Vissza 1975-be?

Isten óvja Libanont! – kiáltott fel Omar Karami, Libanon tegnap lemondott kormányfője, amikor távozott hivatalából. A helyzet valóban aggasztó. A Szíria-barát libanoni kormány ugyanis összeomlott, és csak új választások útján lehet megerősíteni az alkotmányosságot a Közel-Kelet egykori ékkövében. A Rafik el-Hariri halála előtti Libanon azonban nem azonos a gyilkosság utáni országgal, azaz a rendkívüli voksolás már egyáltalán nem egyszerű hatalmi átrendeződést jelent. Sokkal inkább arról dönt, vajon viszszatérnek a polgárháborús idők, vagy meg lehet menteni Libanont az újabb testvérharctól.
Az események alakulásában Szíriának van döntő szerepe. Ismeretes, hogy gyakorlatilag ő tartja kézben a libanoni politikai elit nagy részét, minthogy katonái mindmáig „békefenntartóként” állomásoznak az országban, kéretlenül és törvényellenesen. Damaszkusznak a hirtelen összeomlás miatt arra is feltétlenül gondolnia kell, hogy a kis országban élő honfitársait meg kell védenie. Egyre-másra támadnak meg szíriaiakat Libanonban, akik nagy számban dolgoznak a tengerparti országban. Az egykori testvérek egy csapásra gyűlölt elnyomók lettek, akik bármikor áldozatául eshetnek a politikai csatározásoknak. A libanoniak, akik egymás ellen harcoltak a tizenöt éves polgárháború során, most vállvetve követelik a szíriai katonák kivonását. A kirendelt libanoni hadsereg katonáit fehér és vörös rózsákkal köszöntik a keresztények és mozlimok, akik mosolyogva segítenek eltávolítani a szögesdrótokat és útakadályokat a tüntető tömeg útjából.
Mint az világszerte történik ilyenkor, a tömeg nem fog megállni. Megrészegül saját sikereitől, és üzen a többi politikusnak: Lahud, te vagy a következő! Emil Lahud államfő, akinek mandátumát tavaly Szíria nyomására hosszabbították meg három évvel az ország élén, egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Hasonlóképp érezhet Nabih Berri, a parlament elnöke is, aki szintén Szíriához húz. Az utca népe most a taifi békeszerződés betartását követeli, ám félő, hogy épp a kivonulás töri össze a nehéz munkával és fájdalmas lemondások árán kimunkált békeszerződést. A polgárháború ugyanis nem volt olyan régen, hogy a résztvevők ne emlékezzenek az eseményekre. Jelenleg még teljes az összhang a különböző népcsoportok között, ám a „teljes győzelem”, azaz a szíriai kivonulás és az új választások könnyen egymás ellen hangolhatják a hatalomért küzdő feleket. A forradalom így akár vissza is üthet, és a viszonylagos stabilitást élvező Libanon újra visszatérhet a vérgőzös Közel-Kelet mindennapjaiba.