Az uniós államok következetesen védik termékeiket

Az Európai Unió tagországainak többsége szigorú feltételek mellett védi termékeit – derül ki körképünkből, amelyben bemutatjuk, milyen termékvédelmi kérdések merülnek fel a globalizáció korában a példaképként kezelt nyugati országokban, s hogyan viszonyulnak nemzeti áruikhoz a kelet-európai piacokat meghódító gazdaságok. Összeállításunkban olasz, brit, német és belga földre kalandozunk el.

Az Európai Unión belül Olaszország szerepel a legtöbb áruval azon a listán, amely az egyes országok védett termékeit tartalmazza. Az uniós úgynevezett DOP és IGP rendszerekben (eredetiségükben védett termékek névtára) azokat a mezőgazdasági élelmiszereket regisztrálták, amelyek jellegzetességük és technológiájuk alapján jellemzők arra a vidékre, ahol előállítják. A lajstromban felsorolt termékek csak akkor felelnek meg
az eredetiségnek, amennyiben az adott földrajzi területről származnak, ott munkálták meg őket, a lajstromban leírt technológiával. Az egyes termékek gyártására szakosodott olasz gyártók konzorciumokba tömörülve védik saját áruikat, és a védjegy megsértése esetén törvény adta joguk fellépni a hamisítók ellen. A védelem alatt álló listán szerepel például a bolognai mortadella, a modenai és pármai sonka, a campanai mozzarella, a gorgonzola és a mascarpone sajtok, a chianti borok, a modenai balzsamos ecet, összesen száztizenhét áru. Őrzik tehát a hazai termékek presztízsét, az itthoni Whiskas-reklámhoz hasonló eset elképzelhetetlen lenne, annál is inkább, mert Olaszországban sem megengedett az emberi és állati étel összehasonlítása, végképp nem az utóbbi javára.
Az Egyesült Királyságban az Európai Unión kívüli országokból származó árukra két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodások figyelembevételével vetnek ki behozatali vámot. Más a helyzet azzal az illetékkel, amelyet hazai termékekre is kivetnek. Ezért nem szabad az illeték megkerülésével bizonyos külföldi cikkeket, például szeszes italt vagy dohánytermékeket olyan mennyiségben behozni, amely nyilvánvaló viszonteladási szándékot jelent, mert saját fogyasztásra túl sok. Hasonlóan büntetik az áfa megkerülését célzó behozatalt is.
Németországban a globalizáció a népszerűsítés új formájára kényszeríti a termékforgalmazókat. Amíg a külföld felé az agrártermékeket központi marketingtársaság (CMA) propagálja, addig az országon belül a reklámakciók egyre inkább regionális szintre tolódnak át. Különösen az élelmiszerpiacon tapasztalható az a fejlődés, amelyet hathatósan támogat az illetékes szövetségi minisztérium, megkövetelve az áruk szállítóinak pontos megnevezését. „Német tájakról az asztalra” – hangzik a jelszó. A regionális specialitások előtérbe helyezése fokozatosan növekszik, párhuzamosan az ökológiai termelésre összpontosító földművesek terjedésével. A reklám a tudatosan vásárlók figyelmét igyekszik felkelteni. A nagy áruházláncok élelmiszerosztályai már nemcsak olasz, spanyol, görög, hanem bajor és türingiai heteket is rendeznek.
A belga állam nem hisz a neoliberális modellben, vagyis a „piac láthatatlan”, mindent elrendező kezében. De abban sem, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ennek pontosan az ellenkezőjét teszi, mégpedig gazdagon felszerelt, jól kiépített apparátussal segíti a termelőket. Az ország szegényebb, tehát déli fekvésű, francia nyelvű részében például a mezőgazdasági termékek belső piaci terjesztését a minőségi agrártermékek eladását ösztönző vallon ügynökség segíti, míg a vallon mezőgazdasági termékek külföldi eladását a szintén az adófizetők pénzén működő AWEX, amely kilencven országban működteti irodáit, és segít még a világhírű belga sör vagy csokoládé értékesítésében is. A belső és a határokon túli értékesítést segítő ügynökségek egyaránt kiadnak ismertetőket, és részt vesznek szakmai bemutatókon, ahol népszerűsítik az ország termékeit. Az AWEX tárt karokkal vár minden belga termelőt, ha exportálni kíván. Honlapján az érdeklődők megtudhatják, miként segíti a kormányszervezet a kivitelt, információt találhatnak a piacokról, megismerhetik éves programját, felkereshetik álláshirdető rovatát. A fiatal termelők külön információt találhatnak maguknak. Talán ez is magyarázza, hogy míg Magyarországon a belga Leffe sör kortyolható, a belga szupermarketek polcairól fájdalmasan hiányzik akár a kitűnő magyar savanyú uborka is.

Továbbiak a 13. oldalon