Ahol közpénz van, érvényesüljön a szigor

Miközben állami szervezetek és önkormányzatok egyre azon gondolkodnak, miként alakíthatnák át közhasznú társasággá a tönk szélén álló kórházaikat, a háttérben zajló műhelymunka megkérdőjelezheti az egész folyamatot. Szakemberek ugyanis – Sárközy Tamás vezetésével – magának a közhasznú társaságnak a megszüntetésén dolgoznak. A jogászprofesszor szerint a kht. az évtized elejétől jórészt a költségvetési pénz megszerzésének eszköze volt a közalapítvánnyal együtt. A kormánybiztosként dolgozó Sárközy Tamás – a társasági és a cégjog megreformálásával egyidejűleg – részben átalakítaná az államháztartás rendszerét, és visszatérne a háború előtti szisztémához.

A jelek szerint ön fenekestől felforgatná a gyakran szidott, de valószínűleg örök- érvényűnek hitt jelenlegi struktúrákat. Mi indította arra, hogy a gazdasági társaságokról és a cégeljárásról új jogszabályokat dolgozzon ki? Hiszen az ön nevéhez köthető az 1988-as társasági és cégtörvény, valamint ezek 1997-es módosítása is.
– Az általunk a kilencvenes évek elején elfogadott alapelv szerint a gazdasági társaságokról szóló törvényhez, a gt.-hez lehetőleg nem nyúlunk, de
6-8 évenként felülvizsgáljuk. Munkatársaimmal most úgy látjuk, hogy az alapelvekben, a törvény szerkezetében nincs szükség változtatásra, ám egy csomó rendelkezést át kell alakítani. Ennek oka az uniós irányelvek változása, a technika fejlődése. Nemcsak arra gondolok, hogy az elektronikus cégbejegyzés immár megvalósítható, hanem arra is, hogy a videokonferenciák korszakában az igazgatósági üléseket internetes kapcsolat is helyettesítheti. Emellett a hazai gyakorlat számos ellentmondást vetett fel. A számviteli törvény szemléletmódja például eltér a társági törvénytől, a dematerializált részvények megjelenése pedig átalakította az értékpapírjogot. Úgy láttuk tehát, szükség volna arra, hogy legyen egy új gt.- és cégtörvény. Ám mindkettő csak a számozása szerint lesz új, mert alapvetően megmarad bennük az 1988-as jogszabály lényege.
– Többek szerint a módosítás is elegendő lenne.
– Szórványosan valóban vannak ellenvélemények. A szabályozás alapelvét, a koncepciót azonban minden érintett elfogadta. Én magam ott voltam a Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Vállalkozók Országos Szövetsége elnökségi ülésein. Egyetértettek abban, hogy ésszerűbbé, olcsóbbá, gyorsabbá kell tenni a cégeljárást, nagyobb társulási szabadságot kell adni a vállalkozóknak. A koncepció közigazgatási egyeztetése is lezajlott.
– Tehát már készül a két jogszabály szövege.
– A munka közepén tartunk: a
kft.-ig elkészült a gt. normaszövege, s elkezdtük a részvénytársaság szabályainak kidolgozását. Májusra az egésszel készen leszünk. Ezután szakmai viták következnek, a törvénytervezet szeptember táján kerül a kormány elé, az év végéig pedig eljuthat a parlamenthez. Hatályba lépése azonban csak a választás után következne. Mégpedig azért, hogy az új kormány – bármilyen összetételű lesz is – változtathasson rajta, ha akar. Ezt így csináltuk az 1988-as társasági törvény 1997-es módosításakor is, a megújított két törvény csak 1998 júliusában lépett hatályba – az eredeti formában.
– Ön most törölni akarja a palettáról a közhasznú társaságot, holott jól tudja, hogy a kórháztulajdonos önkormányzatok s helyenként az állami vezetők is a kht.-ben látják a megoldást. Közhasznú társasággá akarnak átalakítani csőd szélén álló kórházakat, hogy – egyelőre tisztázatlan módon – magántőkét vonjanak be a gyógyításba. Ön kihúzza alóluk a talajt, nem?
– Javaslatunk szerint a polgári törvénykönyvből kimaradna a kht.-t érintő szabálycsoport – a közhasznú társaságot ugyanis nem a társasági törvény, hanem a polgári törvénykönyv szabályozza. Új közhasznú társaságot már nem lehetne alapítani, a régiek pedig két évet kapnának működésük megszüntetéséhez vagy az átalakuláshoz. A közhasznú társaság helyét két új intézmény foglalná el. Egyik a közintézmény, amelyet az államháztartási törvény vagy a költségvetési szervekről szóló jogszabály vezetne be, a másik a nonprofit társaság: a nem haszonelvű kft. és az ugyancsak nonprofit rt. Azonban nem zárkózunk el semmilyen ésszerű megoldástól.
– Jelenleg egy adójogszabály alapján az a szervezet – egyesület, alapítvány, kht. – lehet közhasznú, amely állami, önkormányzati feladatot lát el, és a bíróság közhasznúként elismeri. Hogyan változna ez meg?
– A szabályt ki kellene terjeszteni a magántulajdonú nonprofit rt.-kre és kft.-kre.
– Végül is mi a baj a közhasznú társasággal? Az, hogy nem az ön által megfogalmazott gazdasági törvény szól róla?
– Az európai társasági jogok nem ismernek ilyen képződményt. Hogy melyik szervezet közhasznú, azt nálunk is a közjogi szabályoknak kell megmondaniuk. Eddig több mint száz esetben a bíróság megtagadta kht.-któl a közhasznú minősítést. Ők tehát önkényesen nevezték magukat közhasznúnak. Ezt szeretnénk megszüntetni.
– Kik hozták létre az álközhasznú kht.-kat?
– A valamivel több mint 1500 közhasznú társaság nagyobb része közhasznú: jóléti, szociális tevékenységet lát el. A másik csoportba a költségvetési szervek, a minisztériumok háttérintézményei tartoznak. Üdülők, garázsok fenntartását és több más kiegészítő-kisegítő szolgáltatást oldanak meg ilyen formában, ahelyett, hogy költségvetési szervezetekkel látnák el a feladatot. Az indok alapvetően az, hogy a kht. jobban fizet az alkalmazottainak, emellett a hatóságok jelenteni tudják, hogy csökkentették dolgozóik létszámát. Ezt a torzulást meg kell szüntetni. Vissza kell hozni a magyar jogba a költségvetési közintézményt mint szervezeti formát. Ausztriában ma is van ilyen, és a háború előtt nálunk is volt. Én tehát a költségvetési szervekről szóló törvénybe szeretném betenni, hogy a közhasznú társaságokat az állami szektorban felváltaná a közintézmény. A privát szférában pedig a nonprofit társaság lépne a helyébe.
– Azt tudjuk, hogy a megszűnő kht. nem oszthatja fel a vagyonát, hanem közhasznú célra kell fordítania. Mi történnék azonban a közintézményekkel, a nonprofit szervezetekkel, ha „megunnák „ezt a minőségüket?
– A nonprofit társaság – a magántulajdonú rt. és kft. – megszűnhetne, a vagyont pedig a tagok feloszthatnák egymás között. A közintézmény vagyona közvagyon maradna, de megjegyzem, hogy a közintézményt csak az alapító szüntethetné meg. Maga az intézmény nem dönthetne saját megszűnéséről.
– Hogyan képzelhetjük el az állami, az önkormányzati kórházak jövőjét ebben a rendszerben?
– A kórház közintézet lenne. Vagyis költségvetési szerv, amely nem térhetne át társasági formára. Nem válhatna céggé, vállalkozássá. Nonprofit jellegű társasággá sem, hiszen, mint mondtam, ez a forma a privát cégeknek lenne fenntartva. A költségvetési szervezetek, elképzelésem szerint, két csoportra oszlanának: közhatalmi szervekre és közintézményekre. Előbbi kategóriába tartoznának a minisztériumok, a hivatalok. Ezek semmilyen vagyontárgyukkal nem vállalkozhatnának. Gazdasági társaságot sem hozhatnának létre, miként most teszik. A közintézmények közé négyfajta szervezetet sorolnánk. Mindenekelőtt a közintézetet – az iskolát, az óvodát, a kórházat, a kutató-fejlesztő intézetet. Másodikként ide tartoznának a közüzemek, például az állami szervezetek rezsiüzemei vagy a különböző közszolgáltatásokat végző szervezetek. A közintézmények harmadik csoportját a költségvetési célalap alkotná, amely a közalapítványok többségének helyébe lépne. Végül az egyetemek és az önkormányzattal rendelkező egyéb közintézmények következnének.
– Hogyan juthatna pluszpénzhez a kórház, ha közintézmény lenne?
– Kiegészítő jelleggel, alapfeladatainak veszélyeztetése nélkül fizetős ellátást vállalhatna. Ilyen lehetne a plasztikai sebészet. Egyébként pedig olyan költségvetési, gazdálkodási szabályokat kell alkotni, amelyek nem teszik szükségessé és lehetővé, hogy a tulajdonos társaságba menekítse a közvagyont. Az állami, az önkormányzati kórházból nem helyes céget csinálni, ez általános elv Nyugat-Európában.
– Tilos lenne kilépnie ebből a formációból?
– Privát pénzből természetesen alapítható lenne magánkórház. Ez működhetne profitorientált, de nonprofit formában is. Az állam és az önkormányzat azonban csak költségvetési szervezeti formában tarthatna fenn kórházat. Vagy semmilyenben: ekkor meg kellene szüntetnie az intézményét.
– Említette a közalapítványokat is. Sok pénzt, vagyont osztottak szét az ilyen szervezetek a rendszerváltozás óta.
– Egy sor közalapítvány nem valódi alapítvány. Éves költségvetési támogatásból gazdálkodik, mintha költségvetési szervezet lenne, holott nem az. Az Állami Számvevőszék vizsgálatai jelzik, erős a hajlam a pazarló gazdálkodásra. A jövőben csak törvény alapján lehetne közalapítványt létrehozni, egyébként a közalapítványt a költségvetési célalap váltaná fel.
– Ha jól értem, ön kormánybiztosként komplex törvénycsomagot készít: egymással összefüggő jogszabályok egész rendszerét alakítja át. Ennek csak egy töredéke a társasági és a cégjog, amely azonban mégis szorosan kapcsolódik a többihez.
– Valóban, a polgári törvénykönyvet, az államháztartási törvényt és a társasági jogot egyaránt érinti ez a munka, s a teljes kormányzati szervezeti rendszerre kiterjed. Persze kérdés, hogy a választások előtt egy évvel lehet-e mélyreható szervezeti intézkedéseket hozni az állami szférában. Erre nyilván a politikusok adják majd meg a választ. Az én dolgom az, hogy letegyem a törvénytervezeteket. Ez jórészt megtörtént, s az év őszére a végjelentés is elkészül. Munkáimat a választás után is hasznosíthatják. A lényeg az, hogy tervezeteim szerint a köztulajdont sokkal szigorúbb szabályok kötnék, mint eddig. A közintézmények ugyanakkor megkapnák a konszolidált működés eszközeit. Mert miért csináltak eddig társaságokat a hatóságok? Azért, mert a költségvetési gazdálkodás keretei közt nem tudtak megfelelően dolgozni. Alkotmányos kötelességeik alól a kereskedelmi jogba menekültek. A kht.-t is azért találták ki 1993-ban, hogy szabaduljanak a költségvetési gazdálkodás merevségeitől.
– A költségvetési intézményként működő kórház orvosa is közalkalmazott lenne?
– Erről még nincs kiforrott álláspont. A nyugat-európai modellben az iskola, a kórház vezetője köztisztviselő, a dolgozók viszont nem. Ők a munka törvénykönyve szerinti alkalmazottak. Kötöttségük sokkal kisebb, mint a közalkalmazottaké. A kht.-k megszüntetésével szemben egyébként érthető okból nagy az ellenállás. Az állami pénz viszonylag szabad elköltésének eszköze ez a formáció.
– Újabban azt hallani, a kht. nagy előnye lenne az egészségügyben, hogy a kórházak hitelt vehetnének fel a fejlesztéseikhez. A fedezet viszont valószínűleg maga az ingatlan lenne, amely persze elúszhatna, ha nem fizetnék vissza a kölcsönt. Mi a véleménye erről?
– Nem értek az egészségügy részletkérdéseihez. Ha azonban a kórház költségvetési szervezet, akkor az általa használt ingatlan kincstári vagyon. Ez pedig, fő szabályként, nem terhelhető meg és nem idegeníthető el. Egyébként az állami vagyonnal való gazdálkodás alapvető szabályait is kidolgoztuk.
– Miben látja az új társasági és cégtörvény legfontosabb újítását? Ez a két jogszabály – mint mondta – az év végéig a parlament elé kerül. S vállalkozások százezreit érintheti…
– Csökkennének a tisztán magáncélú társaságok adminisztratív kötöttségei. Úgy gondoljuk, hogy 15 évvel a társasági jog visszaállítása után a privát szférában megengedhetünk egy szellősebb, lezserebb szabályozást. A közpénznél azonban nem. Liberális felfogású jogász vagyok ugyan, de itt szigorítanék. Nem engedném meg, hogy valaki nappal közalkalmazott legyen, éjjel vállalkozó, a hét végén meg külföldön dolgozó vendégmunkás. Vagyis: virágozzék minden virág a magántulajdon alapján, s az állam a privát szférába csak akkor szóljon bele, ha szükséges. Ahol viszont közpénz van, vagy sok kisember magánpénzecskéjét lehet eltüntetni, ott érvényesüljön a szigor. A közszféra társaságain kívül emiatt a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál is szigorúbb szabályozást javasolok.