Kisebbfajta belpolitikai vihart kavartak Szlovákiában Lendvai mondatai. Jozef Banás, a szlovák parlament kormánypárti képviselője, a NATO parlamenti közgyűlése egyik alelnökének ügye azért válhatott botránynyá, mert már ismert ügynökmúltja mellett kiderült, pénzért elsősorban külföldi újságírókat figyelt meg. Többek között Lendvai Pált is. A Sme újságíróinak kérdésére adott reagálását azonban Banás nem tartja hitelesnek, ezért meg akarja keresni az újságírót a cikk német nyelvű fordításával. Szerinte Lendvai nem emlékszik olyan jól rá, mert amikor 1990-ben találkoztak, Lendvai akkor sem tudta személyét beazonosítani egy beszélgetés során.
Lendvai Pál, aki saját iratait már régebben kikérte a cseh minisztériumból, a Smenek megemlítette: „A százhatvan oldalas dokumentum rólam szóló adatokat és természetesen a jelentéseket tartalmazza. Olyan emberek vettek ebben a munkában részt, mint Jozef Banás. Nagyon jól emlékszem rá, hiszen rólunk – külföldi tudósítókról – az egykori rendszer idején úgymond ő gondoskodott. Elhihetik nekem, hogy nagyon aktív volt és hihetetlen módon panaszkodott a munkájára.” Az osztrák televízió (ORF) internetes oldala magyar nyelvű szerkesztőségének hangsúlyozta: Banás nagyon alaposan, kollégáinál részletesebben foglalkozott a külföldi újságírók privát életével. „A Banás által készített akták számos hazugságot is tartalmaznak, sokan emiatt kerültek a fekete listára” – fejtette ki a Bécsben élő Lendvai. Közben Banás felszólította őt, vegyenek részt egy tévévitában, de erre a magyar származású bécsi újságíró nem hajlandó.
Banás a hét végén tartott sajtótájékoztatóján próbálta megmagyarázni, hogyan került ügynökként a szlovák titkosrendőrség (StB) kötelékébe. „Nehéz harcra vállalkoztam, de megnyerem” – mondta az elején, majd azt bizonygatta, hogy a szocializmus idején mint az StB munkatársa, bár valóban írt jelentéseket külföldi újságírókról, de ezekkel senkinek nem ártott: mint külügyi osztályvezető, a Csehszlovákiában tartózkodó külföldi zsurnaliszták programjáról kellett gondoskodnia. Szlovák lapinformációk szerint munkájáért anyagi juttatást, ajándékokat kapott, de ezt a Lotos és Dodo álnéven jelentő érintett tagadja. Banás a szocializmus idején 16 évig a külügyminisztérium alkalmazásában állt és az StB – szavai szerint – szigorúan ellenőrizte. Munkahelye állítólag elviselhetetlen volt. Azt tervezi, hogy a parlament legközelebbi ülésén felszólal és képviselőtársainak mindent megmagyaráz, nehogy azok azt higgyék: ügynök kollégájuk van.
„Az egyetlen, amit még tehetek, hogy megnevezem azokat az újságírókat, akikkel találkoztam” – fokozta a figyelmet Banás, majd elhangzott Peter Pragal, Franz Eder és Christina Kalich osztrák újságíró neve. „Fel vagyok háborodva” – mondta Franz Eder, miután a szlovák napilap munkatársai felkeresték és beszámoltak neki Banás múltjáról. Kiderült: 1988 és 1989 között találkoztak néhányszor, Banás a sajtóközpontban dolgozott és Edernek – aki akkor a Kurier napilap munkatársa volt – segített hivatalos személyekkel kapcsolatot létesíteni. „Nagyon szomorú lettem attól, amit most mondtak nekem. Banást nagyon művelt és intelligens embernek tartom” – tette hozzá az osztrák hírlapíró.
Eder egyébként a saját bőrén is érezhette a korabeli kommunista titkosrendőrség ténykedését, mert 1988 nyarán több nyugati újságíróval együtt néhány órára rendőrségi fogdába került egy demonstráción való részvétel miatt. „Kihallgattak és megvertek, majd elvittek az osztrák határra” – emlékezett vissza Eder, akit Banás jelentéseiben mint külföldi ismerősét említi meg, mint olyan kapcsolat, akire nem lehet nagyon támaszkodni. Edert ez nem lepte meg, mert mint mondta, „nem volt miről információt adnia”. „Néhányszor mint magánember találkoztunk és a kultúráról beszélgettünk.” Eder megemlítette, hogy a csehszlovák bársonyos forradalom előtt szeretett volna néhányszor interjút készíteni Alexander Dubcekkel, de olyan érzése volt, hogy a mai napig nem tisztázott autóbalesetben elhunyt elnök valamitől félt.
Peter Pragal, a Stern magazin egykori szerkesztője nem lepődött meg a hír hallatán. „Számoltunk azzal, hogy a diplomaták együttműködhetnek a titkosrendőrséggel, és minden interjú alkalmával figyelembe vettük ezt” – mondta a ma már nyugdíjas újságíró, aki azonban megütközött azon, hogy Banás a szlovák parlament képviselője. Pragal Banással Csehszlovákia kelet-berlini nagykövetségén ismerkedett meg. Mint nyugati újságíró, vízumköteles volt – ezt intézte el Banás. Később meghívta feleségével vacsorára otthonukba. „Védelmezte a rendszer hivatalos vonalát, de nem volt olyan dogmatikus, mint a többiek” – utalt Pragal a korabeli diplomaták többségére.
Banás mindazonáltal aláírását hamisítványnak tartja azon a jelentésen, amely nyilvánosságra került, ezért kérte a Ján Lángos által vezetett Nemzeti Emlékezet Intézet munkatársait, tegyék lehetővé az eredeti dokumentumhoz történő hozzáférést, hogy azt a zsolnai okiratvizsgáló hivatal megvizsgálhassa. A szlovákiai törvények szerint azonban a Nemzeti Emlékezet Intézet az eredeti dokumentumot nem adhatja ki, arról csupán másolatot készíthet minden érintett.
Iratainak nyilvánosságra hozatalát az érintett pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) ellen irányuló tudatos támadásnak értékelte. Hozzátette azonban, nem mond le, mint Hurny, az SDKÚ nemrég szintén ügynökmúlttal megvádolt és azóta lemondott államtitkára, mert – mint mondta – neki erősebb idegei vannak párttársához képest. „És tudják, miért vannak erősebb idegeim? Mert az StB miatt már tizenhat évnyi mindennapos nyomást kibírtam” – tette hozzá. Állítja: tisztességes kommunista volt. Elismerte a szocialista rendszer bűnösségét, bűntudatot érez, de szerinte a rezsimnek mindenki részese volt. A kérdésre, hogy múltja ellenére miért akar politizálni ma is, csak annyit mondott: a nép által törvényesen lett megválasztva.
origo.hu
Varga Judit nagy bejelentést tett: „Egy hosszú út első mérföldkövéhez érkeztem”
