Önként feladják magukat a drogfogyasztók, mert szerintük a törvény túlságosan szigorú, azonkívül az európai normáktól is eltér. Liberálisaink szerint nem büntetni kellene a szegény ártatlan füvest – éppen ellenkezőleg: hóna alá kéne nyúlni, becézgetni, simogatni meg a fürtjeiben turkálni kedvesen. Nem a priccsre kell ültetni a szerencsétlen narkóst, hanem a térdünkre.
Régi tapasztalat, hogy az SZDSZ közel áll a drogosokhoz, néhány esztendeje Konrád György egyenesen azt javasolta, engedélyezni kéne bizonyos kábítószerek fogyasztását, ne legyünk már ilyen kőszívűek a nemzet virágzó ifjúságával szemben. És persze megint a nyugati példák, hogy arrafelé így meg úgy, pedig ők aztán maguk a megtestesült intellektus.
Szabad demokratáék szerint nem kommandósokkal kéne megrohamoztatni a drogdiszkókat, hanem kedvesnővérekkel és lelkipásztorokkal. Emeljük fel magunkhoz narkós testvérünket, dobbanjon együtt a szívünk, esetleg legyünk is mindjárt egymáséi, ha úgy alakul.
Meg kéne már végre mondani ezeknek a jómadaraknak, hogy ez az ország az ő ötleteik nélkül is Európa része. Lehetünk ugyan még európaibbak, de ez fű nélkül, pajzsra emelt drogosok nélkül is menni fog. Esetleg úgy megy majd igazán.
Fölösleges itt összehordani fűt-fát.

Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán