Az öreg olaszrizling

Öreg, mint az öreg béres, öreg dajka, öreg Isten – amikor a melléknév társadalmi tekintetben nagyobb, magasabb fokon állót jelent; de akad öreg szemű szilva, öregre vágott dohány, öreg ujj és öreg mise is, amikor valami a maga nemében a nagyobbat és méretesebbet jelöli. A mi öreg olaszrizlingünk éppen nem nagyobb fürtű és bogyójú szőlő a társainál, sőt amazoknál sokkal kisebb – itt az öreg természetesen nagyobb kort, idősebb állapotot jelent. Amit Arany a maga természetes nagyszerűségével jelöl:
„De az öreg ember csak tövis az ágon / Látja, hogy ő nem kell ezen a világon” (Buda halála).
S bizony, ez az öreg olaszrizling is „tövis volt az ágon”, merthogy ezt a Magyarországon jól bevált gyümölcsöt XX. századi története során addig keresztezték, javították, mígnem létrehozták a nagyobb szemű, nagyobb fürtű, jóval bővebben termő változatait. Az olaszrizling Magyarországon a legismertebb és legelterjedtebb szőlővé vált.
Az általam öregnek nevezett olaszrizling termése viszont kicsi, különösen 15–20 év elteltével – jellegzetesen vese alakú, igen tömött, hengeres vagy vállas fürtű, a könyöknél kis mellékfürtöcskével. Bogyói gömbölyűek, sárgászöldek, teljesen érett állapotban barna foltosak és levesen édesek. Kései érésű. Bora, ahogy a régiek leírták, három-négy év alatt a rezedáéhoz hasonló zamatot fejleszt, és kellemesen olajsárga színű. Az újabb olaszrizling-változatok is természetesen tudják mindezt – egyedül a bor minőségében észlelhetőek aprócska különbségek.
Maga az olaszrizling mindezzel együtt mintha mindmáig erősen alulértékelt termék volna – a szakma, a szőlőtermelők, borkereskedők, borbírák és borfiúk (sommelier-k) népes hada sokszor egyenesen le is sajnálja. Nem véletlenül – ha csak a hetvenes–nyolcvanas évek klasszikus „olaszfröccsére” gondolunk. Vagy a belőle készült, mindent elöntő nagyüzemi, sivár tucattermékekre. Az európai szakmáról már nem is beszélve: leginkább semlegesnek, jellegtelennek, a rizlinget lejáratónak és tömegbort adó fajtának tartották, tartják.
Az olaszrizlingnek már a neve is problematikus: mitől ’olasz’ ez a rizling, ha, ahogy a derék tudósok kiderítették, nem is olasz, hanem francia eredetű? Rapaics Raymund véleménye szerint a rizling nevében a régi római Raetia tartomány neve él, és ezt a szőlőt is német közvetítéssel kaptuk. Francia eredetű, épp ezért ragasztották hozzá valahol Németországban az olasz jelzőt, megkülönböztetésül a rajnai rizlingtől. „Nem meglepő ez nálunk sem, mert a magyarban is jelent franciát az olasz jelző” – írja Rapaics. (A furmint nevéről értekezve Gombocz Zoltán nyelvész adatait egészíti ki a historikus Karácsonyi János, oklevelekkel igazolva, hogy a XI–XIII. században a „franczia vagy vallon románokat hívták olaszoknak s Hegyaljára is ilyenek telepedtek a tatárjárás előtt”.)
Már a középkori francia források is megkülönböztetik a rizlinget (Elzász, Wissembourg, 1551), ahogy nálunk az olasz jelzőt gyakran viselik más magyar növények is – olaszdió, olaszbab, olaszkapor, olaszkáposzta, olaszkökény, olaszrépa, sőt olaszszőlő, amelyen valaha a petrezselymet értették. A németek Welschrieslingnek, az olaszok riesling italicónak nevezik, és természetesen nem azonos a rajnai rizlinggel, amely egy másik történet, másik regény. (Ez a rizling is kedvező fogadtatásra talált – különösen a hűvösebb klímájú Erdélyben. Olyannyira, hogy egy híres kolozsvári bor-összehasonlítási versenyben, „borduellumban” Paget János 1868-as rajnai rizlingje minden szempontból megverte a híres johannisbergi rizlinget, s egy onnan érkezett neves vincellér a vakkóstolás során a szőkefalvi bort nevezte meg Rajna mellékinek. A poétikus lelkű Gamauf Vilmos pinceegyleti titkár meg azt jegyezte fel róla, hogy „olyan, mint egy szőke, kék szemű, karcsú, 18-ik tavaszán virágzó szép leány”. A bor illatanyaga az ibolyáéra emlékeztet és magas extrakttartalmú.)
Ha az európai borászati gyakorlat a rizlinget említi, kivétel nélkül rajnai rizlinget ért rajta, sőt az elmúlt évtizedekben az Újvilágban is intenzívebben kezdték termeszteni a rajnai rizlinget. Vagyis „a” rizlinget.
Hosszú álmából mára lassan éledezni kezd az olaszrizling – jó fekvésben, jó kezeléssel általában szép felépítésű bort lehet belőle készíteni. Sőt ebből a nem igazán favorizált fajtából lehetséges markáns és összetéveszthetetlen stílusú bort alkotni – ám olyan alkotók kellenek hozzá, mint Györgykovács Imre vagy Fekete Béla a Somlón, Figula Mihály Balatonfüreden, Szeremley Huba (Fölföldi Béla) Badacsonyban, Légli Ottó Szőlősgyörökön, de tudják ezt az etyekiek, a szekszárdiak, az egriek, a csopakiak vagy a neszmélyiek is. Az olaszrizlingből készült reduktív borok ugyan mennyiségileg és minőségileg túlsúlyba kerültek intenzív gyümölcsösségük és üdeségük, jó tartásuk és tisztaságuk révén az országos borpalettán, ám nehezebb, fahordós érlelésű társaik csak magasan kvalifikált szaktudás mellett versenyképesek. Vagyis fahordós olaszrizlinget készíteni művészi ihlet nélkül, illő szellemi hozzáállás nélkül, a lélek szenzibilitása és belső intenzitása nélkül aligha lehetséges. És akadnak kései szüretelésű társaik is, amelyek a botrytis révén mélyebbek és olajosabbak és hosszabbak, bölcs derűt sugároznak.
De nézzünk egy rizlinget közelebbről – öreget is, olaszt is, Laposa József 2003-as somlai rizlingjét. Több okból választottam: mert ismerem és nagyra becsülöm a gazdát szakcikkeiért és több dunántúli bazalthegyhez fűződő szenvedelmes viszonyáért. Aztán láttam is a Somló dobai oldalán lévő vágóját, ahonnét bora származik. Öreg tőkékről van szó, még az ötvenes években telepített apró fürtű, keveset adó fajtából. De mindez aligha volna elégséges indok – hanem a borának minősége! Nagyszerű és pompás meglepetés. Ha egészen közelről vizsgálom, azt mondom: fejedelmi bor. Érett, szalmasárga színű. Tartózkodó, nehezen megközelíthető illat – először. Aztán megadja magát: remek borillatokat produkál. Savai és a cukor harmonikusak – félszáraz bor. Egészen hosszú szólamú, hátul kesernyés mandulaízeket produkál – kitűnő, kiegyensúlyozott. Telt és mély. Az a kivételes bor, amelyről azt szoktam mondani: ezt tudja a hegy. (Mármint a Somló, a Ság-hegy és kedvencem, a Kissomlyó.) A somlai elegáns, akár egy-egy jobb furmint, egyáltalán nem öreg, sőt kedvesen friss. Minden kortynál új tartalmakat és illatokat szabadít fel. Öröm inni: egy korty Laposa Jóska öreg olaszrizlingjéből – egy csepp a Somló géniuszából.