Pánikra természetesen még a főpolgármester szavai után sincsen ok, hiszen a patkánypopuláció jelenleg így is messze alatta marad a nemzetközileg elfogadott határértékeknek. Más szóval: Magyarország fővárosa a világ metropolisai között e tekintetben legalábbis kiállja a próbát, sőt, jóval kevesebb a hívatlan élősködő, mint más nagyvárosokban. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje gondoskodik immár harmincnégy éve a rágcsálómentesítésről Budapesten, s sikeres tevékenységével komoly presztízst szerzett magának szerte a világban. Ráadásul környezetkímélő eljárással, véralvadásgátló szerekkel végzik a mentesítést, amely nemcsak hatékony, hanem szinte semmilyen veszélyt nem jelent az emberre.
Nyugtalanító lehet viszont a fővárosiak számára, hogy a jelenlegi kormányzat és a városvezetés korántsem tesz meg mindent azért, hogy a mostani budapesti patkánymentes övezet továbbra is fennmaradjon. A kormányzat például ajánlásokat fogalmaz meg az üzemi, éttermi konyhamalacok használatára, ami csak első megközelítésre tűnik EU-konform, higiénikus eljárásnak. A konyhai ételmaradékok, hulladékok ledarálása és a konyhai lefolyón való eltávolítása a csatornarendszert aránytalanul megterheli. Jó hír viszont a fent jelzett eljárás mindenfajta élősködőnek, amelyeknek fő élettere a városi csatornarendszer. A csótányok, férgek, baktériumok és nem utolsósorban a patkányok állandó és folyamatos gasztronómiai munícióhoz jutnak a számukra így feltálalt szervesanyag-táplálékkal, ami a jövő, de már a jelen szempontjából sem lehet örvendetes fejlemény számunkra.
Persze, ezt a folyamatosan csatornákba áramló élelmiszer-utánpótlást egy hatékony szennyezéscsökkentési intézkedési terv például visszaszoríthatná, ám a jelek szerint ilyen elképzelések nem fogalmazódtak meg a főváros vezetése részéről. Endrédy István, a Fővárosi Közgyűlés környezetvédelmi bizottságának alelnöke ez irányú érdeklődésünkre leszögezte: sem a közgyűlés, sem pedig a szakbizottságok elé nem került hasonló előterjesztés. A Fidesz–MKDSZ képviselője kérdésünkre elmondta: a patkányok elszaporodásának a veszélye folyamatosan fennáll, ezért nem szabad elhanyagolni egy pillanatra sem a megfelelő mentesítést. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy még a rágcsálók számára kedvező páraviszonyok is elősegíthetik a nagyobb szaporulatot, a konyhamalacok beindulása pedig optimális állapotokat teremtenek a csatornarendszerben a patkánypopuláció fennmaradásának. A ledarált, hígítatlan tápanyagok ugyanis feldúsulnak, s ideális biológiai életteret teremtenek a csatornákban nemcsak a rágcsálóknak, de a csótányoknak és más élősködőknek is. Endrédy István úgy látja, mindezek miatt sokkal nagyobb a feladat, mint az utóbbi években. Szerinte a fővárosi költségvetésben a rágcsálómentesítésre elkülönített mintegy 240 millió forint ezért nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul. Annál is inkább aggodalomra ad okot a helyzet, mert a rendszerben úgymond benne van, hogy a költségvetési kifizetéseket „átütemezzék”, illetve takarékossági okokra hivatkozva bizonyos késéssel utalják át.
Riadalomnak természetesen nincsen helye, ám a figyelmeztető jelek sokasodnak. Azt a tudományos tényt is ajánlatos nem elfelejteni, hogy egy patkánynőstény évente akár másfél száz életképes utódot is világra hozhat. Márpedig ez a szakemberek szerint nem kevesebbet jelent, mint hogy alig több mint egy év alatt újra elérnénk a hetvenes évek eleji patkányegyedszám-csúcsot, ha ad absurdum leállnának a patkányok irtásával. Vagyis ismét kétmillió rágcsáló nehezítené, s veszélyeztetné életünket a pincékben, piacokon, vágóhidak, pályaudvarok, kikötők környékén.
Ez nyilvánvalóan valószerűtlenül peszszimista forgatókönyv. Az viszont már nem sorolható a lehetetlenségek tartományába, hogy ha a hivatalos szervek takarékoskodnak a mentesítésen, újra egyre több patkánnyal találkozhatunk a csatornákon kívül is. A patkánymentes állapotnak az előbbiek miatt igen gyorsan vége szakadhat. A szükséges pénzügyi forrásokat ez esetben viszont azonnal meg kell sokszorozni, így amit látszólag megspóroltak a réven, annak rögtön többszörösét kell kiadni a vámon. A kampány-, illetve tűzoltásszerű irtás ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb financiális ráfordítást igényel a rutinszerű folyamatos mentesítésnél – erősítette meg a szakvéleményeket Endrédy István, a környezetvédelmi bizottság alelnöke. Emlékeztetett rá: több mint harminc esztendeje a megelőzésen van a hangsúly, a mentesítési munka kilencven százaléka ebből áll. Ennek az ideális állapot fenntartása a cél, így a Bábolna Biónak, illetve a Fővárosi Csatornázási Műveknek való pontos kifizetéseket nem veszélyeztetheti semmilyen rosszul értelmezett, vélt költségvetési érdek.
Környezetvédelmi szakvélemények szerint egy esetleges sürgősségi patkányirtási akció más megfontolások alapján is veszélyeket rejthetne. A mentességet fenntartó minimális védekezéssel szemben a rágcsálóirtó szerek nagy mennyiségben való bevetése szükségszerűen megnöveli a mérgezéses esetek kockázatát még az előírások szigorú betartása esetén is. A minapi gyomai védettmadár-pusztulás pedig szintén abból adódott, hogy egy gazda – szabálytalanul – erős, ma már betiltott szerrel mérgezett búzával próbálta kiirtani az elszaporodott pockokat. Az őzek elhullása a napokban éppúgy a gondatlan rágcsálóirtás következménye.
Amint arról a napokban beszámolt a Hír TV, legújabban Miskolcon jelentek meg a patkányok, méghozzá láthatóan, nappal. Az állatok életmódjának ismeretében ez csupán a jéghegy csúcsa, hiszen a nappali megjelenés nagy egyedszámra utal, ismerve az állatok rejtőzködő ösztönét. Egy fiatal családanya számolt be kellemetlen találkozásáról és arról, hogyan küldték ide-oda hatásköri hiányok miatt a hatóságok, amikor bejelentést próbált tenni. Mint kiderült, egy vállalat az illetékes ebben az ügyben, de mintegy másfél hónapot kell várni, míg a közbeszerzési és egyéb önkormányzati, hatósági eljárások lehetővé teszik az irtás megkezdését. A jelekből úgy tűnik, Budapesttel ellentétben nem tartják fenn folyamatosan a patkánymentességet Miskolcon, ezért nehéz és környezetre, lakosságra veszélyes tömeges irtásra kell sort keríteni, ha valóban elharapózott a baj. Remélhetőleg a Budapesten bevált környezetkímélő módszert és hatóanyagot alkalmazzák, s az esetleges pánik nem készteti az illetékeseket arra, hogy drasztikusabb eszközökhöz nyúljanak.
A pestist terjesztették. A vándorpatkányok a keresztes hadjáratokról hazaérkező hajókon érkeztek Európába a XIV. században a Közel-Keletről, s a túlzsúfolt, piszkos középkori városok rossz higiénés viszonyai között villámgyorsan elszaporodtak. Fő előidézőivé váltak annak a hatalmas pestisjárványnak, amely 1347-től tombolt földrészünkön, mivel a halálos kórt az a baktérium okozza, amelynek úgynevezett köztesgazdája a patkány volt. Becslések szerint a fekete halál két és fél esztendő alatt Európa lakosságának egyharmadát kipusztította.
