A liberalizmus, mely eredeti állapotában a tolerancia maga, nálunk manapság csak fügefalevél, amelyet a lóláb elé szokás tartani. Honi liberálisaink élcsapata ugyanis a legkevésbé toleranciából mutat példát, kivéve, ha a tolerálandó eset távoli és nem sérti érdekeiket. Szép példája amúgy a túlzott buzgalomnak, amit a minap a Klubrádió reggeli műsorában hallhattunk. A téma egy homoszexualitásról szóló, ellenzői szerint homoszexuális reklámnak beillő film óvodai vetítése elleni tiltakozás. A műsorvezető szerint ilyen érvek alapján be kellene tiltani a heteroszexuális kapcsolatok propagandáját is, aki például jegygyűrűt hord, demonstrálja heteroszexualitását. Érdekes felvetés. Sőt érdemes a továbbgondolásra. Csak nehogy kötelező legyen!
A Klubrádió mostanra azért lett unalmas, mert az ember előre tudja, mit fog hallani. Leszámítva az apró meglepetéseket, amelyek ritkák és elenyészők, nem okoz soha csalódást Bolgár György hallgatóközönsége (szépen fogja meg egymás kezét Hiller pártelnök és Gyurcsány miniszterelnök, mi velük vagyunk, búgják a nyugdíjasok, kik a Fideszt szitokszónak használják, ha szidják otthon a kis unokát).
A politikai média szerepét vállaló kereskedelmi adók többsége nem csinál titkot abból, melyik oldalon áll, s ezzel meghatározza a közönségét is. Csak az elvetemültek, a túlhúzott értelmiségiek hallgatnak át a másik oldalra, talán hogy a kákán is csomót találjanak, vagy hogy támadásra kész érvrendszerüket karban tartsák. Egykor még azt gondoltam, jó ez így, legyen suba subával, guba gubával. Most már nem vagyok ebben olyan biztos. Igaz, a helyzet megváltoztatásához a közönségre is nagy szükség lenne. Olyan közönségre mégpedig, amelyik dühroham nélkül elviseli, ha a sajátjával ellentétes véleményt hall.
Ezért jó nekünk ez a közrádió. Benne dolgozni nem lehet nagy élvezet, hisz homogén közösség helyett különböző ambíciójú és világnézetű kollégák élnek ott, akik esetenként nem is köszönnek egymásnak a folyosón. Talán ezért fontos nekik, hogy bizonyítsanak, hogy megmutassák, tehetségükhöz mérten jó műsorokra képesek. A közrádiót nem elkötelezettek hallgatják, ezért mind hallgatóságát, mind kínálatát tekintve igazi vegyesbolt. Jófajta vegyesbolt. Ahhoz ugyanis, hogy itt valaki műsort készítsen, nem alapfeltétel a szponzor, a pályázati pénz. Pedig pénzből a közrádiónak, szemben a köztelevízióval, igen kevés jut.
Most Cservenka Judit nekikezdett a Magyarok a nagyvilágban című magazinsorozatának, amelyben a legkülönfélébb határon túli híreket hozza elénk. Nem azért csinálja, mert erre kapott valakitől pénzt, hanem mert ez érdekli. Ez a szívügye. Azt szeretné, ha a hírek bejönnének, a hallgatók pedig megértenék azokat. Ha jó a hír, biztatást kapnának tőle, ha rossz, akkor felébredne a lelkiismeretük és a segíteni akarásuk. Cservenka Judit azt mutatja meg szerdáról szerdára, hogy van mi és ki mellé állni.
(Szülőföldünk – Magyarok a nagyvilágban, Kossuth rádió.)
origo.hu
Három magyar egyetem is bekerült a világ legjobbjai közé
