Furcsa voksolás

Először tartanak a hét végén szabad választásokat a megszállt Irakban, ahol a tíz hónapja tartó felkelés, a rossz közbiztonság és a szunniták bojkottja miatt egyre többen teszik fel a kérdést, lehet-e ilyen kaotikus körülmények között hiteles választást tartani. A tervek szerint a 14 millió választópolgár egy 275 tagú nemzetgyűlésre voksol, melynek feladata lesz kidolgozni az alkotmányt és megválasztani az új elnököt.
A biztonsági helyzet labilitása és a külföldi katonai csapatok jelenléte miatt az iraki vezetők jelentős része azon a véleményen van, hogy tanácsosabb lenne egy későbbi időpontra halasztani a voksolást. Maga a kormányfő, Ijád Allávi is szkeptikus az elegendő részvételi arányt illetően, mivel több választási körzetben még a szavazók regisztrálása is akadályokba ütközik. Az iraki „demokráciára” jellemző, hogy az elavult népszámlálási adatok miatt jobb híján az étkezési utalványok elosztási rendszerének adatbázisa alapján tudják lajstromba venni a szavazókat.
A felkelők által leginkább megfélemlített megyékben, így Fallúdzsa és Moszul környékén a választási bizottságok több tagját és néhány jelöltet is meggyilkoltak, így nem csoda, hogy a különböző pártok plakátjain többnyire vallási vezetők képeit vagy csak szlogeneket mernek szerepeltetni. Elemzők rámutatnak, hogy a január 30-i időponthoz való ragaszkodás elsősorban az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek áll érdekében. Ennek fő oka, hogy fel lehessen mutatni a nemzetközi közvélemény előtt, hogy diktatúra helyett demokratikus átalakulást hoztak az országba.
„Meggyőződésem, hogy Irakban olyan demokrácia lesz, amely tükrözi népe értékrendjét és hagyományait” – utalt a választásokra George Bush amerikai elnök. A hagyományokkal kapcsolatban azonban megoszlik a szakértők véleménye arról, hogy mennyire reális az a kezdeményezés, mely az arab politikai rendszerek átformálásában látja a terrorizmus elleni fellépés egyik lehetőségét. Elemzők aláhúzzák, hogy nehéz demokráciát exportálni egy olyan országba, ahol ennek semmiféle hagyománya nincs, és szervezett pártok sem léteznek. Marad tehát a vallási és etnikai alapon történő szerveződés az ország lakosságának 60 százalékát kitevő síiták és a 20-20 százalékos arányt képviselő kurdok, illetve szunniták között, ez viszont azzal a veszélylyel járhat, hogy a választások Irak vallási és nemzetiségi vonalak mentén történő széttöredezését hozhatják. A választásokat minden bizonnyal a síiták nyerik, akik a szunniták és a kurdok rovására politizálhatnak. Amerika pedig lépéskényszerben van: kénytelenek mihamarabb túlesni a voksoláson, ha nem akarnak egy újabb síita lázadással szembenézni.