Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikákat. Évente mintegy 25 ezer ember kap szívinfarktust, s közülük mintegy húszezren élik túl a rohamot. E szerencsések mintegy fele négy-hat órán belül szakszerű orvosi ellátásban részesül – vagyis katéterrel kitágítják az infarktus következtében elzáródott eret, s ezzel megakadályozzák, hogy az adott ér vérellátási területéhez tartozó szívizom oxigén hiányában elhaljon. Az első infarktust túlélő betegek mintegy fele azonban hat órán túl kerül szakember kezébe. Enynyi időt a szívizom nem bír ki friss vér nélkül, és teljesen elhal. Ilyen esetben katéterezéssel már nem lehet eredményt elérni, s gyógyszerrel is csak lassítani lehet a folyamatot, visszafordítani nem. Ezekben az esetekben segíthet az őssejtterápia, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Az őssejtek – vagyis a differenciálatlan, többféle testi sejtté átalakulni képes testi építőkövek – orvosi alkalmazása nem a szívgyógyászatban kezdődött, hanem jó tíz évvel ezelőtt a gyermekkori leukémia kezelésében. Bebizonyosodott, hogy az a mechanizmus, amely a sérült bőr viszonylag gyors gyógyulását előidézi, kisebb-nagyobb hatékonysággal minden egyéb szövetünkben is működik. Ebből következett a később igazolt feltételezés, hogy az őssejtek, e természetes gyógyítók jelenlétének fokozása a beteg területen meglepően jó eredményre vezethet addig reménytelennek hitt kórcsoportok kezelésében is. A leukémia gyógyításánál alkalmazott eljárás lényege, hogy a beteg saját csontvelejéből kinyert sokféle feladat betöltésére alkalmas (pluripotens) sejteket – a daganathordozó fehérvérsejtek gyógyszeres kezeléssel történő teljes elpusztítása után – bejuttatják a beteg testébe. A jó hatékonyságú eljárás kockázata, hogy néhány napig fehérvérsejtek hiányában egyáltalán nem képes a fertőzések ellen védekezni a szervezet, így bármilyen, egyébként teljesen veszélytelen mennyiségű kórokozó is halálos kimenetelű betegséget okozhat. Ezért kell e betegeket steril kamrában tartani, s ezért kell gondoskodni arról, hogy teljesen csíramentes élelmiszert kapjanak. Viszont, ha ez sikerül, egészségesen kezdhetik újra az életüket.
Az őssejtek szívgyógyászatban történő felhasználása ehhez képest annyiban tér el, hogy ott nem távolítják el a betegség miatt elhalt testszöveteket, hanem őssejtek segítségével megkísérlik újjáépíteni őket.
Édes István klinikáján áprilistól azt tesztelik, vizsgálatokkal igazolható-e, hogy a szívizom újjáépülése egyértelműen az őssejteknek köszönhető, és ha igen, akkor ez a javulás milyen mértékű lehet. – Egy közepes mértékű javulás óriási perspektívákat nyithat előttünk – mondja a professzor –, de egy kismértékű is nagyon megbecsülendő. A gyógyszeres kezelés ugyanis csak arra alkalmas, hogy a kedvezőtlen folyamatokat lassítsa, esetleg megállítsa, de hogy visszafordítsa, arra nem áll rendelkezésre szintetikus úton előállított hatóanyag. A CD 34+ típusú őssejtek azonban az elsősorban német és osztrák tapasztalatokra alapozó szakirodalom szerint képesek a csodára, vagyis a halott szövetek „feltámasztására”.
A külföldi tudományos eredményeket igazolni hivatott kísérletek rövidesen megkezdődnek Debrecenben, s ehhez az alapinfrastruktúra rendelkezésre is áll, hiszen a leukémia gyógyításában alkalmazzák az őssejtterápiát. A Ominvest nevű biogenetikai társaság több mint egymilliárd forintot áldozott az őssejt-előállítás technikai hátterére, s így elektrolízis segítségével gyorsan és nagy tisztaságban tudják elkészíteni a beteg saját sejtjeiből álló koncentrátumot. A szívinfarktusos beteg kezeléséhez mintegy ötven-száz milligramm csontvelőt kell leszívni, majd a tiszta őssejteket a beteg területre bejuttatni. A kezelés során az infarktust szenvedett eret egy katéterrel bejuttatott mini ballon segítségével három-négy percre lezárják, hogy a véráram ne vigye el az őssejteket a gyógyítani kívánt területről. A beteg szövetekben megtapadva e pluripotens sejtek szinte azonnal felismerik a dolgukat, s megkezdik áldásos építő munkájukat – legalábbis a néhány száz eset leírásából álló szakirodalmi adatok tanúsága szerint.
– A most induló kísérletek során pozitron emissziós tomográf (pet) segítségével megmérjük, hogy az elhalt szívizomban keletkeztek-e élő sejtek, illetve milyen számban – mondja Édes professzor. – Ez több százezer forintos vizsgálat, ám szerencsére a kísérletek befejezését követően nem szükséges minden esetben elvégezni, hiszen ultrahanggal is kimutatható, hogy az infarktusos terület milyen állapotban van. Ami viszont nem spórolható meg, az az őssejtek nyerése, illetve tárolása, kezelése. Ez több millió forint minden egyes beteg esetében. Ám, ha azt vesszük, hogy a leukémia őssejttel történő kezelése mintegy húszmillió forint páciensenként, akkor az infarktusos betegek életéért is joggal elvárható a tb részéről a finanszírozás lehetőségének megtalálása. Feltéve, ha bizonyíthatóan javuló esetekkel tudjuk bizonyítani, hogy a módszer tényleg hatásos. Amiben őszintén bízunk.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
