Az olcsó kínai import miatt aggódó amerikai vállalkozások és az állásukat féltő munkavállalók csupán részleges sikerként értékelhetik, hogy néhány napja az Egyesült Államok kereskedelmi diplomáciája Pekingben offenzívába kezdett érdekükben.
Jóllehet az amerikai pénzügyminisztérium most hangosan követeli, hogy Kína igazítsa ki a számára az export terén előnyt kínáló, alulértékelt valutájának árfolyamát, Washington nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy e követeléseinek valamiféle komolyabb nyomásgyakorlással is érvényt szerezzen. A Bush-adminisztrációnak ugyanis nem csupán Peking ellenállásával kell számolnia akkor, amikor offenzívát indít a hazai ipart veszélyeztető kínai árudömping ellen, hanem az olcsó munkaerőből hasznot húzó nagyvállalatokéval is, amelyek közül sokan mellesleg a republikánus párt kampányát támogatták.
– Ez valami vicc – kommentálta az Egyesült Államok által a hónap közepén bevezetett korlátozó intézkedéseket és a jüan felértékelésére vonatkozó amerikai követeléseket múlt szerdán Budapesten Roland Berger. A világ egyik vezető tanácsadó cégének alapítója és jelenleg felügyelőbizottságának elnöke lapunk kérdésére válaszolva kifejtette: tisztességtelen az amerikai követelés, mivel az olcsó kínai exportból éppen az Egyesült Államok húzza a legnagyobb hasznot. Szerinte az olcsó exportáru alacsonyan tartja az amerikai árakat, ezáltal az inflációt is, amiből elsősorban az amerikai vásárlók profitálnak.
Vélekedése egybeesik a napokban hasonló érveket hangoztató Alan Greenspan szövetségi jegybankelnök megállapításaival is, aki egyaránt tekintély a Wall Streeten és washingtoni kormányzati körökben is.
Roland Berger arra is figyelmeztetett: nem mellékes az a tény sem, hogy az USA költségvetési hiányának jó részét Kína finanszírozza (amerikai államkötvények megvásárlásával), amit épp a kínai kereskedelmi és kincstári többlet tesz lehetővé.
– Ki kell tennünk magunkat a nyílt versenynek, a protekcionista politika nem kifizetődő – érvelt magyar újságírók előtt a múlt héten az elemző, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak nagyon óvatosnak kell lennie, amikor új technológiát ad a kínai ipar kezébe, mivel a szabadalmi és szerzői jogokat sok esetben nem tartják tiszteletben.
– A kínai verseny nem mindig fair – ismerte el Roland Berger, aki mindettől eltekintve láthatólag bízik a „láthatatlan kéz”, azaz a piac szabályozó erejében, pedig ennek mindenhatóságában Adam Smith óta már sokan kételkedtek. Tegyük hozzá, hogy a hatvanhét éves Roland Berger – aki több kormány és politikai szervezet tanácsadója – és a korlátlan szabad piac hozzá hasonló apostolai a kilencvenes évek eleje óta nemcsak a globalizációt előmozdító üzleti világ érdekeit képviselik, hanem átfogóbb társadalmi-szociális kérdésekben is egyre többet hallatják hangjukat.
Nem egész három évvel ezelőtt például nem kevés publicitást kapott, amikor az angliai Waddesdon Manorban a világ 70-80 vezető üzletembere tartott informális és zártkörű tanácskozást a Rothschild bankárfamília sasfészkében. A Reuters hírügynökség akkori jelentése szerint többek között ott volt Warren Buffet, a világ második leggazdagabb embere, James Wolfensohn, a Világbank elnöke, az akkor még csak politikai karrierjét kezdő Arnold Schwarzenegger, Jorma Ollila, a Nokia fővezére és Nicky Oppenheimer, a De Beers elnöke is. No és Roland Berger, akit a brit The Independent című napilap „amerikai vállalatstratégiai guruként” említ.
Kérdésemre, vajon hatékony megoldásnak tartja-e, hogy a világ megjobbítását célzó elképzeléseiket nem nyilvános politikai fórumokon, hanem zártkörű tanácskozáson vitatják meg, Roland Berger kifejtette: mindenképpen gyümölcsözőek az ilyen fórumok, hiszen itt nem kell figyelni arra, hogy mindenki „politikailag korrekt” módon fogalmazzon, így a lényegi kérdéseket „őszintén” meg tudják beszélni.
Az amerikai–kínai kereskedelmi vitának nemcsak a kínai textilgyártók, hanem az olyan multik is vesztesei lehetnek, amelyek kiaknázzák a korlátlan szabad kereskedelem és az olcsó munkaerő előnyeit. Ilyen például az amerikai Wal-Mart, amely üzletlánc csak a múlt évben 18 milliárd dollárnyi árucikket vásárolt és gyártatott Kínában – ez tíz százalékát teszi ki az Egyesült Államokba érkező kínai portékának.
Sokatmondó tény azonban, hogy több más nagyvállalathoz hasonlóan a Wal-Mart erősen támogatta George W. Bush választási kampányát. Talán ezzel is magyarázható, hogy miközben a kongresszusban egyre többen hajlanak arra, hogy az amerikai munkahelyek és vállalkozások védelmében majd harmincszázalékos büntetővámmal, sőt gazdasági szankciókkal sújtsák Kínát, ha valutáját továbbra is a dollár árfolyamához köti, az amerikai kormányzat, úgy tűnik, enyhébb javaslataival elsősorban nem Peking olcsón termelő textiliparát, hanem ezt a politikai bombát igyekszik hatástalanítani.
KVÓTA NÉLKÜL AZ EU TEXTILIPARA. Kína hétfőn megszüntette 81-féle ruházati és más textilipari termék exportvámját, így könnyítve ezek kivitelét, miután a nagy nyugati importőrök mennyiségi kvótákat vezettek be. A döntés azután született, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió is intézkedéseket léptetett életbe a kínai textilimport korlátozására. Ismeretes, az Egyesült Államok kereskedelmi diplomáciája révén próbál nyomást gyakorolni Kínára valutájának újraértékelése érdekében, míg az Európai Unió a múlt pénteken a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) előtt kérdőjelezte meg a Brüsszel szerint tisztességtelen kínai kereskedelmi gyakorlatot. Kínának 15 napon belül kell reagálnia e „keresetre”, ám a szabályok szerint bizonyos korlátozások, amelyek az export további növekedésének megállítását célozzak, addig is automatikusan életbe lépek. Az unió vizsgálatának napokban közzétett eredményei szerint a kínai pólók és a lenfonal behozatala az EU-ba az idei év első négy hónapjában drámai mértékben emelkedett. Az Európai Unió álláspontja szerint textiliparát súlyosan érintette, hogy a korábbi megállapodások értelmében január 1-jétől megszűntek az importáradatnak gátat szabó kvóták. Szakemberek a fokozott távol-keleti jelenléttel magyarázzák a magyarországi könnyűipar válságát is: az üzemek bezárását és az álláshelyek megszűnését az olcsó kínai importtal hozzák összefüggésbe.
