Pipo rezidenciája

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

Ozorára alkonyatkor érkeztünk, és sötét volt, amikor a várat elhagytuk. Lefelé jövet vettük észre a feliratot: Pipo Presso. Elnevettük magunkat, de ugyanakkor egyet is kellett értenünk az elnevezéssel, hisz a kis Pipo valaha Budán „piperecikkeket” árusított, és gyors észjárásának, szerencséjének és egy leánynak köszönheti, hogy várnagy lett belőle.
Ki volt ő, honnan került ide az ozorai várba? Feld István leírását követve tudom, hogy az első ismert birtokosai a feltehetően a Döröcske nemzetségből származó Ozoraiak voltak. „A család első ismert tagja, Ambrus még a XIII. században élt. A következő nemzedékből Miklós már Károly Róbertet szolgálta. Fiával az Ozoraiak férfiágon kihaltak, de András lányát, Borbálát 1399-ben Zsigmond király fiúsította, azaz biztosította számára, hogy családja birtokait teljes joggal örökölhesse. E kegy azonban nem az Ozoraiak érdemeinek szólt, hanem annak, hogy az ifjú hölgy ekkor már a főkancellár bizalmi emberének, Filippo Scolarinak a jegyese.”
A polgárcsaládból származó Filippo 1369-ben született a Firenzéhez tartozó Tizzanóban. Alig tizenhárom évesen egy Budán működő kereskedő, Lucia Pecchia inasa lett, hogy az üzleti élet fogásait kitanulja. A fényűzési cikkekkel kereskedő olaszok Budán a mai Országház, akkori nevén Olasz utcában nyitottak boltokat. Itáliai életrajzírója szerint itt ismerte meg 1390 körül Kanizsai Miklós tárnokmester, aki „látva, hogy Pipo milyen ügyesen intézi Pecchia számadásait, és milyen gyors észjárású, nyomban megkérte, adja át neki a fiút, ígérve, hogy saját fiaként fogja nevelni”.
Pipo karrierjének következő lépéseként 1397-ben a család simontornyai várnagya lett. Így ismerkedett meg a szomszédos birtokos lányával. Házasságkötése évében tovább emelkedett a ranglétrán. 1401-ben a királyi sókamarák ispánja. 1404-ben Zsigmond a temesi ispánságot bízta rá. Ettől kezdve haláláig az ország legfontosabb tisztségviselőinek egyike, a hét vármegyéből álló délkeleti országrész kormányzója volt. Feladata elsősorban a gondjaira bízott déli határvidék védelme. Kétségtelenül ő volt Zsigmond legeredményesebb hadvezére.
Scolari nem gyűjtött különösen nagy magánvagyont. Máig kérdéses, mennyire vált igazán magyar nagyúrrá. Ozorán csak ritkán tartózkodott. A családi tűzhelyet így elsősorban felesége, Borbála őrizte, mint ezt az 1426-ban itt megforduló firenzei követtől is tudjuk, aki „fényes castellónak” nevezte Pipo főúri rezidenciáját.
„Nem messze van ide Ozora, másfél óra járás az útja” – így szól a Bartók gyűjtötte felsőiregi népdal. Ez lovas kocsin értendő, mert a mai autós világban csupán fél óra. Érdemes ennyi időt (és kitérőt) szánni Ozorára, és legalább fél napot eltölteni itt. Kívánja ezt a szépre éhes szem, sőt a lélek is.