A Vásárosnaménytól északra fekvő Jánd egyike a legkedveltebb tiszai üdülőhelyeknek. Homokos strandjával, fák között megbúvó kempingjével vetekszik az ismertebb és jobban kiépített gergelyiugornyai pihenőközpont aranyhomokú folyópartjával. A gyönyörű fekvésű falucska azonban igencsak peches: a kormányváltást követően azonnal leállt a polgári kormány által megkezdett gátépítési program. A töltések erősítését öt kilométerre a vásárosnaményi Tisza-hídtól, Jánd határában hagyták abba, védtelenül hagyva a falucskát a lezúduló vizekkel szemben. Bár Medgyessy Péter 2002-ben és 2004 elején is erősen ígérte: 2004 végére végig kiépítik a töltéseket, azóta sem történt semmi. – Múlt héten itt járt a megyei vízügyi vezető és az illetékes államtitkár, és hoztak néhány zsák homokot meg törmeléket – mondja Koncz Zoltán önkormányzati képviselő. – Ennyi az összes felkészülésünk az árvízre. Mikor megkérdeztük, hogy három év alatt miért nem jutottak többre, nemigen kaptunk értelmes választ. Pedig a vízügyesek nagyon jól tudják: 2001-ben a tarpai gátszakadás miatt teljesen elöntött bennünket a víz, nem volt olyan ház, amit ne kellett volna helyreállítani, beleértve az iskolát, a községházát és a templomunkat is, kilencven lakóházat pedig teljesen újjá kellett építeni. Mi lesz velünk, ha jön a víz? Mehetünk tüntetni mi is, mint a gazdák? Felelős döntéshozó hogyan gondolhatja komolyan, hogy örökké tart a fagy, és a több mint kétmilliárd köbméternyi hó soha nem olvad meg a Tisza vízgyűjtőjében? – kérdezi elkeseredetten a képviselő.
Tiszakerecseny 2001-ben szerencsésebb volt, mint Jánd, a nyúlgát teljesen megvédte őket a víztől. – Hogy nem lett baj, az csak annak köszönhető, hogy a falu négyszáz férfi lakosa nem volt hajlandó elmenekülni, hanem beállt nyúlgátat, vagyis homokzsákból való körgátat építeni a település köré – emlékezik vissza Veres Róbert lelkész. – Emberfeletti erőfeszítés volt, de Isten segítségével meg tudtuk védeni magunkat a víztől. Szerettük volna megerősíteni, megőrizni a töltést. Ám arra sem volt pénz, hogy a saját munkánk eredményét megtarthassuk, így a veszélyessé vált ideiglenes töltést elbontották, és itt maradtunk teljesen védtelenül. Ebben a térségben 2001 óta nem épült gát. Akkor, közvetlenül az árvíz után a tőlünk négy kilométerre lévő Tivadarig még megcsinálták a töltést, de azóta csak a Jóisten kegyére vagyunk bízva. Mindössze anynyi történt, hogy tavaly nyáron összehívták a gazdákat, és elkezdtek tárgyalni velük a földek kisajátításáról. Hallottam még később, elkezdték a bozótirtást is a környéken, hogy majd épülhessen a gát. Ezek az „előkészületek” azonban édeskeveset jelentenek a vízzel szemben. Ha jön, megint csak a magunk erejére számíthatunk. Igaz, van már gyakorlatunk benne, tudjuk, hogy kell pakolni a zsákokat. Megtesszük, ami tőlünk telik. De rendjén van ez így? Elég ez egy modern államban a harmadik évezred elején?
A tiszteletes még elmondja, hogy a másik gyülekezete, Gelénes korántsem volt olyan szerencsés, mint Kerecseny. Ott az alacsonyabban fekvő – nem kis részben vályogból lévő – házakat úgy olvasztotta el a 2001-es árvíz, mint a cukrot. Jobbra most sem számíthatnak. Gát ugyanis Gelénes védelmére sem épült.
Mátyus, a 320 fős kicsiny község 2001-ben viszonylag könnyen megúszta a nagy árvizet. A néhány tíz milliós költséggel megépített nyúlgát itt is megtette a magáét, s így csak a falu szélén vitt el néhány házat a víz. A nyúlgát azonban nem maradhatott, a földtulajdonos gazdák nem tudtak tőle gazdálkodni, hát lebontották. Ez mind rendben is lett volna, ha Medgyessy Péter 2002-ben nem a levegőbe beszél, a kormányváltást követően nem állítják le a gátépítést, és 2004-re valóban kiépültek volna a felső-tiszai védvonalak. De nem épültek. Elkészültek viszont a töltések a Tiszakerecseny és Barabás közötti szakasz ukrán oldalán, ami ilyenformán nem öröm, hanem gond. Így ugyanis biztosítva van, hogy a víz most már nem keletre, hanem nyugatra folyik, s minden akadály nélkül elsodorhatja Mátyust. Varga Gyula polgármester nem bőbeszédű ember, nem is akar a vizesek ellen szólni, hiszen nélkülük semmire sem mennek, ha jön a víz. Faggatózásomra, hogy mégis, mit tudnak tenni egy hirtelen olvadás esetén, lakonikusan annyit mond: – Építünk megint nyúlgátat. Már ha lesz rá idő, meg lesz miből.
Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Fetikövízig) igazgatója úgy látja, jelenleg nem kell tartani árvíztől, mert hideg van, és egyelőre nem várható nagyobb csapadék a Tisza vízgyűjtőinek területén. Ennek ellenére a Kraszna teljes magyarországi és a Tisza vásárosnaményi szakaszán az első fokú árvízvédelmi készültséget fenntartják. Aggodalomra ad ugyanis okot, hogy a folyó vízgyűjtőjén a Bodrog torkolatáig két és fél milliárd köbméter víztartalmú hó gyűlt fel, s ez alig csökkent a napokban. Kérdésünkre Dajka István, a Fetikövízig műszaki igazgatóhelyettese elismerte: tavaly valóban nem építettek töltéseket, csak az előkészítő munkákat kezdték el. Ehhez tartozik a tervek elkészítése, a földterületek felmérése, illetve tárgyalások a földtulajdonosokkal a kisajátításokról. A legelőrehaladottabb területeken a bozótirtás is megkezdődött. Arról, hogy az idén hol és milyen mértékű gátépítésre lehet a Felső-Tisza mentén számítani, Dajka nem tudott választ adni.
Papcsák Ferenc és Borkó Károly országgyűlési képviselők szerint viszont az is több mint aggályos, hogy a Medgyessy Péter által 2002-ben, majd 2004-ben megígért, a Tiszára és mellékfolyóira kiterjedő védelmi rendszer kiépítése teljesen elmaradt, sőt a vízügyi tárca 2005. évi költségvetésében sem szerepel a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerének fejlesztése. A miértre, ha van válasz egyáltalán, akkor mindig ugyanaz: a költségvetés szűkös forrásaiból nem jut több gátépítésre. Nem mintha 2002 végéig sokat költöttek volna erre a célra: nem futotta csak 12,5 kilométernyi töltés megépítésére a Szamos körzetében. 2003-ban 2,6 milliárdból 10,5 kilométenyi gátat építettek, 2004-ben pedig, miután az eredeti 2,333 milliárd forintos előirányzatot 42,3 százalékos elvonással 1,5 milliárd forintra csökkentették, olyan helyzetet teremtettek, hogy egyetlen méter töltés sem épülhetett meg belőle. A „forrást” ugyanis elvitte a munkák előkészítése. De ki látott már olyan tervet, amely képes lett volna betölteni a kész létesítmény feladatát?
Ígéretek. Medgyessy Péter volt miniszterelnök a választási kampányban személyes garanciát vállalt arra, hogy a szocialisták vezetésével 2004-re a Tisza és mellékfolyói mellett az összes töltésmagasítást befejezik, több száz kilométernyi gátat építenek. Tekintve, hogy másfél év van hátra a ciklusból, és az eltelt három évben – amelybe az Orbán-kormány fél éve is beletartozik – 60 kilométernyi gátat építettek, illetve erősítettek meg az ország területén, a felső-tiszai szakaszon pedig semmit, nem sok esély van ezen ígéret teljesítésére. A Vásárhelyi-terv megvalósítása kiváltja ugyan a gátépítés egy részét, hiszen a lényeg éppen az, hogy víztározókkal, hullámtérbővítéssel vezessék le, illetve ártalmatlanítsák az árhullámok által bejövő vizeket, ám a terv végrehajtásában is „csúszás van”.
Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter nyilatkozata szerint a Vásárhelyi Pálról elnevezett program a következő tíz év egyik legnagyobb, csaknem 130 milliárd forintos beruházása, amely az ország egyharmadán hoz változást. Azonban az Orbán-kormány alatt született terv csak tavaly jutott el odáig, hogy megejtették az első kapavágást Szeged térségében.
„Félünk attól, hogy a Vásárhelyi-tervet is szétosztja a pártpolitika, ha nem tudunk egy pártok fölött álló bizottságot és egy olyan hivatalt felállítani, amelyik független a négyéves kormányperiódustól, akkor ugyanúgy, mint a szerencsétlen Bős–Nagymaros, belecsúszik a pártpolitikába” – figyelmeztetett Glatz Ferenc akadémikus, a föld- és vízhasználati nemzeti stratégiai bizottság elnöke tavaly ősszel a Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában. Varga Miklós, a környezetvédelmi tárca helyettes államtitkára akkor cáfolta az aggodalmakat. Ezzel egy időben, 2004 őszén arról számolt be a Krónika: késik a keleti országrészben a gátépítés harmadik ütemének megkezdése. Addigra a töltések csak egyharmada készült el, csupán három kilométernyi töltésszakaszt adtak át a Szamos bal partján, pedig 60 kilométernyi gátat szerettek volna megerősíteni. Ez 20 milliárd forintba került volna. Nagy István, a közép-tiszai vízügyi igazgatóság igazgatója, aki 37 év szakmai munka után ez idő tájt mondott le, azt közölte a Krónikával: „100 éve nem volt olyan rossz biztonsági helyzetben a Tisza-völgy, mint amiben most van.”
Ambrus Zoltán, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság árvízvédelmi osztályának vezetője mindazonáltal úgy véli: a Vásárhelyi-terv megvalósításában valóban van késés, de a „helyzet kezelhető”, az illetékes szervezetek felkészültek egy esetleges árvízre. Mint elmondta, az eltelt három évben 60 kilométernyi gátat építettek, illetve erősítettek meg, elsősorban a Felső-Tisza-, a Közép-Tisza-vidék és a Bodrogköz területén végeztek nagyobb munkálatokat. A Duna vonalán többek között a Szigetközben, a Körös-völgyben, a Mosoni-Dunán építettek, illetve erősítettek meg védműveket. A hó mennyisége a Duna vízgyűjtő területein 20-25 százalékkal haladja meg a szokásosat, a Tisza vízgyűjtő területein viszont körülbelül a duplája, ám nem éri el az 1999-es nagy árvizet kiváltó mennyiséget. A szakember elmondta azt is, folyamatos az ellenőrzés, a megfigyelés a veszélyeztetett területeken. Szerencsére a kisebb árhullámok „levitték” a csapadék egy részét, ami egy kis haladékot jelent. A vízügyi igazgatóságok a különösen veszélyeztetett tiszai szakaszon folyamatosan ellenőrzik a raktárkészleteket, a hírközlő rendszereket, megtisztították, mentesítették az utakat, követ és homokot szállítottak ki a védekezéshez. Készen állnak, ha jönne a baj, de egyelőre kedvezők az időjárási prognózisok.
Molnár László meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa elmondta: az Alpokban és a Kárpátokban is jelentős mennyiségű hó halmozódott fel, így egy esetleges hirtelen felmelegedés árvízveszélyt okozhat. Előrejelzésük szerint azonban a következő tíz napban legalábbis nem várható jelentős olvadás. A belvízre viszont már ezen időtartamon belül is lehet számítani, leginkább a déli, délnyugati és a keleti országrészeken, ahol a talaj már most nedvességgel telített.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
