Düledeznek a műemlék házak Tarpán

Mindössze 2,1 kilométer gát épült 2004 végéig a Felső-Tisza vidékén Medgyessy Péter többszöri ígérete ellenére. A Jánd és Vásárosnamény közötti szakaszon most kezdik erősíteni a töltéseket, ami csak akkor ér valamit, ha a napokban nem indítja meg a meleg eső a Kárpátokban felhalmozódott több százezer köbméternyi havat. Ez a „ha” teljes bizonytalanságban tartja a környékbelieket, mert, mint mondják, a hirtelen olvadás okozta árral szemben eddig még semmiféle optimista meteorológiai előrejelzés nem védte meg házaikat, gazdaságaikat.

2005. 04. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Napfényes kora délután van, Tarpa utcái teljesen kihaltak. Végre itt a tavasz, így hát Esze Tamás falujában – csakúgy, mint a környékbeli településeken – mindenki a szilvásokat, diósokat, meggyeseket permetezi, metszi. Elvétve látni egy-egy kerékpárost, autójából néhány szónyi csevejre kihajló embert. A szó miről folyna másról, mint az árvízről. Az Árpád utcai kanyarban a közeli gátőrház gazdája beszélget egy helyi méhésszel. Azt latolgatják, vajon mikor indul meg az olvadás a Kárpátokban. A gátőr amellett érvel, hogy még ha lesz is hirtelen felmelegedés, akkor sem valószínű az árvíz, mert a következő tíz napban nem kell esőzésektől tartani. A méhész hiszi, is, nem is, amit mond, csóválja a fejét, majd kiböki: 2001-ben is azt reméltük, hogy nem lesz baj, aztán csak átszakadt a gát, pont itt nálunk. Nem mondom, az állam még abban az évben megcsináltatta a házamat – közel húszmillió forintba került, elképzelheti, hogy tönkretette a víz –, de a gazdasági káromat azóta sem térítette meg senki. Azt mondták ugyanis a földművelésügyi minisztériumban, hogy a cukor nem szerepel a kártérítésre jogosult takarmányok listáján, így arra nem jár pénz. Csak azt nem tudom, ezenkívül mivel lehetne etetni a méheket? – teszi fel a kérdést a méhész.
Elmondják még, hogy leginkább attól félnek, ha véletlenül mégsem válnának be az optimista jóslatok, és a víz mégiscsak elöntené a települést, nagyobb lenne a káruk, mint négy évvel ezelőtt. Mást sem hallanak ugyanis a szociálliberális kormányzattól, mint azt, hogy üres a kassza, így valószínűleg nem megalapozatlanul tartanak tőle, hogy nemigen futná az államnak az árvizes házak helyreállításra. A kártalanítás elmaradásával kapcsolatos aggodalom, úgy tűnik, nem teljesen alaptalan Tarpán. A falu gyönyörű műemléki védettségű házai között ugyanis – van belőlük több tucat, olyan is akad, amelyik csaknem kétszáz éves – még mindig szép számmal találni olyat, amihez egy ujjal sem nyúltak a korábbi árvíz óta. Az egykori nagygazda, Bede Sándor házában most Belánszki Bertalan lakik. A nyakas öreg beregi gazda négy éve jár a műemlékvédelmi hivatal budapesti, debreceni és nyíregyházi munkatársaihoz, ám még mindig nem sikerült elérnie, hogy történjen is valami. – Tizenhétmillió forintot ítéltek meg a ház felújítására, ám eddig nem érkezett meg hozzánk a pénz – mondja. – Néhány hónapja megelégeltem, bírósághoz fordultam – fűzi hozzá búcsúzóul.
Tarpától Fehérgyarmat csak egy ugrás, ám ez már nem Bereg, hanem Szatmár, annak is a központja. Kicsit más lelkületű, de nem kevésbé kemény, büszke emberekkel. – Minket itt Szatmárban megkímélt a 2001-es nagy árvíz, mert a gát Tarpánál, a beregi oldalon szakadt át. Ám ez nem volt más, mint puszta szerencse, legalábbis a mi szemszögünkből nézve – emlékezik vissza a néhány évvel ezelőtti katasztrófára Tilki Attila, Fehérgyarmat alpolgármestere, aki mostanság az időjárás-jelentéssel kel és fekszik. Ugyanis a polgármester betegsége miatt idén rá hárul a helyi védelmi bizottság vezetése
– A Vásárhelyi-tervben szerepel egy víztározó, aminek az lett volna a feladta, hogy a Fehérgyarmattól nyugatra fekvő területeken fogja fel a folyómederből kilépő vizet. Ennek a megvalósításához azonban a helybéliek nem járultak hozzá, mert legjobb földjeiket kellett volna közcélokra átengedni – sorolja a tározó megvalósításának útjába gördített akadályokat a helyi politikus. Sovány vigasz, hogy rövidesen kezdődik a közelben a tisza–szamos-közi tározó építése, ami viszont legfeljebb 2008-tól nyújthat védelmet a folyó menti településeknek.
Nyéki Tamás, Tarpa orvos-polgármestere szintén a tározóépítést forszírozná, ám az ő elképzelései is süket fülekre találtak. – Kiindulva a 2001-es nagy árvíz tapasztalataiból, én azt is megoldásnak tartanám, ha körgát épülne a település körül, ám sajnálatos módon erre sincs fogadókészség. Így Tarpának most sem marad más, mint figyelni az időjárás-jelentést, imádkozni, és bízni abban, hogy a 2001-ben megmagasított és megerősített gátak elég erősek lesznek a település megvédésére, ha jön a víz – fogalmazott Tarpa első embere.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.