A harkányiak annak idején, a 2002-es önkormányzati választások után nagy örömmel fogadták a hírt, hogy a szomszédos Siklóson Marenics János, a Fidesz támogatottja nyerte el a polgármesteri széket. Az előző, szocialista polgármesterrel ugyanis nem volt felhőtlen a viszony, ennek pedig a kistérségi összefogás ügye látta kárát. A lelkesedés azonban gyorsan lelohadt. Pedig a régió kenyerét a turizmus adja, s a fellendülés kulcskérdése, hogy Harkány, Siklós és Villány „össze tudja-e adni, amije van”: Harkány a híres gyógyvizét, Siklós a várat, kulturális látnivalóit, Villány pedig legendás borait. Döme Róbert harkányi önkormányzati képviselő szerint az első időkben úgy tűnt, hogy végre lendületet vesz a kistérségi együttműködés, a három település a siklósi várban ünnepélyes keretek között aláírta a szándéknyilatkozatot, megalakult a képviselőkből álló kistérségi bizottság.
A kezdeti kölcsönös nekibuzdulás után Siklós és Harkány viszonya fagyossá vált. Az együttműködés legnagyobb eredménye pillanatnyilag az, hogy a turistákat nemsokára egyforma tábla köszönti a települések határában, valamint az érintett önkormányzatok azonos asztali naptárakat szereztek be. Ezenkívül még egy háromnapos, közös kulturális fesztivál jelzi a kezdeteket, de a hangulat a települések között már nem a régi.
A „hidegháború” csaknem két éve egy fantomberuházás miatt újult ki. Demján Sándor, az ismert vállalkozó egy több tíz milliárdos üdülő- és kulturális központot álmodott a siklósi vár tövébe, mesterséges tóval, gyógyszállóval, melynek legfőbb vonzerejét a beruházó tervei szerint a harkányi gyógyvíz adta volna… Azonban Harkányt senki sem kérdezte meg, hogy tud-e, akar-e átadni az ottaniak megélhetését biztosító gyógyvízből. Végül kiderült, hogy a vízkérdés jóval bonyolultabb, mint amire a beruházó számított – illetve mint amiről tájékoztatták. A projekt kezdett ködbe veszni, Bédy Istvánra, Harkány polgármesterére pedig össztűz zúdult a helyi médiában: a Demján-tervről szóló híradások, politikai nyilatkozatok azt sugallták, az ő kicsinyes önzése tönkreteheti Dél-Baranya jövőjét.
„Mindenki rettentően jól jár”
Döme Róbert úgy emlékszik: Marenics János, Siklós polgármestere már az együttműködési szándéknyilatkozat aláírásának idején emlegette, hogy valami „nagy durranás” van kilátásban, de részleteket nem árult el a képviselőknek, sem polgármestertársainak – türelmet kért. – Félhivatalos beszélgetéseink során aztán később megemlítette, hogy Demján Sándor egy nagy beruházásra készül a térségben, amiben Harkánynak is meglesz a szerepe. Mindenki rettentően jól fog járni – kecsegtetett. De konkrétumot továbbra sem mondott. A város akkor tudta meg – nem a beruházótól, hanem Siklós polgármesterétől –, hogy szükség van a gyógyvizére, amikor már készen voltak a tervek. Nem lehet másra gondolni, minthogy Marenics János felelőtlenül ígérgetett Harkány szakállára a beruházónak. Megjegyzem, a városnak is ígért fűt-fát a beruházó kontójára, csak adjunk gyógyvizet. Mindvégig nélkülünk tárgyalt, holott az lett volna normális, ha az együttműködési nyilatkozat szellemében bevonja az érintetteket már a kezdet kezdetén a háttértárgyalásokba… Eleve érthetetlen, hogy jut eszébe valakinek, hogy egy település megélhetését biztosító tevékenységet – mint ami a gyógyturizmus Harkányban – átviszi a másikba. A térségi együttműködés nem erről szól, és ez világosan benne is van az alapító okiratban – szögezte le a képviselő. Mint mondta, egy ilyen nagyszabású projektet természetesen támogatni kell – ezen nincs vita –, de olyan megoldást kell keresni, hogy mindenki megtalálja a saját számítását. Egyetlen felelős vezető sem támogathat olyan elképzeléseket, amelyek a saját településének érdekeit sértik – hangsúlyozta Döme Róbert. – Ám az alapvető probléma nem ez – világosítja meg a helyzetet Bédy polgármester:
– Harkány, ha akarna, akkor sem tudna adni vizet a jelen körülmények között. A gyógyforrás vízhozama ugyanis véges, és ráadásul azt sem lehet tudni, hogy pontosan mennyi vízre tartana igényt Siklós; a napi 200 köbmétertől az 1200 köbméterig röpködtek a mennyiségek – magyarázza, hozzátéve: a Demján Sándorral való tárgyalásukon elmondta, hogy a város a saját fejlesztéseihez is csak fegyelmezett, ésszerű takarékoskodással tudja biztosítani a gyógyvizet. Az üzletember, akit Bédy igen nagyra becsül, szerinte meg is értette ezt. Harkány egyébként mindössze napi négyezer köbméter gyógyvízből gazdálkodhat, ebből üzemel a gyógyfürdő, a -szállók és a -kórház is.
– Hogy kiderüljön, mennyi esetleg átadható pluszkapacitása van a gyógyforrásnak, van-e egyáltalán, kutatni kellene a vízbázist. Ez cirka hetven-nyolcvan millió forintba kerül. Harkány nyitottságát bizonyítja, hogy meg is pályázta a vízbáziskutatást, de nem nyertünk – mutatott rá Bédy István, hangsúlyozva: pillanatnyilag nincs annyi víz, amiből egy ilyen projektet el lehetne látni. Elmondta azt is: ez a technikai probléma csak az egyik gond.
– Bár a Demján Sándorral folytatott személyes tárgyaláson mind én, mind Siklós polgármestere ígéretet tettünk, hogy az elhangzottak hármunk között maradnak, annyit azért nem árt végiggondolni: ma Magyarországon nincs kedvező gazdasági környezet az ilyen típusú, monumentális projektek megvalósításához sem. Míg például Erdélyben és a Felvidéken jelentős állami támogatással valósítanak meg hasonló beruházásokat – többek között Demján Sándor és az ő társaságai –, Magyarországon pillanatnyilag nincs olyan lehetőség, pályázat, amivel számottevő támogatást lehetne kapni ilyen célra. A Széchenyi-terv volt az, amit ilyesmire találtak ki, az viszont már nincs. Logikus, hogy a beruházó oda megy, ahol kedvezőbbek a feltételek, ahol úgy tud értéket teremteni, hogy a befektetése legalább nullszaldós legyen – szögezte le a fürdőváros polgármestere. Bédy úgy véli: 2007 az a legkorábbi időpont, amikor lesz reális esély arra, hogy esetleg egy új gazdaságpolitika keretében – az uniós lehetőségek kihasználásával – megvalósulhasson egy ilyen monumentális elképzelés akár Dél-Baranyában. De ismét hangsúlyozta azt is: nem szeretné megszegni ígéretét, amit Siklós polgármesterével közösen Demján Sándornak tettek, nevezetesen, hogy a tárgyalásukon elhangzottak köztük maradnak.
– Felmerül a kérdés: miről beszélünk, miért vitatkozunk egyáltalán azon, hogy Harkány adna-e vagy nem adna gyógyvizet Siklósnak? Mind Marenics János, mind a megyei közgyűlés ugyanúgy tisztában van mindazzal, amit az előbb elmondtam. Ennek semmi más értelme nincs, mint a politikai manipuláció – fogalmazott Bédy István.
Régi ellentétek
Siklós nehéz helyzetben van, s bár az új polgármester érzékelhetően élhetőbbé tette a települést, áttörést nem tudott elérni. A forráshiánnyal és munkanélküliséggel küzdő városban a Demján-projekt lebegtetése viszont hatásos kampánytéma; a választásokig már alig másfél év van hátra – vélekedett. Csakhogy – tette hozzá – az egész kisrégió hosszú távú érdeke az lenne, hogy Siklós, Harkány, Villány minél eredményesebben, harmonikusabban tudjon együttműködni, hiszen köztudott: EU-s fejlesztési pénzeket sokkal nagyobb eséllyel tudnak megszerezni a társulások…
A siklósi projekttel kapcsolatos gyógyvízcirkuszba a megye is gyorsan beszállt. Kékes Ferenc, a közgyűlés elnöke nyilatkozataiban a megye feltétlen támogatásáról biztosította a siklósi beruházást, és ígéretet is tett: ha Harkánnyal nem lehet dűlőre jutni, majd a megye fog gyógyvizet adni Siklósnak.
– A megye rögtön megragadta az alkalmat, hogy politikai tőkét kovácsoljon az ügyből Harkány ellen, nem törődve azzal sem, hogy fellépésével saját tulajdonosi érdekeit is sérti. Nem tartom túlzásnak, hogy mindez felveti még a hűtlen kezelés alapos gyanúját is – vélekedett Bédy István polgármester.
Tény, hogy a szocialisták egyik fellegvárának számító megye és a híres polgári fürdőváros jószerivel a rendszerváltozás óta harcban áll, s ez idő alatt Harkány csatát vesztett ugyan, de háborút nem. Annak idején, az állami tulajdonú fürdők privatizációja során a tulajdonjogot az üzemeltető települések kapták meg, így a harkányi gyógyfürdő Harkányé lett. A megye azonban perre vitte az ügyet. Harkány foggal-körömmel harcolt igazáért. 1995-ben, a Horn-kormány hatalomra jutását követően a megye ugyan el tudta érni, hogy ne maradhasson Harkány tulajdonában a gyógyfürdő, de azt nem, hogy ők legyenek a tulajdonosok. A Belügyminisztérium ötven-ötven százalékban megosztotta a tulajdont a két fél között, ezzel szabályosan összebilincselte őket: egyik tulajdonos sem tehet semmit a másik beleegyezése nélkül. A büdzsé lyukait a vagyontárgyak folyamatos dobra verésével foltozgató megye szerette volna értékesíteni a gyógyfürdő-tulajdonrészét is – azt többször is meghirdette –, ám a tulajdonosi arányok miatt nem akadt vállalkozó vevő. Az értékesítéshez Harkány közreműködése kellett volna, ám Harkány – a nyomásgyakorlás ellenére – nem engedett, mondván, a környék megélhetését biztosító gyógyfürdőt felelőtlenség privatizálni, annak a helyi közösség ellenőrzése alatt kell maradnia. A megyének pénz kellett volna, ennek ellenére a Harkány által a tulajdonrészéért ajánlott megváltást kevesellte – rossz nyelvek szerint inkább lemondott a néhány száz millióról, csakhogy Harkánynak ne legyen igaza. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke akkoriban úgy nyilatkozott lapunknak: a megye nem kótyavetyélheti el áron alul vagyontárgyait. A tulajdonostársak között folyó ádáz küzdelem a csaknem kétmilliárd forintos Széchenyi-pályázatot is veszélybe sodorta. A fejlesztés meghiúsulása azonban már a megyei vezetésnek is komoly presztízsveszteséget jelentett volna, így végül megszületett a megegyezés, nyert a pályázat, és egy darabig fegyverszünet volt. Aztán jött a siklósi terv…
Miután kiderült, hogy a gyógyvíz nem olyan, mint a levegő, hogy bárki tetszés szerinti mennyiséget szippanthat belőle, mégsem fogy el, és hogy Harkánynak éppen ezért megvannak a saját szempontjai a siklósi vízigény kielégítésével kapcsolatban, beindultak a politikai játszmák – véli Bédy István:
– Kékes Ferenc elnök többször is úgy nyilatkozott, mintha a megyének hatalmában állna gyógyvizet adni Siklósnak, hiába kekeckedik Harkány. Kékes úr tudja, hogy amibe a feles tulajdonos nem egyezik bele, arról nem lehet szó. Tehát ő nem ígérhet semmit Harkány megkerülésével. Mégis ezt tette. A dolog odáig fajult, hogy a megye a tulajdonában lévő harkányi gyógykórház élére – a pályázati feltételek utólagos módosításával – egy olyan személyt rakott, aki pályázatában arról értekezett, hogy a gyógykórház szolgáltatásait kiszervezné Siklósra. A kezelésekhez gyógyvíz kell, így hát a szolgáltatásokkal együtt átvinnék a vizet is. De mi lesz akkor a gyógykórházzal? Ha kiviszik a kezeléseket, elveszik a funkciója. Másra viszont az épület nemigen alkalmas – sorolta az ellentmondásokat Bédy István. Szerinte egyértelműen politikai hangulatkeltés, tudatos manipuláció folyik a Demján-projekt ürügyén.
Már kampány van…
Kékes Ferenc, a közgyűlés elnöke alapvetően másképp látja a dolgokat. Szerinte szó sincs politikai manipulációról. – Csak meg kell nézni a Harkányi Hírek vezércikkeit, mindjárt kiderül, hogy ki uszít ki ellen – tette hozzá. Lapunknak a baloldali politikus úgy nyilatkozott: a megyének, mint az egész régióért felelős szervnek, a régió érdekeit kell szem előtt tartania, így kézenfekvő, hogy támogat egy ilyen, több száz munkahelyet, turisztikai fellendülést eredményező tervet. Azt is kijelentette, a projekthez szükséges gyógyvízmennyiség, ami az ő tudomása szerint 300–1000 köbméter naponta, vízbázis-kutatás nélkül is előteremthető, mégpedig mindössze egy 150 millió forintos beruházással. Ha beszerelnék a fürdőbe az UV-szűrőrendszert, a medencéket nem kellene naponta leengedni, így jelentős vízmennyiséget lehetne megtakarítani. Elismerte, szándékaik szerint valóban szóba jöhet a megyei gyógykórház vízkontingense egy részének átadása is. Horváth Sándor, a gyógyfürdő rt. vezérigazgatója a mítoszokat eloszlatandó elmondta: az UV-szűrőrendszer még nincs is teljesen kifejlesztve, egyébként is csak arra alkalmas, hogy a csírák számát csökkentse, de nem regenerálja teljesen a vizet – következésképpen azt ugyanúgy cserélni kell. Nem beszélve arról – tette hozzá –, hogy az opálosodásra hajlamos harkányi gyógyvíz esetében nem is alkalmazható ez a tisztítási technika. A gyógykórház vízkontingensének átadása kapcsán annyit jegyzett meg: a gyógyvíz a fürdőé, és az érvényes szerződések szerint a víz továbbadása azonnali szerződésbontással jár. Elmondta azt is: tudomása szerint jelen pillanatban semmiféle érvényes felkérés nem létezik a beruházó részéről „vízügyben”, így az sem ismeretes, hogy mennyi gyógyvizet milyen célra szeretne esetleg felhasználni. Ugyanis azt is tudni kell: a gyógyvizet csak gyógyászati célra lehet igénybe venni… Horváth Sándor is úgy véli: a jelen helyzetben a fürdő nem rendelkezik további átadható gyógyvízzel.
Kékes Ferenc azonban állítja: ő szakvélemények alapján nyilatkozott úgy, hogy meg lehet oldani a Demján-projekt vízigényét. Bédy István pedig az első pillanattól kezdve mereven elzárkózott az ügy megfontolásától is. Szerinte a siklósi projekt támogatása egyáltalán nem áll ellentétben a megye harkányi tulajdonosi érdekeivel, mivel a tervezett beruházás egészen más vendégkörre alapulna, mint a harkányi tömegturizmus. Sőt: a beruházás Harkánynak is hasznot hozna – véli. Bédy cáfolta, hogy Harkány elzárkózott volna: „Szó sincs ilyesmiről. Egy ilyen fantasztikus, nagyszabású tervet támogatni kell. Csak pillanatnyilag objektív okok miatt nem tudunk gyógyvizet adni hozzá. Ha úgy alakul, hogy lesz átadható vízmennyiség, ha lesz beruházás, akkor lesz miről tárgyalni” – fogalmazott.
Harkány polgármesterének gyanúját, hogy a „gyógyvízháború” hátterében nem a területfejlesztési aggodalmak, hanem a politikai manipuláció szándéka áll, legalábbis megerősíti, hogy Harkány Baranyában szimbolikus jobboldali település, ahol a képviselő-testületben egyetlen mandátumot sem tudtak megszerezni sem a szocialisták, sem az SZDSZ-esek. Ha Bédyből sikerül „első számú közellenséget” fabrikálni, az az egész jobboldalt gyöngítheti a megyében. – Úgy látszik, nálunk már kampány van – mondta Bédy István. És hogy a harc hevében a kistérségi marakodás miatt valódi, uniós százmillióktól eshet el a térség – mintha nem számítana.
Döme Róbert harkányi képviselő, a Harkány–Siklós–Villány kistérségi bizottság tagja szerint nyerő tervek lennének bőve
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
