Kétségkívül a huszadik század egyik legszorosabb pápaválasztása volt a II. János Pált a trónra emelő konklávé, ám a három hónappal azt megelőző szavazások is rejtettek magukban izgalmat. Az 1978-as évben kétszer is összegyűltek a bíborosok, miután a „nevető pápa”, I. János Pál harminchárom nap után szívinfarktusban meghalt. Hasonló volt a helyzete, mint a most megválasztandó egyházfőnek, VI. Pál pápa, a II. Vatikáni Zsinat befejezője ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után. Az akkori 111 választó bíboros számára olyan ember kellett, aki jó lelkész, kiválóan tud szerepelni a médiában, mérsékelt konzervatív, ráadásul egyik nagy bíborosi csoporthoz sem tartozik. Akkoriban nyíltnak számított a verseny, a szakértők hosszú konklávét jósoltak. A világtörténelem egyik legrövidebb konklávéján, 1978. augusztus 25-én még nem volt szavazás, 26-án pedig már a harmadik voksoláson megszületett a döntés: Albino Luciani velencei érsek lett a pápa. A Szentszék legendáriuma szerint az új egyházfő egy újabb szavazást kért maga ellen, amelyet már kényelmes többséggel nyert meg, s ezután felkiáltott: Isten bocsássa meg nektek, amit velem tettetek! Senki nem ismerte, amikor kihirdették a téren a nevét, s még a szakértőknek is kutakodniuk kellett az egyházi könyvekben.
Hirtelen halála után az újfent 111 bíboros célja az volt, hogy az egyházat az új évezredbe átvivő személyiség kerüljön Szent Péter trónjára. A nagy kombinálók ismét csalatkoztak. Sem a nagy esélyes Giuseppe Siri, a konzervatívok vezetője, sem ellenlábasa, a reformer Giovanni Benelli nem gyűjtött össze elég szavazatot a kétharmados többséghez. „Pártonkívüliként” szóba jöhetett volna Nápoly püspöke, Corrado Ursi vagy Salvatore Pappalardo, aki Palermóból kerülhetett volna Rómába. A nagyok mellett azonban nem tűnt valószínűnek egy olasz bíboros győzelme, így került előtérbe a legesélyesebb külföldi, a brazil Aloísio Lorscheider. Egy amerikai szakértő korábban úgy vélte, a bécsi Franz König lesz I. János Pál utódja, igaz, a konklávé idején már Ursi győzelmét tartotta esélyesebbnek. Maga König nem érezte magát „pápabilisnek”, inkább barátját, az ismeretlen krakkói érseket, Karol Wojtylát támogatta. A végtelenül kiélezett konklávén végül a nyolcadik szavazáson dőlt el Karol Wojtyla egyértelmű győzelme. Állítólag a mindent eldöntő hetedik kör előtt ebédeltek a bíborosok, amikor Wojtyla támogatói körbejárták a szavazókat, hogy fogadják el a Szentlélek akaratát.
Védőszent lehet II. János Pál. A lengyelek többsége azt akarja, hogy nyilvánítsák az ország védőszentjévé az április 2-án elhunyt Karol Wojtylát. A Pentor közvélemény-kutató intézet felmérésének eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezettek 85 százaléka szeretné, ha a lengyel pápát ebben a különleges megtiszteltetésben részesítenék. (MTI)
