Vita Koszovó körül

Koszovó végleges jogállásáról nem a Belgrád és Pristina közötti párbeszédnek kell döntenie, hangoztatta Ramush Haradinaj koszovói miniszterelnök, aki szerint a szerbiai hatóságokkal kell ugyan tárgyalni, de csak technikai kérdésekről, mindarról, ami a „két ország” polgárainak az érdekeit szolgálja.

Szerinte a végleges státusról a koszovóiaknak kell határozniuk, s ők a döntést már meg is hozták. Haradinaj szerint a Koszovó-tárgyalások a nyár folyamán megkezdődnek, s pristinai elvárások szerint ez az esztendő meg is hozza a függetlenséget. Az utóbbi időben a beletörődő korábbi belgrádi álláspont azonban rendkívül megkeményedett. Nemcsak hogy részt akar venni a megbeszélésekben – s szerinte meg is van hozzá az UNMIK beleegyezése –, hanem a szerb tartomány kiválása az, amiről nem is szólhatnak a tárgyalások. Nincs olyan ország, hangoztatják, amely elfogadja területének megcsonkítását. A politikusok nyilatkozatai harciasabbá váltak, s kikérik maguknak a külföldi értékeléseket, hogy Belgrád már lemondott Koszovóról.
Mind a belgrádi, mind a pristinai retorika – az intenzív diplomácia nemkülönben – a tárgyalási pozíciókat hivatott erősíteni. Ez az év lesz a koszovói rendezés éve. Igaz, feltételekkel. Ahhoz ugyanis a tartományban érvényt kell szerezni a sokat emlegetett normáknak, ami alatt a kisebbségi kérdés rendezését értik. A pristinai vezetők hangoztatják, hogy Koszovó stabil, a helyzet minden téren javul, „meggyőződhetnek erről, akik erre járnak”. A belgrádiak pedig káoszról, törvénytelenségről, a szerb kisebbség sanyarú sorsáról beszélnek, s ezért nemcsak pristinai helyi hatalmat, hanem a nemzetközieket is felelőssé teszik. A szerb közvélemény úgy tudja, hogy a szerb falvaktól megvonták az áramszolgáltatást, ám arról nem tesznek említést, hogy az albán családok is ugyanúgy szolgáltatás nélkül maradtak, ha nem rendezték tartozásukat. Az UNMIK egyik képviselője csodálkozva jelentette ki: neki sem adnak otthon áramot, ha nem fizeti a számlákat.

---