Elveszett lendület

Hozzávetőleg harmincöt-negyven esztendőre van szükségük a tavaly májusban az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-közép-európai országoknak, így köztük hazánknak is, hogy elérjék a közösség korábbi 15 tagállamának, magyarán Nyugat-Európának az átlagos fejlettségi szintjét – amenynyiben tartják a mostani növekedési ütemet. Mindez a nyugati kutatóintézetek és a témával foglalkozó szakértők, közgazdászok s elemzők – amúgy nem túl biztató – prognózisa.
Azt vizsgáljuk, hogy az ez évi kilátások tükrében milyen gazdasági pálya áll Magyarország előtt, s a feltételek, illetve a környezet, miként is alakulhat 2005-ben, továbbá hazánk tartja-e az oly kívánatos bővülési mértéket, s ehhez az állam, konkrétan a kormány mit is nyújt. Miután hazánk világgazdasági kitettsége rendkívül nagy, hiszen a magyar GDP túlnyomó része az exportból tevődik össze, első körben a globális hatásokra kell összpontosítanunk. Az előrejelzések alapján az európai térség GDP-je valamivel kisebb ütemben bővülhet az idén, mint tavaly, amelynek hatására a magyar bruttó hazai termék 2004-es 3,9 százalékos expanziójától néhány tized százalékponttal elmaradhat az ez évi teljesítmény – a kormány egyébként négyszázalékos gyarapodást irányzott elő 2005-re.
Kutatók a 2004-es gyors növekedés után az idén ismét átlag feletti gazdasági bővülésre számítanak a világgazdaságban. Az eurózóna tagállamai, azaz Nyugat-Európa országai viszont nem tudnak majd sokkal hozzájárulni a globális gazdaság kiemelkedő teljesítményéhez – ez sajnos 2004-ben sem jött össze. Bár a világgazdaság motorja 2005-ben ismét a 8-9 százalékos növekedést produkáló Kína és a 4-5 százalékos bővülést megcélzó Amerikai Egyesült Államok lehet, hazánk ebből nem sokat profitálhat. Magyarország gazdasági gyarapodását ugyanis a globális erőközpontok közül leginkább az eurózóna teljesítménye, azon belül is fő exportpiacaink (Németország, Olaszország és Ausztria) befolyásolják. Természetesen ide kívánkozik, hogy a világgazdasági fellendülés az olajár-ingadozások ellenére vélhetőleg 2005-ben is folytatódik. Nem szabad viszont megfeledkezni arról sem, hogy az USA-ban nemrég felborult a makrogazdasági egyensúly, ikerdeficit – a fizetési mérleg és a költségvetés egyidejű, jelentős hiánya – alakult ki, amely komoly veszélyeket rejt magában. Az olaj által vezérelt orosz gazdaság ugyan valamelyest lassul az idén, de alapvetően növekedési pályán marad.
Elemzői vélekedések alapján nagyjából három tendencia van jelentős hatással a magyar gazdaság 2005. évi teljesítményére.
1. A prognózisok alapján megreked az alacsony inflációs környezet az Európai Unión belül; mindössze 1,8-2 százalékos lesz az általános drágulás, amely a hazai dezinfláció folytatódását vetíti előre.
2. Az európai térség GDP-je valamivel kisebb ütemben bővülhet, mint 2004-ben. Ennek hatására sajnos a magyar GDP is csökken.
3. Az idén a befektetőknek várhatóan fennmarad a feltörekvő piacokkal – Magyarország még ide tartozik – szemben tavaly tanúsított kiemelkedő kockázatvállalási hajlandósága.
De térjünk vissza a globális folyamatok alakulására. A fő exportpartnerünknek számító eurózóna teljesítménye lassul. Ebben fontos szerepe van a német konjunktúra korábban vártnál is szerényebb mértékének. Sajnos legnagyobb kereskedelmi partnerünk és első számú beruházónk belső gazdasági problémáira egyelőre nincs gyógyír. A német szövetségi kormány gazdasági tanácsadó testülete 2005-re még a tavalyinál is gyengébb, alig 1,4 százalékos GDP-növekedést prognosztizál. A német bankszövetség pedig ennél is alacsonyabb adattal számol. Látványos növekedésre a másik két nagy piaci felvevőnk, vagyis Ausztria és Olaszország esetében sem számíthatunk. Ugyanakkor, legalábbis az áruforgalmi kimutatások szerint a magyar gazdaság egyre jobban függ Törökországtól és az ázsiai térségtől. Ennek oka, hogy az exportlehetőségek – főként hosszú távon – bővülnek, és a fejlődő piacok növekedése húzóerőt jelent mind a világ-, mind pedig a magyar gazdaság számára.
Most pedig nézzük, miként is alakulnak a belső viszonyok. A fentiekből leszűrhető első megállapításunk az, hogy vesztett lendületéből a magyar gazdaság, ezért pedig nemcsak a külső környezet a felelős. Magyarországon ugyanis a lendületvesztéshez hozzájárult az egyre kiszámíthatatlanabb árfolyam-politika. Gondoljunk csak a kormány harcára a Magyar Nemzeti Bankkal, illetve arra, hogy a miniszterelnök szerint „beledöglünk az erős forintba”. Miközben fejlett nyugati országokban az árfolyam-politika alakítása gyakorlatilag hálószobatitoknak minősül, addig nálunk nyílt politikai küzdelem a nemzeti valuta pozicionálása. A kiszámíthatatlanság a kivitelt és a belföldi értékesítést is nehezíti. Természetesen a magas kamatszint sem használ a nemzetgazdaságnak, ám az államadósság finanszírozása szempontjából, miután ki vagyunk téve a külföldi befektetők állampapír-vásárlói kedvének, az alapkamatot nem lehet egyik pillanatról a másikra csökkenteni. A problémát tetézi, hogy magas az államháztartási hiány: tavaly GDP-arányosan 5-5,3 százalék körül alakult, s a költségvetési bevételek tervezése kapcsán bizonytalan pont továbbra is az áfabevételek alakulása, de a tavaly decemberi nyereségadó-feltöltés nagysága is igen nehezen ítélhető meg. A kutatói előrejelzésük szerint 2005-re 1350 milliárdos államháztartási hiány várható. Az államháztartás adósságállománya 2004 végén a GDP 59 százaléka körül alakult – a megengedett uniós szint 60 százalék! A folyó fizetési mérleg hiánya pedig 2004-ben valószínűleg elérte a 6,9 milliárd eurót, amely a GDP 8,8 százaléka. S ide tartozik még egy európai uniós rekord is: a tavalyi éves infláció 6,5-6,8 százalék körül alakult. A számokból egyértelműen kiderül, hogy kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát nyújt a kormány a reálgazdaság, az üzleti szféra számára.
S nemhogy az euró mielőbbi átvételén szorgoskodna a jelenlegi hatalom, egy év leforgása alatt a korábbi céldátum többször is módosult. Eközben a kelet-közép-európai térség gazdaságai szárnyalnak: leköröz bennünket Lengyelország, Szlovákia és Csehország, illetve a nem uniós tag Románia és Bulgária növekedési üteme is nagyobb, mint a magyar gazdaságé. Ráadásul a különböző és több pénzügyi káosz miatt megtépázott hírnevű Magyarország mutatói az európai térségben a negatív rekordokkal egyenértékűek. Persze a reálgazdaság szerkezetével is problémák vannak; nagyok a regionális különbségek, alig négymillió ember dolgozik hazánkban, továbbá egyes ágazatok (építőipar, idegenforgalom) mélyrepülésbe kezdtek. Elapadtak a külföldi vállalati források is. Jogosan tarthatunk attól, hogy a hiánycélokkal, megszorító csomagokkal, visszafogott bérnövekedéssel, pangó lakáspiaccal és a gondjaival küszködő magyar agráriummal megterhelt növekedési pálya kilenghet – a roszszabbik irányba.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tehát emlékezetes tavalyi szónoklatában, mikor is tartós és stabil jólétről beszélt, bizony jelentősen tévedett. Úgy negyven esztendőt.