Koszovó Szerbia-Montenegró része, nemcsak a mi törvényeink szerint, hanem a nemzetközi jog szerint is, jelentette ki a szerb elnök Silovo lakosságának, s ezzel az üzenettel kezdte meg koszovói látogatását. Ezt az álláspontot képviselem Belgrádban és Pristinában is, s mindenütt, hangoztatta több száz hangosan helyeslő hallgatója előtt. Tadics az első magas rangú szerb funkcionárius, aki 1999 óta, a szerb erők kiűzése és a nemzetközi csapatok telepítése óta hivatalosan érkezhet a névlegesen országához tartozó, ám nemzetközi igazgatás alatt álló tartományba. A vizit vitákat gerjesztett mind Szerbiában, mind Koszovóban. Egyes belgrádi vélemények szerint azzal, hogy Borisz Tadics külföldi államfőként – a protokoll is ezt sugallta – érkezett a fővárosba, közvetve elismerte Koszovó különállását Szerbiától. Ezeket a véleményeket támasztaná alá az is, hogy az elnöknek országa egyik részébe látogatásához nemzetközi jóváhagyásra volt szüksége. Tehát ha de jure Koszovó Szerbiához tartozik is, mint Tadics elnök hangoztatta, de facto már különállónak tekinthető.
Maga Tadics látogatásának célját abban határozta meg, hogy felhívja a nemzetközi közösség figyelmét az ottani szerbek – mint fogalmazott, a nem albán lakosság – súlyos helyzetére. Nemcsak azért jöttem, hogy Pristinában politikai tárgyalásokat folytassak, s aztán hazamenjek, hanem azért, hogy bejárjam a szerbek lakta enklávékat – mondta Tadics, bejelentve, hogy nem mond le a koszovói szerbek legitim érdekeiért – a szabadságra való jogért – folytatott harcról.
A szerb kisebbség védelme volt a témája a Sorren Jessen-Petersen UNMIK-vezetővel folytatott pristinai tárgyalásoknak is. Ám a látogatás már hozzátartozik a Koszovóért folytatott diplomáciai offenzívához. Ebben az évben dől el ugyanis Koszovó sorsa. Szeptemberben kezdődnek a tárgyalások a tartomány végleges jogállásáról, s azt megelőzően mind Belgrádnak, mind Pristinának bizonyítania kell, hogy „elég európai” ahhoz, hogy demokratikus rendszert szavatolva méltó legyen Koszovóhoz. Miközben Tadics az UNMIK vezetőivel tanácskozott, a tüntetők kisebb csoportja a rendőrség által használt, a „Bűncselekmény színhelye” feliratú szalagot próbált kifeszíteni az épület környékén. A tüntetés szervezőinek kiáltványa szerint Szerbia bűncselekményeket hajtott végre Koszovóban, s most is a bűnözők rezervátuma.
A pristinai kormányfő irodája felrója, hogy a szerb elnök senkivel sem találkozik a koszovói albánság vezetői közül. Hogy Ramush Haradinajjal nem állt szóba, arra Belgrádban megvan a magyarázat. A koszovói miniszterelnököt háborús bűnösnek tartják, s addig nem fogadják el tárgyalópartnernek, amíg ügyében nem dönt a hágai törvényszék.
Fenyegetik Karadzsicsékat. A Karadzsics család arra panaszkodik, hogy életveszélyes fenyegetéseknek vannak kitéve. Valakik ezzel akarják rákényszeríteni Radovan Karadzsics hágai körözöttet, hogy önként jelentkezzen a Nemzetközi Törvényszéken. Mint Luka Karadzsics, a vádlott fivére elmondta, már a gyerekek meggyilkolásával fenyegetőznek. Azt erősítette, hogy nincsenek kapcsolatban a rejtőzködő körözöttel, tehát nem is tájékoztathatják a nyomásgyakorlásról, amelyről nem tudni, hogy a hatóságok vagy a polgárok akciója. (S. I.)
