Hatvanhat éves korában, két évvel főtitkári megbízása lejárta előtt, épp most kell belebonyolódnia egy összetűzésbe? Pedig mennyire utálja az ilyen konfliktusokat! Valószínűleg ez a gondolat motoszkál már jó ideje Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek Szövetsége első emberének a fejében. Lemondani vagy maradni, vállalva a soha nem látott támadásokat? – erről szól a játszma.
Nobel-békedíjasként ily dicstelenül elsomfordálni? Az amerikaiak – Bush elnök és környezete – most azt ígérik, békén hagyják, legalábbis addig, amíg a független bizottság leteszi első jelentését. Ám az Olajat élelmiszerért programot vizsgáló csapat napokon belül előáll észrevételeivel. A Fehér Házban talán tudják – miért pont erről ne tudnának – a végkövetkeztetéseket, s lehet, hogy ezért nem vállalják fel a főtitkár kiebrudalását: majd elmegy ő maga.
Szebb karriert pedig nem is álmodhatott volna! 1962-ben a minnesotai Macalester College de Saint-Pault végezte el a ghánai földről származó, asanti nemes fia. Az ENSZ alkalmazta, a hatalmas bürokrácia csúcsára 1996-ben jutott fel. Akkoriban az amerikaiak emberének tartották. Most megeshet, hogy a „királycsináló” amerikaiak vonják meg tőle a bizalmat! Elődje, az egyiptomi Butrosz Gáli amerikaiakat igencsak bosszantó tevékenysége után Washington jól körülnézett, hogy számára alkalmas ember üljön az ENSZ vezető helyén.
*****
A konfliktusokat elegánsan kerülő Annan munkássága, a Nobel-díj ellenére korántsem volt meggyőző. A bírálók szerint szinte semmit sem tett a srebrenicai és ruandai mészárlások megelőzésére. Reálpolitikusként mindig tudta, hogy honnan fúj a szél, és inkább kerülni akarta a vihart – állítják az Annant túlságosan is félénknek bélyegzők. Ám a veszélyt, amivel most szembe kell néznie, nem a nagyokkal szembeni engedékenysége okozta. Az Amerikában hatalmon lévő újkonzervatívok egy részének már azóta a bögyében van, amióta nem akarta megadni az ENSZ-felhatalmazást az Irak elleni amerikai–brit hadjárathoz, sőt illegálisnak minősítette Bush háborúját. Mindemellett az sem esett jól a konzervatívoknak, hogy a bagdadi Abu Graib börtönben a kínzásokat elkövető amerikai katonákat nemzetközi bíróság elé akarta állítani, és egyértelműen ellenezte Fallúdzsa ostromát.
Az utóbbi idők fejleménye, amiért Annan a neokonok fő céltáblájává vált, hogy áttételesen támogatta Bush kihívóját, John Kerryt, amikor kijelentette: a világ nem lett biztonságosabb Szaddám Huszein bukása után. Ezzel az állásfoglalásával mintegy nyílt vitát váltott ki az Egyesült Államok elnökével. A világszervezet légkörében érezhető volt, hogy nem fognak krokodilkönnyeket hullatni, ha Bush elveszti a novemberi elnökválasztási küzdelmet.
Ám ekkor már Damoklesz kardja ott függött Annan feje fölött. Talán az emiatt érzett tehetetlen dühtől nem tudott lakatot tenni a máskor olyan illedelmesen használt szájára. A múlt év elején az amerikaiak olyan dokumentumokat találtak Bagdadban, amelyek arról szóltak, hogy az 1997 és 2003 között zajlott Olajat élelmiszerért programban a Szaddám-rezsim vezető ENSZ-alkalmazottakat vesztegetett meg, aminek révén a Huszein-klán több milliárd dolláros bevételhez jutott. Egyesek szerint ez 20 milliárd dollár, mások 6–8 milliárdra teszik az összeget, a lényegen ez a számadat nem változtat.
A program, amelyet még Butrosz Gáli főtitkársága idején, 1996-ban dolgoztak ki, az iraki polgári lakosság szenvedéseit enyhítette az országot sújtó olajembargó idején. Ez az ENSZ megalakulása óta a legnagyobb ilyen akció volt, nem véletlenül ebből lett a világszervezet legnagyobb botránya. Az Olajat élelmiszerért program értéke hat év alatt elérte a 64 milliárd dollárt. Bagdad ennek keretében főleg humanitárius jellegű árukat vásárolhatott az általa kitermelt olajért – élelmiszert, gyógyszert, ruházatot. Az ENSZ az általa vezetett és felügyelt számlákon egyenlítette ki az iraki fél és a beszállító közötti szerződés anyagi részét. A megkötött szerződéseket előzetesen ellenőrizték, mégpedig a Biztonsági Tanács 661-es bizottsága, amelynek természetesen amerikai tagjai is voltak. A mintegy 36 ezer szerződésből ötezret nem engedélyezett a bizottság, fegyveralkatrész-szállítás gyanúját érzékelve a háttérben. Ám egyetlen szerződést sem zároltak túlszámlázásra vagy korrupcióra gyanakodva. Tehát ha volt iraki csúszópénz, abban az amerikaiak is felelősek, legalábbis azért, mert nem fedezték fel annak nyomát.
*****
A túlszámlázás bevett és elnézett szokás volt az Irak által vásárolt áruk esetében. Ebben amerikai cégek is részt vettek európai leányvállalataik révén. Azt is elnézték, hogy mintegy 10 százalék juttatást csapolt le a beérkezett árukon a Szaddám-rezsim, mintegy 4–5 milliárd dollárral gazdagítva a családi költségvetést. És akkor még nem is beszéltünk az embargó egyértelmű megsértésével – és az amerikaiak tudtával – Jordánián, Törökországon, Szírián át „elszivárgott” kőolajról, amelynek értékét ugyancsak legalább ötmilliárd dollárra becsülik. Valószínűleg valamilyen taktikai megfontolásból hallgathatott Washington a hihetetlen olajcsempészésről. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Irak lerohanása után még majdnem egy évig az amerikai kormányzó, Paul Bremer vezetésével folytatódott az ENSZ-program.
A tavaly februárban előkerült dokumentumok szerint Huszeinék 170 külföldit vesztegettek meg. Köztük volt a ciprusi Benon Seavan, az egész Olajat élelmiszerért program legfőbb lebonyolítója, Kofi Annan vagy négy évtizedes ENSZ-beli barátja és bizalmasa. Ez a barát öt év alatt 1,5 millió dollárt kapott az iraki rendszertől. Most már az a kérdés, vajon mit adhatott cserébe? A világszervezet főtitkára áprilisban bízta meg Paul Volckert, a Fed, az amerikai központi pénzintézet volt elnökét, hogy egy független vizsgálóbizottság élén tekintse át az egész programot. A csupán augusztusban felállt 72 tagú testület e hónap közepére ígérte első beszámolóját, a végleges jelentéssel év végére kell elkészülniük. A bizottság New Yorkban, Bagdadban és Párizsban vizsgálódik, ugyanis a francia fővárosban, a Banque Nationale de Paris-nál volt az egyik ENSZ-számla.
A neokonzervatívok trójai falova készen áll, most már csak az intézménybe való bevontatására kell várni. Ha Annan tudott az iraki üzlet szabálytalanságairól, akkor azért, ha nem, akkor ezért kell leváltani. A bosszúnak csak a gyorsaságáról kell dönteni: azonnal ható mérget adjunk be, vagy lassú halálra ítéljük – így gondolkodnak a most nyeregben lévők Amerikában. Mindenesetre biztos, ami biztos: a függetlenen kívül négy amerikai kongresszusi és három föderális hatáskörű bizottság vizsgálja az ENSZ-programot. Egyes neokonok már annyira biztosak az Annan feletti győzelmükben, hogy immár a szervezet elleni lépést sürgetnek. Elvégre az Egyesült Államok adja az ENSZ-költségvetés 22 százalékát, arról nem is szólva, hogy helyet biztosít a világszervezetnek. Ráadásul, hálaként, még azt is el kell tűrnie, hogy saját hazájában kioktassák. El is indult egy kampány: Ki az ENSZ-szel az Egyesült Államokból! logóval. Annak, aki nem értené meg szavakból, egy térképet is mellékeltek, amelyen Florida „rúgása” után a világszervezet labdaként az Atlanti-óceán közepén lebeg.
Az erkölcstelenség jelképe lett a manhattani felhőkarcoló – ráadásul még ezt a bírálatot is le kellett nyelnie a főtitkárnak. Valóban voltak „ügyek”, amelyeken Kofi Annan csak mosolygott. Például az, amikor a most ENSZ-korifeus volt holland miniszterelnök, Ruud Lubbers állítólag többször meglegyintette amerikai kolléganője hátsó fertályát. Aztán egy másik szingapúri főnök szexuális szolgáltatásokat kért munkatársnőitől előmenetelért cserébe. A főtitkár elnéző magatartása mindkét ügyben kivívta az alkalmazottak elégedetlenségét, akik majdnem megbuktatták őt a novemberi ülésükön.
*****
Az „annus horribilis”, azaz a borzalmas év tartogatott még egy kedves családi meglepetést Kofi Annannak. Az esztendő végére bebizonyosodott, hogy az ENSZ-vezető első házasságából származó 29 éves fia, Kojo korrupciós ügybe keveredett. A Cotectna Inspection Services nevű svájci cég – amely szintén érdekelt az iraki olajüzletben, épp a szállítások technikai ellenőrzésében vett részt – korábban Annan fiának munkaadója volt. Miután Kojo összeegyeztethetetlenség miatt elhagyta a vállalatot, tehát munka nélkül, továbbra is havi 2500 dolláros juttatásban részesült. „Fiam független, felnőtt férfi, nem avat be a dolgaiba” – szólt Annan megkésett védekezése.
Tavaly év végén aztán történt valami, mégpedig az amerikai sajtóban csak „Mentsük meg Kofit” társaságnak nevezett befolyásos politikusok közbenjárására. A baráti társaság titkos találkozót szervezett az ENSZ főtitkárával. Olyan titkosat, hogy később a sajtóban a helyszín is kiderült; Holbrooke, a korábbi amerikai ENSZ-nagykövet lakásán történt a randevú. Itt jóindulatú tanácsokkal látták el Kofi Annant, aki a jelek szerint meg is szívlelte azokat. Ennek bizonyítéka, hogy januárban kinevezte kabinetje vezetőjévé a brit Mark Malloch Brownt, aki már eddig is kiváló menedzseri képességeivel vétette magát észre. A főtitkár megvált a pakisztáni Iqbal Rizától, régi harcostársától, aki a világszervezet egyik legbefolyásosabb személyisége volt. A változások sorának nincs vége – ígérte Annan, aki meg akarja újítani az ENSZ kommunikációját is.
A New York-i baráti összejövetelen sok szó esett a világszervezet és az Egyesült Államok kapcsolatáról. Az, hogy a január 20-án hivatalba lépő régi-új amerikai vezetőség decemberben nagy nehezen kijelentette, hogy jelenleg nem kívánja Annan távozását a világszervezet éléről, legalább lélegzetvételnyi időt hagy a főtitkárnak. Lehet, hogy Bush sem akarja úgy elkezdeni a második mandátumát, mint ahogy az elsőt befejezte. Valószínűleg neki is érdeke, hogy a kezdetekben minél kevesebb nemzetközi botrány legyen körülötte. Annan – az ENSZ ugyancsak vitás szerepéhez képest is – meggyengült. A mandátumából hátralévő két év így is szép és nehéz feladatot tartogat számára: a Biztonsági Tanács reformját. Végül is – csakúgy, mint más államok esetében is – George Bushnak az a jó, ha Amerikára immár felettébb hallgató, szófogadó ember vezeti a világszervezetet.
origo.hu
Több tízmilliót csalt ki ismerőseitől egy fiatal férfi
