül történik, s akkor valósul meg, ha a programokat befejezték, a számlákat kifizették és az elkészült létesítményeket át is adták.
Boros aláhúzta: tavaly 530-550 millió eurót fizetett be Magyarország készpénzben tagsági viszonya miatt az uniós kasszába. Ezzel szemben valamennyi élő programban (előcsatlakozási és csatlakozás utáni programok) együttesen csupán 210 millió eurót használt fel. Forintban kalkulálva ez azt jelenti, hogy a kaszszába 135 milliárd körüli összeget fizetett, miközben abból csak alig több, mint 50 milliárd forintot sikerült kivennie. Így hazánk egyenlege a múlt évben mintegy mínusz 80 milliárd forint. Az uniós kassza tehát nem forrásként, hanem forráselszívóként működött tavaly. Múlt év végén csakugyan elég sok szerződés született, mintegy 600 millió euró értékben. De ha minden leszerződött programot megvalósítanak, akkor is keletkezik egy tátongó lyuk, mert 2005-ben már körülbelül 800 millió eurót kell a közös kasszába befizetnünk.
Boros korábban és most is azt hangsúlyozta, örülne, ha 2006 végén nullszaldón állnánk. Szerinte szó nincs a korábbi külügyminiszter, Kovács László által hangoztatottakról, miszerint hárommilliárd euró érkezik hazánkba az első Nemzeti fejlesztési terv jövő évig tartó időszakában. Most csak az unióval leszerződött, de igénybe nem vett források értéke növekszik, mert a kormány akadályokat gördített a felhasználások elé. Boros Imre szerint a 2006 végi nullszaldóhoz is kormányváltásra lesz szükség.
Az NFT második üteme kapcsán Gyurcsány Ferenc nemrégiben ezerötszázmilliárd forint várható uniós forrásról beszélt. Boros Imre úgy véli, a kormányfő kijelentése azért hiteltelen, mert a miniszterelnök maga is felelős a jelenlegi siralmas helyzet kialakulásáért. Arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült nagyobb mértékben kiaknázni a forrásokat, az Orbán-kormány minisztere elmondta: 2002 után a kabinet saját intézkedéseivel akadályozta meg a pénzfelhasználó képesség kiteljesedését. A korábban véres verejtékkel kiizzadott régiós decentralizációt egy közös, országos tervbe „rántotta” össze. A kormány elsődleges szándéka az, hogy minden eurócentre rátegye a kezét. Ez a megközelítés a gyakorlatban megbukott, e hibás elképzelés miatt nem bír a kabinet a több mint tízezer benyújtott pályázattal. Boros szerint nemzeti konszenzus nélkül nem lehet az uniós forrásokat hatékonyan kiaknázni, s a jelenlegi sikertelenség intő jel lehet a jövőben valamennyi politikai oldal számára.
Boros Imre végül emlékeztetett arra, hogy az előző szocialista kormány alatt, 1997-ben szinte megállt az uniós pénzek felhasználása. A lesújtó tendenciát az Orbán-kabinetnek sikerült megváltoztatni. 2001-ben már 150 millió eurót használtunk fel, ami akkor már több volt, mint az éves PHARE-keret, tehát a lehetőségekből valóság lett. Most csak papíron van eredmény, elkészült létesítmények helyett. Uniós büdzsénkben tátongó lyuk keletkezett.
Nem töltötte be feladatát a SAPARD
Sajnálattal vette tudomásul a napokban az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottsága, hogy a vidék uniós csatlakozását előkészítő SAPARD-program egyik érintett országban sem töltötte be feladatát. Magyarországon még ennél is rosszabb a helyzet: 2004 végéig a rendelkezésre álló pénz alig több mint harmadát hívtuk csak le. Hazánk tavaly szeptember végén fejezte be a SAPARD-programot, de az első négy évben – 2000 és 2003 között – a 159,8 millió euróból csak 13,7 millió euró lehívására volt képes, ami a teljes öszszeg mindössze 8,5 százaléka.
Az első pénzek 2003 második negyedében érkeztek meg, ebben egyedül Romániát sikerült megelőznünk a programban részt vevő tíz ország közül. A tavaly december 20-i adatok alapján a lehívások összértéke elérte a 60,667 millió eurót, amely az összkeretnek még mindig csak 37,9 százaléka. Ez az adat azt jelenti, hogy a felhasznált forrásokat tekintve a tízes rangsorban még mindig őrizzük kilencedik helyünket.
Az Európai Parlament szerint a SAPARD-program célja az volt, hogy a tagjelölt országokat még a csatlakozás előtt felkészítse a strukturális alapok kezelésére, de ezt a célkitűzést nem sikerült elérni. A hazai hivatalos vélemények szerint a SAPARD-programot teljes mértékben kihasználtuk, ami anynyiban igaz, hogy a beérkezett pályázatokban szereplő összegek teljes mértékben kimerítették a rendelkezésre álló keretet. Abból a szempontból viszont nem felel meg a valóságnak ez az állítás, hogy a program utófinanszírozási jellegéből adódóan az elnyert pénzeknek még csak kis része jutott el a pályázókhoz.
