Értékválasztás előtt az új világrend elitje

Sokan meglepődtünk Cséfalvay Zoltán írásán (Magyar Nemzet, 2004. december 14.), amelyben Bogár László ontológiai alapozású törekvését összesküvés-elmélettel vádolta. A globalizációhoz való sikeres alkalmazkodás sürgető kérdéseire koncentrálva nem észlelte, hogy Bogár egy régen várt tudományterületet foglalt össze az ismeretlen, ezért sokkoló globális mechanizmusok és mozgatóerőik megértésére. Újszerű nyelvezettel és pontos fogalmakkal írta le a globalizáció rejtett mozgásait és mozgatóit. Bátran kimondható, hogy ezzel az ezredvégi globalizáció lételméletét alkotta meg számunkra, és nem mellékesen éppen alkalmazkodásunk érdekében (lásd még Bogár László Magyarország és a globalizáció című, Osiris Kiadónál megjelent könyvét). Megkísérlem az anyagkutatás eredményeivel is alátámasztani, hogy mennyire telitalálat Bogár filozófiai alapozása. Anyagszerveződés perspektívából a globalizáció egyidős a gazdálkodással létrejött emberi társadalmakkal, azaz mintegy tízezer éves. Lényege pedig az ismert világ erőforrásainak birtokba vétele. A birodalomépítő mechanizmusok koronként változnak, legyenek kemények (hírszerzési, katonai, gazdasági, pénzügyi, politikai) vagy lágyak (kultúra, média, divat), de a rejtett mozgató, a vezérlő kölcsönhatás halmazképző lényege örök és változatlan. Mi a kölcsönható erő az anyag társadalomszerveződési szintjén?
Az anyag halmazképző hatalma. Az élettelen univerzumot az erős, gyenge, elektromágneses és gravitációs, az élővilágot a gén, az egyedek közötti versengés (konkurencia) és a populációk közötti vetélkedés (kompetíció) kölcsönható erők formálják. Az emberi társadalmat pedig az eszmeáramlatok kölcsönható erői működtetik, mégpedig a termelés-tapasztalat-hatalom triász mechanizmusaival és a megelőző, alacsonyabb szerveződési szinteken működő kölcsönható energiák beépítésével. A kölcsönható erők mindig halmazokat építenek. A halmazépítés az anyag ugyanolyan elválaszthatatlan tulajdonsága, mint maga a mozgás, ráadásul a szerveződés minden szintjén, így az emberi társadalmakban is működik. A termelés és tapasztalat közvetett, a hatalom gyakran jól látható közvetlen mechanizmusokkal formálja az emberi közösségeket az eszmeáramlások kölcsönható erejével. Hatalom nélkül nincs társadalom. Minden közösséget hatalmi törekvések formálnak. A közösségi hatalom az anyag halmazképző erejéből ered, az eszmeáramlatok kölcsönható energiájával működik, és az erőforrások birtoklásának kiterjesztésében, azaz birodalomépítésben nyilvánul meg. A hatalmi törekvés az elérhető világ meghódítására tehát csupán eszköz, mechanizmus vagy technológia, ami sokféle lehet: durva vagy kifinomult, agresszív vagy együttműködő, feltűnő vagy fedett. A halmazépítő hatalom kölcsönható erejét adó eszmeáramlatok, mint minden kölcsönható erő, láthatatlanok, csak hatásaiban észlelhetők. Nincs ebben semmi meglepő és semmi összeesküvés, egyszerűen így működik a tudattá szerveződött anyagenergia, a láthatatlan erő mozgatja részecskéit. Persze, nem mindegy, hogy milyen eszmék mozgatják az emberi közösségeket.
Összeesküvés-elmélet vagy lételmélet? A halmazképző kölcsönható erők hálózati mechanizmusokban működnek, de a társadalmi eszmék is. Az emberi közösségek hálózatát is az erősen kapcsolt csomópontok uralják. E legújabb felfedezés szerint az anyagi világ halmazképző hálózatai nem követik az Erdős–Rényei- féle véletlenszerű elrendeződést. A székely származású Barabási 1999-ben bizonyította be a világnak az amerikai Notre Dame Egyetemen, hogy a több kapcsolattal rendelkező csomópontok uralják a hálót. Szerencsére nem egyetlen pók ül egy óriásháló közepén, sok háló van több pókkal. Most éppen a neoliberális eszmék áramoltatói az értelemalkotás és azonosságformálás hatékony médiafegyvereivel, az akaratképző és -közvetítő hálózatok segítségével az ezredvégi globalizációt a látható mechanizmusokkal azonosítják. Azt láttatják, hogy az európai–amerikai gyökerű ezredvégi globalizáció lényege az átjárható határok, a tőkemozgás, az információáramlás, az óriásvállalatok, a hálózati gazdaság, és nem a halmazépítés. Eszközökre és következményekre szűkítik, és eközben igyekeznek elfedni a rejtett mozgatót, a csak következményeiben észlelhető kölcsönható erőt. Politikai stratégiájukban az úgynevezett összeesküvés-elmélet fedőprojekt egyre nyíltabb vádjával a halmazképzést leplezik. Ebben sincs semmi meglepő, mindig is változatos eszmékkel gyarapodtak a különböző közösségek. A birodalomépítő neoliberális gazdaság és társadalomeszme most éppen saját teremtményét, a nemzetállamot támadja. A kibontakozó információs társadalomban a hálózati gazdaság és kommunikáció félelmetesen felgyorsította a tízezer éves birodalmi törekvéseket, és szó szerint az egész bioszférára globalizálja hatalmát. A globális termelési és pénzügyi hálózatok hatékony technológiai eszközt teremtettek egy meghatározó globális társadalom sikeres terjeszkedéséhez. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez minden közösség alkalmazkodni szeretne, élve a globális kapitalizmus kínálta lehetőségekkel. A természetfogyasztás gyorsuló tempója mellett azonban nem tudjuk, hogy ezt meddig tehetjük. Ez a valódi globális kérdés! Ennek felismerése és kimondása a társadalom lételméleti, és nem összeesküvés-elméleti kérdése. Ennek elemzésében, a halmazképző eszmék áramoltatásában a közgazdászok szerepe és felelőssége az elsődleges.
Közgazdásztévhitek és -léthitek. A gazdaság működésével, az azt irányító eszmékkel és információkkal a közgazdaságtan foglalkozik. Legnagyobb hiányossága, hogy átmenőben az információs társadalomba modelljeiben még mindig nem számol a valósággal, idegen számára a környezet (természeti tőke) és az ember (társadalmi tőke), ezért erőforrásait úgy használja, hogy törvényeit nem ismeri vagy nem tiszteli. Pedig a valóság szorítása már régóta a természeti és társadalmi tőke végzetes fogyásából ered. A közgazdaságtan legnagyobb hiányossága, hogy hagyományos gazdasági modelljeiben nem foglalkozik a fizikai realitásokkal, pedig már jó ideje felmerült a pénzmérlegekhez hasonló anyagmérlegek, iparanyagcsere, sőt az eszmeáramlással működő társadalom-anyagcsere széles körű alkalmazási igénye. A termelés az anyaggal gazdálkodik, de a közgazdászok változatlanul csak a szimbolikus értékhordozó pénzáramokkal foglalkoznak, olyannyira, hogy mára az árupénz pénzáruvá silányult. A korábban még szerencsejátéknak minősülő származékos pénzügyi tranzakciók összesített értéke 1999 márciusában már elérte a 805 billió dollárt. Az ipari civilizáció végére elhatalmasodó ember egyre célracionálisabban és haszonelvű természetellenességgel fogyasztja a bioszférát és működteti a társadalmat. Az árutermelés valós fizikai világától elszakadva és a virtuális pénzügyi hálózatokba gabalyodva egyre távolibbnak tűnik a fenntartható anyaggazdálkodás megvalósítása. A természeti erőforrások túlfogyasztásával végveszélybe került a természeti tőke megújulása, végérvényesen károsodhat a természetüzem. Már régen nem a természetüzemben évente képződő kamatokat, hanem az évmilliók során felhalmozott alapokat fogyasztjuk. Lassan kimerülnek az ökoszisztémák területi, termelési, szabályozási és információs szolgáltatásai, amelyek életfenntartó tevékenysége nélkül gyengül a társadalmi triász termelőereje. Nélkülük a társadalmi tőke megújulása is lelassul. A nyitott társadalom és a társadalmi mobilitás eszméinek túlhajszolásával felgyorsul az évezredek során felhalmozott társadalmi tőke szétbomlása. Még a munkaerőt újratermelő családüzem is súlyosan károsodik. A célracionális neoliberális gazdaságeszme gyors terjedésének legszörnyűbb következménye, hogy eltűnik Földünkről a sokféleség (diverzitás) és a különbözőség (diszparitás). Veszélybe kerülnek az élőlények sokféleségét őrző gén-, az eszmék és gondolatok sokaságát továbbadó mém- és a piacgazdaság láthatatlan kezét irányító món-másolók (replikátorok). Felgyorsult tempóban irtja a gének túlélő szerkezeteit, az élőlények megmaradt sokféleségét. Neoliberális eszmeáramlataival uralja az azonosságformálás és értelemalkotás mechanizmusait, és homogénre manipulálja a mémek túlélő szerkezeteit, a társadalmi tőkét létrehozó és fenntartó közösségi tudatokat. A nemzetek feletti óriásvállalatok folyamatosan gyengítik a mónok túlélő szerkezeteit, a vállalkozások sokféleségét.
A technológia romboló és építő ereje. Fogytán a természet, még inkább az erőforrás. Szerencsére a természet önszabályozó törvényei már kezdik kiüresíteni az anyag társadalomszerveződési szintjén károsító neoliberális eszméket. Haszonélvezőik képtelenek megválni a célracionális gazdaságeszméktől. Közösségtagadó individualizmusuktól idegen a megtartóztatás, már régen más térségek erőforrásaiból élnek, ez lényegük. Önző pőreségük egyre láthatóbbá válik. A savas esők, áradások, kiszáradások, ózonfogyás és felmelegedés környezeti kényszerében lassan erősödik az értékracionális eszmék halmazképző kölcsönható ereje. Úgy tűnik, feléledőben vannak a társadalmi és természeti tőkét őrző konzervatív eszmék, és éppen az amerikai birodalomban. A globális elitnek már nincs sok ideje, választania kell, hogy mire használja az információs társadalom és hálózati gazdaság e félelmetesen hatékonyra egységesített rendszerét, melyik forgatókönyvet választja. Továbbra is a romboló, önző természetfogyasztást, és akkor csak idő kérdése, hogy mikor tűnik el a gondolatok, vállalkozások és fajok sokfélesége Földünkről, vagy paradigmaváltással a technoglobalizáció hatalmas erejét építő módon természettermelésre kényszeríti, és ezzel harmonikus túlélésre tanítja és segíti a helyi társadalmakat. Így, a természettel együtt élve fenntarthatóvá válhat a gazdaság működése, és megmaradhat a természet és társadalom évmilliók és évezredek során kialakult sokfélesége is.

A szerző környezetgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár