Még mielőtt a sportág hivatásos válfajának rendszerváltás utáni hazai térhódítását elemeznénk, emlékezzünk a nagy elődökről is. Az első magyar olimpiai ökölvívóbajnok, az 1928-as amszterdami első, Kocsis Antal megélhetési gondjai elől Amerikába menekülvén állt be a profik táborába. Aztán négy meccs erejéig 1931-ben hazatért, július 20-i meccsét Willi Metzner ellen például 15 ezren látták Budapesten. Kocsis a világ legjobb tíz harmatsúlyúja közé verekedte magát. Papp László középsúlyban még előrébb jutott, ami nem csoda, hiszen amatőrként három olimpiai bajnoki címet szerzett, minden idők egyik legnagyobb bokszolója. 1957-ben, 31 évesen vághatott neki külön engedéllyel a hivatásos létnek, 1962 májusában Európa-bajnoki övet szerzett, amit hatszor megvédett. Aztán 1965-ben a kommunista rezsim döntéshozói nem engedték vb-címért bokszolni, s tulajdonképpen visszavonultatták, ami örök sebet hagyott a legenda szívében.
Bár csak a helyszín volt Budapest, a résztvevők Jamaicáról és Puerto Ricóból érkeztek, mégis 1989. február 18. a magyar hivatásos ökölvívás korszakindító nagy hazai rendezvényének a napja: ekkor zajlott le a Simon Brown és Jorge Maysonet közötti csata az IBF világszervezet nagyváltósúlyú vb-címéért a Budapest Sportcsarnokban. Ember nem tudja (talán csak egy, a főszervező, Leyrer Richard), hogyan került a még vasfüggöny mögötti Magyarországra a kapitalizmus egyik mételye, de odakerült, s ott is maradt. Persze nem ezen a szinten.
Mert ez a szint csak nagyjából egy évtized múlva jött újra el, már magyar szereplőkkel. Addig néhány, többé-kevésbé sikeres amatőr pályafutását már befejezett bunyós (például Bacskai Imre, Füzesy Zoltán, Bognár László, Szabó Lóránt, Kalocsai Zoltán), az unikumként már 18 évesen profinak állt Gálfi András, vagy számos kevésbé tehetséges töltelékember próbált szerencsét fejvédő és mez nélkül a ringben. Néha kétes eredetű pénzekért hadakoztak (Tasnádi Péter vagy a néhány éve meggyilkolt Seres Zoltán is a sportág nagy barátja, s egyben mecénása volt), sokukat veszteni vitték külföldre a kisstílű menedzserek, egy szó mint száz, a sportág tanulóéveinek jó vagy rossz nebulóiként tették a dolgukat.
A megkésett hazai hőskor (hiszen Kocsis Antal és Papp László nem itthon érte el profiként, amit elért) egy igazi hős megjelenésével ért véget. Kovács István amatőrként éppen ebben az időben nyert meg mindent (olimpia – 1996, két vb – 1991, ’97, két Eb – 1991, ’96), amit lehetett, s a hazai rendezésű 1997-es világbajnokság után hivatásos útra lépett. Ám nem itthon, hanem Németországban, egy európai szintű istállónál tette meg ezt a bizonyos lépést. Szerencsés irányválasztásnak bizonyult. A hamburgi Universum Box Promotion kiváló menedzselési lehetőségei, Kovács tehetsége, intellektusa, habitusa, valamint a jó szimatú RTL Klub televíziós közvetítései együtt nemcsak sztárt csináltak a kiváló sportolóból, hanem hihetetlen gyorsasággal elfogadottá, népszerűvé tették a hivatásos ökölvívást Magyarországon.
Beindult a gépezet, bár első számú kezelője, mindenki Kokója történelmi sikerei (WBC interkontinentális, Eb- és WBO vb-cím) után kurtán-furcsán kiszállt belőle: 2001 nyarán a Kisstadionban kiütötte őt az argentin Chacón, s utána már két győzelme sem adta vissza a magába vetett hitét. Ám a motor nem állt le. Kovácsot Hamburgban követte Erdei Zsolt, aki amatőrként nagyobb termete ellenére elődje árnyékában mozgott (két Eb- és egy vb-diadala mellé nem nyert olimpiai aranyat, csak bronzot), de profiként tovább jutott, hiszen már kétszer megvédte a WBO szervezet félnehézsúlyú vb-címét. Egyénisége mentes a sztárallűröktől, de erre a sportág szempontjából már nincs is szükség. Eljutottunk oda, hogy a kereskedelmi televíziók versengése olyan csillogónak mutatja a profi ringet és környékét, aminek azért a fele sem igaz. Tisztán szakmai szempontból a jelenlegi négy magyar (férfi) világbajnok közül Erdei az egyetlen klasszis, Kótai Mihály (WBF, nagyváltósúly) és Nagy János (IBC, nagypehelysúly) „csak” kiváló bunyós, Bognár László (IBC, könnyűsúly) is az volt, de már túljutott pályája zenitjén. Ő is Nagy Rácz Félix segítségével jutott el az övig és az ismertségig, ez a tény a korábban hiányzó láncszem, a magyar menedzselés európai szintre emelkedését bizonyítja. Rácz korszakos bravúrja a Kovács-verő Chacón kétszeri idecsábításában állt, ezután szinte mindent el tud adni a gáláit közvetítő TV2-nek. Aki nem vonul be itthon a Felix Promotion szárnyai alá, az továbbra is külföldön próbál szerencsét: Kótai és Hidvégi György a Polish Boxing Promotion, Balzsay Károly az Universum alkalmazottja.
A magyar hivatásos ökölvívás legfőképpen amatőr forrásból táplálkozik (a felsoroltak mind legalább válogatottak voltak), de azt nem „issza ki” teljesen. Ha e forrás mégis elapad, nem a profik tehetnek róla, hanem valaki más: idén több mint 75 százalékkal kap kevesebbet állami forrásból az amatőr boksz, mint 2001-ben. Ám ez már egy másik történet.
origo.hu
Tigris ikerpár született a Budapesti Állatkertben – videó
