Még nem repül, de már gurul a magyar Gripen

Meghívottak előtt a svédországi Saab cég gyártócsarnokából ma kigördül a Magyarországnak szánt első Gripen (griff) típusú vadászrepülőgép, mely tizenhárom soron következő társával együtt a magyar hadtörténelem valószínűleg legdrágább, 210 milliárd forintos beszerzését testesíti meg. A használt és új elemekből épített „öszvér” gépekre még egyéves berepülési program vár, első csoportjuk csak jövő év márciusában érkezhet a magyar vadászrepülés fellegvárába, a kecskeméti repülőtérre.

Bár a Svédország déli részén fekvő Linköpingben lévő gyárkomplexum – főként a piaci lehetőségek szűkülése miatt – ma már meszsze nem bír akkora jelentőséggel, mint a hidegháború idején, a társadalom bizonyos köreiben ma is a nemzeti büszkeség forrása. A XVIII. század eleje óta fegyveres semlegességet választó skandináv ország mindig is törekedett arra, hogy önálló hadiipara legyen, és amikor a haditechnika fejlődése katonai repülőgépek fejlesztését és építését kívánta meg, a nyolcmilliós ország ipara természetesen nem mondott nemet. Ennek a törekvésnek az utolsó példái a nyolcvanas évek óta fejlesztett Gripen és elődei, a Viggen (pöröly) és a Draken (sárkány) ugyan egyes részegységeiket külföldről (főként az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából) kapták, azért ízig-vérig egyedi svéd konstrukciónak számítanak.
A Gripennel azonban biztosan vége szakad a vadászgépipar tradíciójának, a polgári gépek gyártása már korábban leállt itt. A rendkívül rámenős svéd marketingpolitikának köszönhetően az utóbbi években sikerült némi exportsikert elérni korszerű termékükkel. Miközben a súlyos megszorításokat élő svéd légierő is arra kényszerült, hogy ne vegye használatba az általa korábban megrendelt összes példányt, sorrendben Dél-Afrika, Magyarország és Csehország is úgy döntött, hogy ezzel a típussal korszerűsíti saját légierejét. Ami a magyar döntést illeti, azt annak ellenére ellentmondás övezi, hogy már több mint három éve meghozták. Elemzők máig találgatják, hogy az Orbán-kormány végül miért döntött a svéd repülőgép mellett az amerikaival szemben. Belpolitikai szemszögből sokan úgy vélik, hogy a fideszes képviselőket érintő Lockheed-ügy miatt voltak vállalhatatlanok az F–16-osok, míg diplomáciai körökben azt tartják, hogy a miniszterelnök már ezzel a döntéssel is hangsúlyozni kívánta az Európai Unió iránti elkötelezettségét. Biztonságpolitikai szakértők ugyanakkor nem zárják ki, hogy a semleges Svédország repülőgépének a légi utántölthetőség és a precíziós fegyverek nélküli beszerzése egyfajta „NATO-n belüli semlegességi politika” megvalósításának kezdete lehetett volna. A honvédségen belül kerülték volna az expedíciós műveletekben használható offenzív képesség megteremtését. Hivatalos közlemények szerint mindeközben a Gripen magyarországi győzelmének oka a 110 százalékos gazdasági ellentételezési program volt.
Bármi volt is azonban az eredeti szándék, a szocialista–liberális hatalomátvétellel a programot habozás nélkül össztűz alá vette az új védelmi miniszter, Juhász Ferenc, aki a szerződésben szereplő Gripeneket „műrepülőgépeknek” titulálta, és elérte, hogy újrakezdjék a tárgyalásokat. Különböző források arra engedtek következtetni, hogy a háttérben a szerződés visszamondásának szándéka áll amerikai vagy éppen orosz nyomásra. Míg az előbbiek az F–16-ost szerették volna nyeregben látni, az utóbbiak a meglévő MiG–29-esek modernizálása mellett lobbiztak Vári Gyula szocialista képviselő, korábbi kecskeméti vadászpilóta aktív részvételével. Végül azonban mindkét félnek csalódnia kellett, mivel a Medgyessy-kabinet az eredeti szerződésbe iktatott óriási kötbérre tekintettel és Svédország esetleges uniós vétójának fejet hajtva maradt a Gripen mellett – bár a programot jelentősen módosították és jóval drágábbá tették.
Míg eredetileg néhány éve használt példányokat lízingelt volna a honvédség tíz évre, addig a módosítás szerint használt és új építésű elemekből összerakott „öszvérek” kerülnek Magyarországra, s azokat a lízing lejártával meg is vásároljuk. Teljesítményükben ezek a JAS–39 EBS-HU típusú gépek megegyeznek ugyan a legújabb gyártmányokkal, ám szárnyuk, vezérsíkjaik és hajtóművük használt gépekből származik majd, innen az „öszvér” elnevezés.
Az új törzsben már megtalálható a légi utántöltő cső, a korszerűbb elektronika és megerősített szerkezet miatt pedig ezek a Gripenek már alkalmasak precíziós támadófegyverek bevetésére is. A mai kigördülés után éppen azért van szükség hosszadalmas berepülési, tesztelési programra, mert pontosan ilyen gépei a honvédségen kívül sem a svédeknek, sem a dél-afrikaiaknak, sem a cseheknek nem lesznek. A szerződés aláírása és a szállítás megkezdése közötti hosszú idő is erre a tényre vezethető vissza; a cseh program átfutási ideje a magyarnak nem egész a harmada.