A pohár üres, a pince üres, és az ország is üresebb lett. Elvesztettünk egy embert, akit mint borászt ismertek, de aki nem egy volt a jó borászok közül. Egy ember tűnt el, akit borbarát és bornemissza egyaránt úgy ismert, mint egy nép utazó nagykövetét. Rajta keresztül olyanok ismerték meg borainkat, akik az országot is nehezen találták meg a térképen. Lexikonok és kézikönyvek sora bizonyítja, hogy világszerte ismert bordiplomata volt.
Közelíthetünk – szűk horizonttal – úgy, hogy egy fontos agrárágazat prominens képviselője volt. Ez kevés, hiszen számunkra, függetlenül italfogyasztási szokásainktól, nemcsak ismert, de kedvelt ember is volt. Magyar borász akart lenni. Az is volt, személye is, borai is azok voltak. Számos birtoka és munkahelyszíne közül a legfontosabbnak Egert tartotta, a magyar borimázs hordozójaként tisztelte az egri bort, és nem csak a bikavért. Bátaapátiban, a javarészt Antinori tulajdonú pincészettől a pannonhalmi főapátság pincészetéig sok helyen valósultak meg nagyléptékű koncepciói. Sohasem törekedett vezető szerepre. Volt a Pannon Bormíves Céhnek elnöke, rebesgették egri polgármester-jelöltségét is. A valóságban az értékteremtésben, és nem az irányításban lelte örömét.
Mindannyiunkban megmarad kedves, halk, de élénk beszédmodora. Határozott ellenvéleménye esetén sem emelte fel soha hangját. Partnertisztelet, az ellenvélemény elfogadása, vitakultúra egyaránt jellemezték. A tudás birtokosának felsőbbrendű nyugalmával kezelte a borászat dolgait. Ugyanez a nyugalom jellemezte, ha az ország dolgairól beszélt. Talán kritikus optimizmusnak lehetne nevezni alapállást? Nem tévedünk, ha sok pozitív vonásának egyik gyökerét keresztény gondolkodásában véljük felfedezni. Mint református presbiter erősítette szűkebb pátriájában az emberi tartást.
A nemzetközi bormegméretések is bizonyítékai kezdetben vitatott, majd egyre jobban elismert igazának. De mi ez a négy gyönyörű gyermekhez, a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjéhez képest? S még hosszan lehetne folytatni a sort.
Hihetetlen s egyben bénító a tudat: már nincs velünk. Félbemaradt munkáját valaki elvégzi, de helyére nem áll senki. Űr, maradandó űr van helyette. Meg néhány ereklyeként őrzött remek palack a borgyűjteményekben, az ő keze munkája. Félő, hogy az ízek keserednek, ha a szánkba kerül…
origo.hu
Korábbi polgármester a szombati halálos baleset áldozata
