Moszkvában eljöhet a kijózanodás ideje

Moszkvába vezet ma Viktor Juscsenko első külföldi útja, ami egyben jelzi, hogy Ukrajna új elnöke tisztában van a geopolitikai realitásokkal, és az euroatlanti integráció erősítése mellett Oroszországgal is pragmatikus, partneri viszonyra törekszik. Tisztázandó kérdés az elmúlt hetek történéseinek fényében bőven akad, és egyik fél sem nagyon számíthat kényelmes tárgyalásra.

Eljött az ideje a kijózanodásnak, amelyen mindenképpen át kell esni, fogalmazott egyik sajtónyilatkozatában Dmitrij Rogozin. Az orosz duma egyik pártja, a Rogyina (Haza) frakcióvezetője szerint egyáltalán nem lehet kizárni, hogy a választások lezárultával Ukrajnában megerősödik majd az oroszellenes hangulat, amire Moszkva bőven adott okot, hiszen túlságosan is élesen és mereven állította be a dolgokat a választási kampány idején. Nemcsak az egykor népszerű esztrádénekes, ma üzletember és parlamenti képviselő Joszif Kobzon forgolódott állandóan ott, ahol nem kellett volna, hanem maga Putyin elnök is nyíltan agitált Leonyid Kucsma jelöltje mellett. A grúziai „rózsás forradalom” keserűségét még könnyedén le lehetett nyelni, mivel előző vezetője, a NATO felé nyíltan kacsingató Eduard Sevardnadze sem volt egészen megbízható a Kreml számára, Ukrajna viszont egészen más. Ez esetben ugyanis mégiscsak egy „testvérnépről” van szó, amelynek politikai elitje állandóan Moszkvába futkosott, ha a Nyugat hátat fordított neki, vagy pedig meggyűlt a baja a saját ellenzékével. Andrej Okara orosz politológus szerint történt, ami történt, a „narancssárga forradalom” mindenképpen arra kényszeríti Moszkvát, hogy új eszközöket keressen a posztszovjet térség országai közötti kapcsolatok építésében.
Kétségtelen tény, hogy a „narancssárga forradalom” vezetője körül kialakult új ukrán elit a régivel ellentétben már semmiképpen nem fogja eltűrni Moszkva bábáskodását. Éppen ezért Viktor Juscsenko mai látogatása egyben az új realitásokhoz való adaptálódás kezdetét is jelenti majd a Kreml számára, amely fölöttébb zokon vette a jobboldali politikus győzelmét az elnökválasztáson, állítja Igor Bunyin, a moszkvai politológiai technológiák központjának vezetője. Az alkalmazkodás pedig egyáltalán nem lesz könnyű, vélekedik, hiszen Juscsenko már többször is nyilvánvalóvá tette, hogy számára nem az egységes gazdasági térségbe való integrálódás, hanem az európai struktúrákhoz történő közeledés szerepel az első helyen. Mindezt Olekszandr Zincsenko pedig még azzal fejelte meg, hogy elengedhetetlennek tartják azoknak a FÁK-térségen belül létező különböző stratégiai projekteknek a felülvizsgálatát, amelyekbe az utóbbi évek során belerángatták Ukrajnát.
Az ukrán miniszterelnöki bársonyszék egyik várományosa, Viktor Juscsenko koalíciós partnere, Julija Timosenko szerint is merőben más alapokra kerülnek majd a jövőben a két ország közötti kapcsolatok, ami viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy bármiben is sérülnének Oroszország fundamentális érdekei. Sőt, éppen ellenkezőleg, az új lehetőségek még tovább mélyítik és szélesítik a két ország együttműködését, amelyhez a többi között jelentősen hozzájárul majd a két nép közelsége és nem utolsósorban az az egységes földrajzi-gazdasági térség is, amelybe Ukrajna és Oroszország az egykori Szovjetunió felbomlása után is egyaránt tartozik. „Putyin erős államot épít? Mi is. Putyin kizárja a hatalomból az oligarchákat? Juscsenkónak is ez az eltökélt szándéka”, fogalmazott az orosz Vedomosztyi című lapban a „narancssárga forradalom hercegnője”. Mint egyes elemzők kiemelik, könynyen meglehet, hogy az orosz bürokráciának az a része, amelyik mindent az asztal alatt igyekezett elintézni, Juscsenko hatalomra kerülésével a rövidebbet húzza majd, de Oroszország és az orosz nép csak nyerni fog általa.