A Dunaferr kálváriáját csak azért nem illethetjük a sportban szokásos valamely jelzővel, mert Kulcsár Anita tragikus halálára egyik sem lenne megfelelő. Az egyebeket azonban minősíthetjük egyedi pechsorozatként. Előbb az egyik válogatott szélső, Lovász Zsuzsa, aztán a múlt héten a másik, Nagy Ivett szenvedett súlyos térdsérülést, a szombat délutáni mérkőzést vírusos, lázas betegen vállalta Radulovics Bojana, a meccs 36. percében pedig elszakadt az immár egy szem felnőtt korú beállós, Bohus Bea bokaszalagja.
Az újvárosiak ekkor 16-15-re vezettek, ám négygólos hátrányból tornázták ide vissza magukat. Pálinger pazar védései és az ezekből indított kontrák mellett éppen Bohus góljai kellettek ehhez, mert Radulovics ugyan elszánta magát a játékra, de a góllövés sajnos már nem puszta akarat kérdése. Az nem is ment neki, egyszer talált be, akkor is hetesből. Az ölben levitt Bohus látványa, majd hiánya ezért taktikailag és lelkileg egyaránt szétzilálta a társakat, az Ikast hirtelen be is rámolt ötöt, amivel 20-16-ra fordított, és az 51. percre 25-20-ra elhúzott. Ekkor a nagy verés lehetősége is felsejlett – ehelyett úgy lett döntetlen a vége, hogy a Dunaferrnek még a csoportelsőséget érő győzelemhez is labdája volt. Bár ez nem ment be, a közönség így is méltán ünnepelt.
A kézilabda azonban nem műkorcsolya, itt nem zsűri díjazza az előadásmódot, a művészi hatást, hanem pontok, gólkülönbségek, egymás elleni eredmények döntenek. Ezek alapján pedig az utolsó forduló eredményeitől függetlenül ténnyé vált, hogy az Ikast elsőként, a Dunaferr pedig másodikként jutott tovább. Kiss Szilárd együttese így itthon kezdi a kieséses rendszerű negyeddöntőt, amelyben a papírforma alapján a dán Viborg lesz az ellenfele. E számítást az osztrák Hypo még felboríthatja, mert ha a B csoport utolsó mecscsén pontot szerez Volgográdban, bejön elsőnek a Viborg elé. Szó se róla, nem bánnánk. A C csoportban a dán Slagelse és a macedón Skopje kvalifikációja valószínű, a D-ben a szlovén Ljubljanáé és a spanyol Eldáé biztos. Velük persze legkorábban az elődöntőben akadhat dolga a Dunaferrnek, úgyhogy ez a téma ráér…
Az EHF-kupa nyolcaddöntőjében a magyarok két vetélytársa is feladta pályaválasztói jogát, és ezzel a mieink éltek is. A szombati-vasárnapi kettős meccsen a Győr 33-25-re és 38-28-ra verte a norvég Vag Viperst, a Ferencváros pedig 40-33-ra és 44-21-re a görög Artaszt. Harmadik résztvevőnk, a Cornexi utazott eleget a másik kettő helyett is, hiszen Közép-Norvégia fővárosában, Trondheimben játszott tegnap este a Byasennel, és 28-27-es vereséget szenvedett. Ha a szombati székesfehérvári visszavágón ezt megfordítja, megtörténik, ami eddig még soha: három magyar csapat lesz az EHF-kupában a legjobb nyolc között.
Sérülés és lelkierő
Bohus Beáta a külvilág számára rendíthetetlen nyugalommal élte meg a múlt esztendő megpróbáltatásait. Ez szombaton sem változott: sérülése után tíz perccel már belefeledkezett a meccs nézésébe, és beszélgetésünkkor sem tűnt úgy, mintha lelket kellene önteni belé. Éppen ellenkezőleg, így is az erő sugárzott belőle.
– Indultunk, és hátulról két kézzel ellöktek – idézi fel a szituációt. – Nem is érzékeltem a szándékot, ezért nem készülhettem fel rá, ráadásul pont a bal lábamon volt a teljes testsúlyom. A bokám kifordult és nagyot reccsent, nem lep meg, hogy elszakadt a szalagom. De műtétre nincs szükség, két hét múlva már szeretnék edzeni, a Cornexi ellen pedig játszani.
– Kulcsár Anita Dunaferrbe igazolása, majd halálos karambolja, végül ez a sérülés… Az ön számára az elmúlt évben is számos új helyzet teremtődött: én vagyok az első, már nem én vagyok az első, én vagyok az egyetlen, aztán egyszerre csak én sem vagyok. Melyik traumával hogyan birkózott meg?
– Mindig helyükön kezeltem a dolgokat. Tudomásul kell venni az idő múlását, azt, hogy az ember kopik, elhasználódik. Anitával jól megosztottuk a feladatokat, inkább ő támadott, én pedig védekeztem, aztán a halála mellett az, hogy a posztunkon egyedül maradtam, nagyon nagy terhet rakott rám. Illetve ez annyiban szerencsére nem igaz, hogy a helyemre küldött Balogh Barbara máris bizonyította, lehet rá számítani, pedig elég váratlanul dobták be a mély vízbe.
