Kanyargós, ágas-bogas folyóvölgyek tartanak sötét, tengernek látszó terület felé, amelyet kátrányszerű anyag tölt ki: ezt kapta lencsevégre leszállás közben a Szaturnusz Titán nevű holdján pénteken lágyan földet érő európai Huygens szonda. Az első adatok szerint a folyómedreket is petróleumszerű folyadék vájta ki. Az európai űrkutatási ügynökség (ESA) internetes oldalán már láthatók az első képek a landolás helyszínéről is: narancssárga felszín fölött halványsárga metánköd gomolyog. A talajon ugyancsak folyadék formálta, kerek képződmények – a kutatók szerint talán jégtömbök – hevernek szerteszét, nedvesnek látszó, puha homokban. A Huygens már panorámaképet is készített a bizarr világról, sőt hazaküldte a fedélzeti mikrofonja által rögzített, leszállás közben felvett morajló hangokat is – írta a BBC.
A Földtől több mint 1,2 milliárd kilométer távolságból visszaküldött, jó minőségű képek az űrkutatás eddigi legnagyobb sikerét jelentik, de a sima leszállás is óriási bravúr volt. A Huygens, amelynek az őt szállító amerikai Cassini szonda hétévi közös utazás után, karácsonykor intett búcsút, az ismeretlenbe ugrott fejest pénteken. Kezdetben 22 ezer kilométeres óránkénti sebességgel tartott az óriáshold felé, de három fékezőernyőjét úgy tervezték, hogy eléggé lelassuljon, amikor a túl nagy sebesség már veszélyes, és nagyobb tempóra váltson, amikor megcsapja a Titán mínusz 180 Celsius-fokos, az akkumulátorai számára nagyon veszélyes hidege. Arra is ügyelni kellett, hogy épségben földet érjen. A manőver tökéletesen sikerült.
A darmstadti irányítóközpontban csak az fékezte valamelyest az eufóriát, hogy a remélt 700 felvétel helyett mindössze 350 érkezett meg a Földre. A későn felfedezett tervezési hibát, ami zavarta az átjátszóállomás szerepét játszó Cassini és a Huygens között a megfelelő adatátvitelt, a jelek szerint csak részben sikerült korrigálni a két szonda karácsonyi szétválásakor.
„Ez a mi felelősségünk” – ismerte el David Southwood, az ESA tudományos igazgatója. Ám hozzátette: talán azért történt így, nehogy a végén Istennek képzeljük magunkat.

Az EP-ülésen dühöngött Magyar Péter