A magyar kormányfőt a hírek szerint a szerb rohamrendőrségnek kellett megvédenie Szabadkán. Úgy látszik, Gyurcsány Ferenc nem feltétlenül népszerű ember a Délvidéken (ideát sem). Teljesen érthető. „Meg akartuk mutatni neki, hogy ha mi nem kellünk neki, ő sem kell nekünk” – mondta a rendőrségen benntartott Korom Mária szabadkai tanuló. A szívemből beszélt. A gyerekek őszinték.
Ettől persze a magyar kormányfő gúnárkodik még tovább – szokott hatásszüneteivel, sztármosolyaival. Szerbiában meg rohamrendőrök védik. Vajon miért? Talán mert ez kijár egy kormányfőnek, aki saját nemzetét két „nemre” buzdította december ötödikén? Maradjon rajta nemzedékek füttyszava! Hát persze, hogy kifütyülték. Naná, majd fánkot sütünk, lovas szobrot avatunk neki. Felvonjuk a nemzeti lobogót.
A hír most az, hogy Gyurcsány Ferenc kilobogózott kormányfőnket nemes egyszerűséggel elküldték a nagymutterjához. Ha a helyében lennék, venném az adást, amelynek üzenete: alkalmatlan vagyok arra, amit kikönyököltem magamnak – a gúnárkodásig megy, utána a sötétség. Ha én lennék a Gyurcsány Ferenc, már régen azon gondolkodnék, mit tegyek a folytatásban, libát tömjek-e vagy kecskét legeltessek? Én mint miniszterelnök? Batthyány, Teleki és Bethlen után? Szembeköp a történelem…
Ezek itt a gondok. Nagy feladatok és kicsi Gyurcsányok, nagy kabátban. Így kerek az egész. Nagy idők nagy embereket követelnek – kezdte halhatatlan művét, a Svejket Jaroslav Hasek. A nagy idők itt vannak, de hol vannak a nagy emberek?
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
