Nagyvárosi kihívások, dinamikus válaszok

Néhány éve a polgári kormányzat azt indítványozta, hogy a magyar főváros pályázza meg a 2012-es olimpia rendezésének jogát, hogy 2016-ért valóban eséllyel indulhasson az ország. A szociálliberális fordulattal ugyan elszálltak a remények, de a nemzetközi példák és ambíciók nem hagynak kétséget afelől, hogy nagy haszonra számíthat egy ilyen esemény házigazdája. Bár az Egyesült Államok nem is olyan régen, 1996-ban már vendégül látta a sport világát, New York bejelentette, hogy pályázik a 2012-es nyári olimpia megrendezésének a jogára. A város vezetői már most körútra indultak a nemzetközi támogatás biztosítása céljából: Dan Doctoroff fejlesztési ügyekért felelős alpolgármester budapesti lobbiútján válaszolt lapunk kérdéseire.

Milyen stádiumban van a 2001. szeptember 11-én lerombolt Világkereskedelmi Központ helyszínén folytatott rekonstrukció?
– A romeltakarítás szinte a tragédia másnapján megkezdődött és fél évvel rövidebb ideig tartott, illetve egymilliárd dollárral kevesebbe került, mint azt gondoltuk. Azóta nemzetközi pályázók közül kiválasztottuk a megvalósítandó emlékhely tervét, amelynek építése jövőre kezdődik. A szeptember 11-én utoljára romba dőlő, úgynevezett WTC 7-es épület helyén pedig már áll a pótlásra szánt épület fémszerkezete: egy-két éven belül teljesen elkészül. Ezen felül kiválasztottuk a világ legmagasabb építményére vonatkozó pályázatot, az úgynevezett Szabadság-torony közvetlenül azon a helyen áll majd, ahol az ikertornyok magasodtak. Szintén előrehaladott állapotban van a két, ide szánt kulturális épület terve.
– Miként áll az a vita, amely az ikertorony helyének további hasznosítása körül kialakult?
– Néhány apró részlet kivételével ezek a viták nem voltak túl intenzívek, és javarészt lekerültek a napirendről. Mindez kitűnő példája annak, hogy a New York-iak problémával szembesülve egyesíteni tudják erőfeszítéseiket annak megoldása céljából.
– A nagyvárosok életét meghatározó mindennapi kérdésekre térve a külső megfigyelőben felmerül, hogy miként sikerült az utóbbi években radikálisan javítani a bűnözési statisztikákat New Yorkban.
– Az előző tíz évben 75 százalékkal csökkent városunkban a bűnözés. A gyilkosságok száma hasonló az ötvenes évek elejéhez. Manhattanben, ami különösen fontos a külvilág számára, a gyilkosságok száma megegyezik a XIX. század végén tapasztalttal. A javuló tendencia hátterében több tényezőt fedezhetünk fel. Az egyik a rendőrség 30 százalékkal megnövekedett létszáma, a másik pedig az, hogy az új szervezeti megközelítésnek és a korszerű technológiának hála jobban végzik a munkájukat. A bűnözés csökkenésének másik oka demográfiai: csökkent annak a korosztálynak a létszáma, amelyből a bűnözők többsége kikerült. Ma már kijelenthetjük, hogy New York a legbiztonságosabb nagyváros az Egyesült Államokban.
– Milyen erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a városukat élhetőbbé tegyék?
– Véleményünk szerint az életminőség az elsődleges szempont, amikor az emberek arról döntenek, hogy hol lakjanak, hol töltsék el szabad idejüket, vagy hol kezdjenek üzleti vállalkozásba. Az életminőség alakulásába ismét csak beleszólnak a bűnözés mutatói. Az emberek akkor érzik jól magukat, ha biztonságban tudják családjukat, befektetéseiket. Másodsorban fontos a város tisztán tartása, amelynek érdekében kifinomult statisztikai módszereket vezettünk be, s a parkokra fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Sokat fektettünk be új zöld területek létesítésébe, valamint kulturális létesítmények építésébe – már a 2012-es olimpiai pályázat jegyében. Éppen tavaly jelentettük be a város legnagyobb parkjának építését, amely egy szeméttelep helyén létesül. A városrekonstrukció fókuszában a vízparti sáv áll, hiszen New Yorknak csaknem 900 kilométernyi vízpartja van, amelynek nagy részén használaton kívüli épületek, raktárak, gyárak, mólók omladoznak. A lakáshelyzet egy másik fontos faktor. Hárommilliárd dolláros programot indítottunk a javításáért, s ez reményeink szerint 250 ezer embernek teszi lehetővé, hogy New Yorkban lakjon. Elsősorban olyan rétegeket céloztunk meg ezzel, amelyek máskülönben nem tudnák megengedni maguknak, hogy itt éljenek. Utoljára, de nem utolsósorban az iskolákat említeném, hiszen ahhoz, hogy tartani tudjuk magunkat a „lehetőségek városa” ideájához, szükségünk van megfelelő oktatási rendszerre. Bloomberg polgármester úr nem sokkal hivatalba lépése után felülvizsgálta a New York-i iskolarendszert, és nyugodtan állíthatjuk, történelmi léptékű reformokba kezdett. Ennek lépései nyilvánvalónak s logikusnak tűnnek, de politikailag rendkívül nehéz volt megvalósításuk. Például véget vetettünk az úgynevezett szociális alapú előmenetel rendszerének, amely akkor is lehetővé tette egy gyermek következő osztályba kerülését, ha nem teljesítette az előző elvégzéséhez szükséges kritériumokat.
– Mondhatjuk azt, hogy konzervatív irányba mozdultak el?
– Nem tudom, hogy konzervatívnak vagy liberálisnak nevezhető-e, mindenesetre a korábban fennálló rendszer tarthatatlannak bizonyult, mondom ezt annak ellenére, hogy akkor is jobb volt a helyzet a többi amerikai nagyváros iskoláihoz képest. A változás természetesen rendkívül nehéz, elég, ha a rendszerben dolgozó százezer tanárra gondolok, illetve tudom, hogy az iskolába járó gyerekek fele otthon nem angol nyelven beszél. Mindez rávilágít a város rendkívül vegyes összetételére is: a New York-iak 40 százaléka nem az Egyesült Államokban született, további 25 százalékuknak legalább az egyik szülője külföldi születésű.
– A nagyvárosok, így Budapest lakóit is egyre inkább foglalkoztatja a hajléktalanok kérdése. Önök hogyan kezelik ezt a problémát, milyen lépéseket tettek a helyzet javításáért?
– Átfogó programba kezdtünk, így ma már alig látni az utcán alvó hajléktalanokat New Yorkban, jelentős forrásokat szántunk hajléktalanszállók, illetve a velük foglalkozó rendszer fejlesztésére.
– New York 2012-es olimpiai pályázatára térve, szinte minden hasonló ambíciójú városban felmerül, hogy lehet-e nyereséges egy ilyen esemény megrendezése. Önök hogy látják ezt?
– Nem hiszem, hogy ez Amerikában, főként New Yorkban problémát jelentene. A város és a hozzá kötődő területek gazdasága nem hasonlítható máshoz, még az országok versenyében is a nyolcadik helyet foglalná el. Már csak a lakosság tömege miatt is garantált a rendezvények sikere. Ugyanakkor a pályázás folyamatát is igyekszünk beilleszteni a város hosszú távú fejlesztési terveibe. Manhattan nyugati oldalán, ahol immár kevés ember él, illetve dolgozik, jelentős hely kínálkozik a terjeszkedésre, ebbe az irányba hosszabbítjuk meg a földalatti hálózatát is. Itt épül majd fel az olimpiai stadion, amely tulajdonképpen része lesz egy nagyszabású kiállítási területnek vagy vásárvárosnak, parkok hálózatával egyetemben. Negyvenezer embernek épülnek itt lakások, százezreknek munkahelyek. Az olimpiai játékok lehetősége mintegy stimulálja ezt a fejlődést: az ENSZ székházával szemben kiépülő olimpiai falu annak a négy kilométeres sávnak a központjában helyezkedik el, amelyet hosszú távon is fejlesztenénk. Az olimpia lehetőséget kínál arra, hogy terveinket akár évtizedekben mérhetően, korábban valóra váltsuk.