(ki ír sms-t…)

Én nem tudom, megszokható-e a kisebbségi lét, különösen akkor, ha e minoritást folytonos támadások, mellőzések és lekicsinylések érik. Most nem valamely etnikai kisebbség helyzetére gondolok, hanem a szakmámban, az újságírásban kialakult állapotokra, főként arra a törekvésre, hogy a baloldal politikusai s a baloldali érdekszövetség holdudvara a jobboldali zsurnalisztákat igyekszik páriaként kezelni, a konzervatív elkötelezettségű médiumokat – szakmai értelemben – negligálni és kirekeszteni.
Ez a törekvés egyértelmű. Ha csak az anyagi szempontokat veszszük figyelembe, sikeres is. Milliós jövedelmű baloldali médiasztárok (s egyebek) nyüzsögnek a képernyőkön, szolgálják botcsinálta miniszterelnökünk PR-törekvéseit, s ahogy maguk között mondják, ülnek a jóban, hangsúlyozva, hogy a piac döntött így.
Ebbe a magam részéről bele is törődnék, igazából csak akkor érzem méltatlannak a helyzetet, amikor a baloldal – régi szokása szerint – az anyagi javak mellett az erkölcsi fölényt is igyekszik megszerezni. Tizenöt éve egyik tárgya vagyok ennek a játéknak, mivel sorsom és minden érzelmem a Magyar Nemzethez köt, amelyről holmi kormányszóvivővé avanzsált szaktársak kijelenthetik, hogy „nem újság, csak annak látszik”, s ezt a minősítést a „kultúrelit” lapja, a régóta minimálpéldányszámon vergődő, kegyadományokból prosperáló Élet és Irodalom továbbragozza. 1989–90 óta, amikor is a Magyar Nemzet irányultságáért folytatott harc elkezdődött, s én a magam részéről a lap jövőjét a konzervatív-nemzeti oldalon tudtam csak elképzelni, nem tapasztalhattam mást személyemmel és a lap teljesítményével kapcsolatban, mint lekicsinylést, rosszindulatot, hazug és hamis kritikát. Így volt ez abban az időben is, amikor a Magyar Nemzet szerkesztőségében olyanok is dolgoztak, akikről mostanra végképp kiderült, hogy az az értékrend, amelynek képviseletére a lap törekedett, mindig is idegen volt számukra, világnézetüknek, ideológiájuknak a mai Népszava és Népszabadság felel meg.
A Magyar Nemzet és a Napi Magyarország egyesülése után a baloldal minden gátlását elveszítette e téren. Ez a gátlástalanság a jelenlegi kormánykoalíció működésének idején tetőzött, immár a hatalom birtokában, annak szolgálatában törekszik teljes kirekesztésre. Ez természetesen nem sikerülhet, az ország politikai, ideológiai tagoltságát lehetetlen ennyire figyelmen kívül hagyni.
A magam részéről tizenöt év alatt megszoktam, hogy a „páriák” közé tartozom, nem nyomaszt, sőt önbecsülésemet növeli. Jól körülhatárolható véleményem van a baloldali sajtómunkások egy részéről, úgy vélem, sejtem, hogy szakmai értelemben ki mennyit ér, egyáltalán nincs bennem gyűlölet, sokkal inkább malícia. A két lap egyesülése óta lényegében el is távolodtam a közvetlen tűzvonaltól, Lovashoz, Bayerhez képest kicsike falat vagyok. Ezért aztán inkább mosolygok, mint dühöngök egyes baloldali médiaműhelyek erőfeszítései láttán, úgy hiszem, elég nehéz engem balos újságírói bravúrokkal felbosszantani. Lehiggadtam, mondhatnám, látom a repdeső – az én arcomba is vágott – kesztyűket, de nem veszem fel őket; azt gondolom, hogy a Magyar Nemzet ügye hosszabb távon rendben van, a sorsa, továbbá a magyar jobboldal sorsa nem rajtam múlik.
Néha úgy érzem, nemcsak lehiggadtam, hanem le is hűltem egy kicsit, a kormányhű, szoci ihletettségű médiamunkások jól szervezett „szemétkedése” hidegen hagy. Ez abból is következik, persze, hogy ritkán olvasom, nézem és hallgatom őket.
Van azonban egy sebezhető pontom. Otthoni tévékészülékemen a tizenötös csatornán fogható az Eurosport, az ötvenhatoson pedig a Sport 1. Néha előfordul, hogy amikor ezeket az adókat akarom nézni, az ötös gomb lenyomásával az ATV adása jön be, s ismerős arcokat pillantok meg: Avarét, Mészárosét, Németh Péterét. Egy pillanatra ott ragadok, s szemem az alul futó sms-ekre téved, amelyeket a nép fia küld az ATV-nek. S például ezt olvasom: „Úgy is sok pap van Magyarországon. Minek ide még ötszáz? Az is előfordulhat, hogy álpapok idős embereket csapnak be…” Vagy: „Erdélyi magyarok. Hol voltatok 1956-ban? Nem, nem és nem!!!”
Nos, ilyenkor olykor még „felgerjed szittya vérem”. Hogy van-e ocsmányabb és bornírtabb olvasmány, mint az ATV sms-folyama, én nem tudom…