Megszenvedjük az energiaárakat

A családok anyagi erejéhez viszonyítva Magyarországon az energia ára jóval felette van az unió átlagának. Az Energiapolitika 2000 Társulat szerint a problémát egyebek mellett hatékonyabb szabályozással és szociális tarifarendszerrel lehetne orvosolni.

Bár az utóbbi időben a kormány mellett több újságcikk is arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar energiaárak alacsonyabbak az Európai Unió átlagánál, arról nem esett szó, hogy ez csak szigorúan a számokat tekintve igaz. Az Energiapolitika 2000 Társulat tegnap az idei áremelésekről és azok hátteréről tartott sajtótájékoztatót. A bemutatott adatokból kiderült, hogy a hazai vásárlóerőhöz, azaz anyagi erőnkhöz képest a magyar energiahordozók jóval drágábbak az európai közösség átlagánál. Amíg az unióban 1-2 százalék közé teszik a családi büdzséhez viszonyítva az energiahordozókra fordított összeg nagyságát, addig hazánkban a villamos energia esetében 3,6, a gáz esetében több mint 6, a távfűtést tekintve pedig 8 százalékos volt 2002-ben ez az arány, a helyzet pedig azóta feltehetőleg tovább romlott. Hasonló gondokkal küzd egyébként a velünk együtt csatlakozó volt szocialista országok többsége is.
Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke úgy látja, hogy ez a helyzet a szektor privatizációja, a piaci liberalizáció és a fogyasztókat védő szervezetek kiszorítása miatt alakult ki. – Az állam tulajdonrésszel és árszabályozással védhetné meg az energiafogyasztókat a sokkszerű áremelésektől; előbbit a magánosítás, utóbbit a piac teljes felszabadítása teszi lehetetlenné – jelentette ki a szakember. Járosi Márton arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánkban túlságosan magas az energiatarifákra rakodó adók mértéke. Míg például az áram kisfogyasztói árának általános forgalmiadó-kulcsa nálunk 25 százalékos, az uniós átlag valahol 18 százalék körül alakul.
A társulat véleménye szerint végre szembe kell nézni a szociális tarifák kialakításával. Erre egyébként a villamosenergia-törvény is tesz utalást. A gáz jelenlegi sávos ártámogatása, bár kétségtelenül javít a rászorultak helyzetén, nem képes arra, hogy különbséget tegyen az egyes fogyasztói csoportok között, így például nem támogatja elég hatékonyan a nagycsaládosokat. Járosi Márton elmondta: a kizárólag háztartási szektorra kiterjedő, egy lakás után igényelhető szociális tarifa lényege az, hogy egy fogyasztási határig a díj kedvezményes lenne, felette pedig magasabb díjat kellene fizetni. A kedvezményes sáv kialakításánal figyelembe vennék az eltartott személyek számát.