Magyarországon csaknem félmillió ember síel telente viszonylagos rendszerességgel. Ez hatalmas tömeg ahhoz képest, hogy hazánk földrajzi jellegzetességei nem kifejezetten sízésbarátok. Akik viszont ennek ellenére azok, bizonyára keveset gondolnak a Föld globális felmelegedésére, de azt észreveszik, ha esik a hó. Márpedig mostanában nem esik. Ez a másik gond, ami megnehezíti a sportág itthoni űzését. Jelenleg 29 regisztrált pálya található szerte az országban, ám ebben a csapadékszegény és meleg idényben még a néhol megtalálható hóágyúk sem teríthették be a lejtőket. A gépek üzemeléséhez ugyanis elengedhetetlen a fagypont körüli hőmérséklet, arról nem beszélve, hogy a műhó önmagában sem minőségileg, sem mennyiségileg nem pótolhatja az igazit.
Legutóbb 2003 decemberében jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain nagyobb elemző írás a sísport magyarországi helyzetéről, különös tekintettel a pályákra. Ebben minden nehezítő körülmény ellenére nagyra törő tervek, komoly beruházások kerültek terítékre. Hazánk egyik frekventált sí- és kirándulóközpontjában, az ország legmagasabb pontjának közvetlen közelében, Kékestető és Mátraháza között nemcsak szavakban, hanem tettekben is megvalósult sok minden. Ahogy érdeklődésünkre Bajnóczky Zsolt, a beruházást végző Mátra Centrum Kft. sajtófőnöke elmondta, az előző idényben 300, a mostaniban eddig 100 millió forintot fordítottak a sípályára és környékére. Előbb kiszélesítették és kitisztították az 1800 méteres, nagy lesiklópályát, parkolót, információs központot és kiszolgáló épületeket építettek, legutóbb pedig elkészült a külföldön már megszokott mágneskártyás beléptetőrendszer, valamint egy 250 méteres snowboardpálya. A sors fintora, hogy mindezeket nem tudta még senki sem élvezni a hóhiány és a meleg miatt: a létesítmény még egyetlen napra sem nyithatott ki. Bajnóczky Zsolt szomorkásan mesélte, hogy regionális snowboardversennyel akarták felavatni új pályájukat tavaly karácsony és újév között, nagy mennyiségű műhavat gyártottak le, amely azonban a rendezvényt megelőző napon a tavaszt idéző melegben egyszerűen elolvadt. Azért nem lankadnak, hiszen behóágyúzták és pénteken 9-től két felvonó segítségével megnyitották a nagy pálya felső 500 méteres szakaszát. Kékestetőn egyébként a napijegy felnőtteknek 3500, gyermeknek 2500 forintba kerül(ne).
A beruházásokra visszatérve, itt sem megy minden az előre tervezett kerékvágásban, hiszen a hárommilliárd forintos, eredetileg hároméves fejlesztés ennél bizonyosan hosszabb időt vesz igénybe. Nem a kedvezőtlen időjárás vetette viszsza a munkakedvet, hanem az, hogy mivel a cég hosszú távú, 35 plusz 15 éves területbérleti szerződést kötött a tulajdonosi jogokat gyakorló Gyöngyös városával, minden egyes változtatásnak keresztül kell jutnia a helyi önkormányzaton. Ez nyilván lassítja a beruházó terveinek megvalósulását, de legalább hivatalos és elismert. A terület rendezési terve várhatóan idén tavasszal kerül a képviselők elé, s ha ők elfogadják, jöhetnek a nagyobb beruházások, a hatszékes ülőlift, a kétszékes felvonók s még négy sípálya. A cég szóvivője külön kiemelte, hogy minden egyes változtatás előtt egyeztetnek a környezetvédő szervezetekkel, turistaegyesületekkel, a közútkezelőkkel, így az önkormányzat elé eleve konszenzusos megoldás kerülhet.
Tényleg csak egy házzal odébb, Mátraszentistvánon kedvezőbb a helyzet, ez az egyetlen terep, amely december 19. óta négy nap karbantartási munkák okozta szünet kivételével folyamatosan a sízők rendelkezésére áll. Mint Ulveczki Gábor, a pályát működtető kft. munkatársa elmondta, ez annak köszönhető, hogy a hegy tetején épült egy tízezer köbméteres víztározó, a hegy tövében is van egy, ez pedig elegendő nyersanyag a mesterséges hó előállításához. Mivel az összesen 3520 méter hosszú, nyolchektáros területen elhelyezkedő hét pályát hat hóágyú 22 állásból tudja lőni, s a vízvezetékrendszer is kiépített, csak a hőmérsékletnek kell megfelelőnek lennie. Jelenleg a pályák közül három működik 30-50 centi vastagságú, jó minőségű technikai hóval, hét végén további kettőt megnyitottak. Az egyiken szombaton diákolimpiát rendeztek, erre máshol az országban nem kerülhetne sor… A 2004-es fejlesztések közül kiemelkedik egy Doppelmayr típusú, osztrák, csákányos sílift üzembe helyezése, 300 férőhelyes parkoló és rönkbüfé megépítése. Hosszabb távon kártyás beléptetőrendszer, egy négyes ülő- és további tanulóliftek üzembe helyezése várható. A pálya egész héten a sportolni vágyók rendelkezésére áll, az ötnapos felnőttbérlet ára 14 900 forint, a napijegy 3800, hét végén a kiépített világításnak köszönhetően esti sízést is rendeznek 2500 forintért fejenként.
Bánkúton viszont semennyiért (a felvonóbérlet ára egyébként 750 forint, amelyből naptól és felvonótól függően 75-125 forintért kell lyukasztani egy menetért). Az ország legnagyobb, nyolc pályával és ugyanennyi felvonóval rendelkező síközpontjában a helyi síklub telefonos üzenetrögzítője a következőket közölte a múlt hét közepén: „A hőmérséklet plusz három fok, a hóréteg vastagsága két centiméter, ez még nem alkalmas síelésre.” Kiss László, a síklub turistaházának gondnoka ehhez annyit tett hozzá, hogy hóágyúzni sem tudnak, mivel nincs elég víz. A pálya ugyanis a Bükki Nemzeti Park területén fekszik, ahol nem fektethetnek le vízvezetéket, az 1500 köbméteres esővíztárolójukban összegyűjtött mennyiség pedig csak a hóminőség javítására lenne alkalmas. Tényleg csak lenne, ebben az idényben ugyanis még nem nyitottak ki. Hasonló, mostoha szezon Kiss László szerint úgy ötévente fordul elő.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy félmilliónyi hobbi- és háromszáz versenysíelő honfitársunk külföldön keres inkább lehetőséget. S talál is a közelben: Ausztriában több mint 20 ezer kilométernyi pálya, 3500 lift és mintegy 500 síiskola áll rendelkezésre; Szlovákiában olcsóbb és még hamarabb elérhető a 80 kiépített síközpont valamelyike; Szlovéniában 12 helyen kétszáz kilométernyi pálya vár a csúszókra. Kissé távolabb, de abszolút hóbiztos tájakra tekintve Franciaország 14 fő síközpontjában több mint 4000, Olaszország 27 nagyobb terepén közel 2000 kilométer a havas lejtők hossza. És akkor még nem beszéltünk az olcsóbb lengyel és romániai vagy a drágább, jobb svájci és német lehetőségekről…
A versenysportról néhány szót szólva alpesisízőink egy hároméves keretszerződés alapján osztrák, közelebbről stájerországi pályákon gyakorolhatnak, a helyiek vállalják a szállás és a bérlet egy részét. A másik része sem kicsi, úgyhogy ide csak azok juthatnak el, akiknek a családi háttere megengedi: egy 16-18 éves, már felnőttek között is induló ifjú tehetség éves felkészülése több mint egymillió forintot emészt fel. Magyarország domborzata inkább a sífutóknak kedvezne, közülük Tagscherer Zoltán január elején az osztrák nyílt bajnokság sprintversenyében olimpiai kvalifikációt ért el a 2006-os torinói játékokra. Ahhoz képest, hogy a hóhiány miatt a 2004-es magyar bajnokság is elmaradt, ez bravúros teljesítmény. A Magyar Síszövetség a 2005-ös, új támogatási szisztéma alapján szakmai feladatokra három-, működési költségekre 3,5, összesen 6,5 millió forintot kap költségvetési forrásból, hatmillióval kevesebbet, mint 2001-ben. Nyilvánvaló, hogy ez semmire sem elég, kész „szerencse”, hogy néhány szakág, például a síugrás a hozzá való sáncokkal együtt elenyészett hazánkban. Pedig a hetvenes-nyolcvanas években Fischer László, Gellér Gábor vagy Kelemen Zoltán még a legnagyobb viadalokra, így a hagyományos négysáncversenyre is eljutott, s ott sikerrel szerepelt.
Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a 2004/2005-ös magyarországi síszezonnál csak jobb jöhet. Mondjuk egy-két kiadós hóesés formájában.
origo.hu
Három magyar egyetem is bekerült a világ legjobbjai közé
