A Tudományegyetemi Karok Központ (TEK) elnöke, Abádi Nagy Zoltán azt mondja, a mostani létszámleépítés felér egy Bokros-csomaggal, hiszen összességében nyugdíjazással és kiszervezéssel együtt több mint húsz százalékkal kénytelenek csökkenti a létszámot a Debreceni Egyetem tudományegyetemi karain, de az agrárkarok is veszítenek 11 százalékot. A drasztikus lépés oka egyszerű: a kormányzat által előírt, januártól esedékes 7,5, illetve szeptembertől fizetendő 4,5 százalékos béremelés 1,2 milliárd forintnyi költségéből csak hatszázmillióra volt fedezet, így ötszáz státust voltak kénytelenek megszüntetni. Bár ténylegesen „csak” 386-tal csökken a tudományegyetemi karok oktatóinak száma, a többi felszámolt álláshely betöltetlen volt, a vérveszteség mégis óriási. Szeptembertől ugyanis megindul a kétszintű képzés a magyar felsőoktatásban, ami olyannyira megváltoztatja az eddigi rendszert, hogy gyakorlatilag minden eddig létező szak helyett újakat kell indítani. Ehhez pedig egyetemi tanárok, professzorok kellenek, nem kevesebben, mint eddig. Az alapképzés indításához még elég a docensi fokozat, ám az arra épülő mesterképzés már csak főleg professzorokból álló oktatói karral akkreditálható. Igaz, lesz két évük az egyetemeknek a most nyugdíjba kényszerülő egyetemi tanárok pótlására, hiszen a mesterképzés csak három év múlva indul.
– Nincs akadálya annak, hogy akár a most elküldött oktatókat is visszahívjuk vendégtanárként, ám kérdéses, jönnek-e, és legalább ekkora kérdés: lesz-e miből fizetni őket – tárja szét a kezét Abádi Nagy Zoltán. – Annak ugyanis hírét veszik a középiskolás diákok, hogy esetleg lesz olyan szakunk, ahol mondjuk nem okít profeszszor. Logikus, hogy az a diák, aki az adott szakon mester fokozatot akar elérni, nem a mi egyetemünket fogja választani, hanem azt, ahol céljai megvalósításához a feltételek adottak. Ez pedig létszámcsökkenést eredményez, maga után vonja a finanszírozás csökkenését is, hiszen az egyetemek továbbra is hallgatói kvótából gazdálkodnak, vagyis minél több a diák, annál több a pénz, és fordítva.
Osztja Abádi Nagy Zoltán aggodalmát Rácz Annamária, a jogi kar fiatal oktatója is, aki ráadásul attól tart, hogy a dinamikusan fejlődő és egyetemalapítási ambíciókat tápláló nyíregyházi főiskola komoly konkurenciát jelenthet a közeljövőben Debrecennek mind a hallgatók, mind az egyetemről távozó, ám a későbbiekben visszavárt oktatók tekintetében. – Könnyű most azt mondani, hogy ma elengedjük az oktatókat, amikor meg szükség lesz rájuk, visszaveszszük őket – mondja. – Ám nagyon nehezen képzelhető el, hogy valaki, aki időközben talál a közelben megbecsült oktatói állást, szívesen megy oda vissza, ahonnan – akárhogy szépítünk is – korábban elküldték.
Nem látja túlzottan rózsásnak a helyzetet Süli-Zakar István gazdaságföldrajz-professzor sem. Elkeseredése teljesen érthető, hiszen az általa irányított tanszékek a mostani létszámleépítéssel négy vezető tanárt veszítettek, s ezek az oktatók semmilyen megközelítésből nem voltak feleslegesek. – Egyelőre nem látom át, hogyan fogjuk kezelni demonstrátorokkal – vagyis oktatási feladatokra felkért végzős vagy frissen végzett diákjainkkal – azt a hallgatói tömeget, amelynek döntő hányada sem szemléletében, sem felkészültségében nem üti meg a tudományegyetemeken elvárható szintet – mondja. – Teljesen rendben van, hogy a bolognai folyamat szellemében minőségi oktatásra kell törekedni, de hogy lehet azt megoldani minőségi oktatógárda nélkül?
A kérdésekre nem nagyon mutatkozik válasz, s ha az egyetem vezetése tanácstalan, még inkább azok a hallgatók. Hiszen ami most történik, homlokegyenest ellentmond az Európai Unió által 1998-ban előírtaknak, ami alapján az ezredfordulóra 18-ról negyven százalékra emelték a felsőoktatásban tanuló fiatalok számarányát. – Ez az út most is folytatandó lett volna, hiszen azok a liberális országok, amelyeket az oktatási kormányzat más szempontból követendőnek tekint – ilyen például Nagy-Britannia, illetve az USA –, tovább emelik a felsőoktatásban részt vevők számát, s célul tűzték ki a száz százalékot – mondja Abádi Nagy Zoltán. – Ez nem úgy valósul meg, hogy mindenkiből atomtudós vagy nyelvészprofesszor lesz, hanem úgy, hogy az érettségi után megszerzett – és a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez lassan nélkülözhetetlenné váló – kétéves felsőfokú szakképesítés is ide számít. Egy ilyen típusú felsőoktatási reformhoz meg lehetne és meg is kellene találni a forrásokat – véli a TEK elnöke.
Balogh Tiborné szakszervezeti elnök hasonló véleményen van, mint az oktatók, azzal a különbséggel, hogy míg Abádi Nagy Zoltán szerint a szakszervezetek lehettek volna határozottabbak az országos béralku megkötésekor, addig Baloghné szerint az egyetemek állami vezetése lehetne harcosabb. A szakszervezeti vezető kifogásolja, hogy túl gyors volt a létszámleépítés, alig tudták megszervezni a jogsegélyszolgálatot, hogy a távozók legalább tisztában legyenek azzal, milyen járandóságok illetik meg őket. Nem érti, miért nem beszélnek az egyetemi vezetők arról, milyen nehéz helyzetbe hozza a Debreceni Egyetemet a húsz százalék fölötti leépítés, és azt sem, miért nem lépnek fel azért, hogy a távozók helyett a munkát elvégezni kénytelen „maradók” pluszteljesítményének forrását megtalálják. Nem érti, miért nem kap nagyobb hangsúlyt az a tény, hogy a távozó professzorok után lezáratlan OTKA-ösztöndíjak, professzorukat vesztő doktoranduszhallgatók maradnak, ami mind az egyetem presztízsét, mind az ilyen helyzetbe kerülő hallgatókat nagyon kellemetlenül érinti. Eredményként említi viszont, hogy néhány professzori helyet sikerült úgy megőrizni, hogy az oktatók vállalták, hatórásként a korábbi bér nyolcvan százalékáért látják el ugyanazt a munkát. Vagyis vannak olyan oktatók, akiknél a kormányzat által előírt kötelező béremelés 20 százalékos bércsökkentést „eredményezett”.
Lassan véget ér a vendégek fogadása, Nagy János rektor a színpadra lép. Elsőként megköszöni a professzoroknak, hogy ilyen körülmények között is vállalták a munkát, majd sorra díjakat nyújt át a doktori iskolák szponzorainak. A fagyos hangulat lassan – nagyon lassan – engedni látszik.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
