Moszkvához közelíti Amerika Pekinget?

Új szintet jelent minőségileg az orosz–kínai kapcsolatokban, hogy Peking elsőként Moszkvával alakít ki államközi biztonságpolitikai konzultációs mechanizmust. Ha e napokban nyilvánosságra került hírhez hozzávesszük, hogy a két ország az idén szintén első alkalommal közös hadgyakorlatot tart, akkor jogosan merül fel a kérdés: Oroszország és Kína jelenleg vetélytárs vagy inkább stratégiai partner?
A geopolitikai realitásokból logikusan az első következne, rövid távon azonban érezhetően felülírja ezt, hogy az utóbbi időben mindkét országgal szemben rendkívül agresszívan lép fel az Egyesült Államok. A sajtó ugyan elsősorban a Moszkvára gyakorolt nyomással foglalkozik, Washingtont azonban valójában a történelmi perspektívában gazdasági és politikai konkurenciaként fellépő feltörekvő Peking érdekli, s vele szemben igyekszik már most bebiztosítani magát. Részben erről szól már az iraki háború is, de a bekerítés része, hogy az afganisztáni fellépés ürügyén a „sanghaji hatok” együttműködését mintegy semlegesítve amerikai bázisok létesültek Közép-Ázsiában, amelyekkel Washington két nagyhatalmat tart sakkban egyszerre. Figyelemre méltó ebben az eseménysorban, hogy az Egyesült Államok térségbeli stratégiai partnere, Japán is aktívabb lett, s biztonságpolitikai téren élénkebb még az amerikai–mongol együttműködés is. Az afganisztáni háború idején azonban nem csupán Kirgíziában, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban jelentek meg amerikai katonák, hanem Pakisztánban is, kordont vonva ezzel Kína köré. Hasonló megfontolásból gyakorol nyomást Washington az EU-ra, hogy az ne oldja fel a Kínával szemben fennálló fegyverembargót.
Ebben a helyzetben egyedül az orosz határ marad úgymond szabad Kína számára, ami természetes módon közelíti az egyébként sok tekintetben hasonló helyzetben lévő Moszkvához Pekinget. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy e taktikai szövetség ellenére a két ország valójában potenciális stratégiai vetélytársa egymásnak. Oroszország hatalmas területekkel és bőséges ásványkincstartalékokkal bír, míg Kínát feszíti a túlnépesedés és az energiaéhség. S mint a történelmi példák mutatják, az ilyen helyzetek szinte elkerülhetetlenül konfliktusokhoz szoktak vezetni. Ebből is látszik, hogy Oroszország valódi stratégiai partnere már középtávon is csak az Európai Unió lehet. Megfigyelők azonban mindehhez hozzáteszik, hogy a kapcsolatok jelenlegi alakulása ugyan nem ezt erősíti, így Moszkvának egyelőre nem marad más választása, mint egyensúlyozni az Egyesült Államok, Európa és Kína közötti térben.