Elkerülhetetlen, hogy egy 25 tagállamból összetevődő unió hatékony döntéshozatallal rendelkezzék, áttekinthetőbb, érthetőbb, demokratikusabb, polgár közelibb legyen, illetve, hogy szilárd értékközösség és egy jogilag kötelező emberi jogi minimum bázisán tevékenykedjen. 2001. december 15-én a belgiumi Laekenben ezeket az érveket hangoztatva határoztak úgy az akkor még „tizenötök” állam- és kormányfői, hogy megalakítják a közös alapdokumentum kidolgozásáért felelő Európai Konventet.
A testület két és fél hónappal ezután meg is kezdte munkáját, élén a nagy tekintélyű, egykori francia elnökkel, Valéry Giscard d’Estaing-nel. Az alkotmány tervezete 2003 júliusára készült el, melyet a konvent ősszel be is nyújtott a kormányközi konferenciának. A 105 tagú alkotmányozó testület négy részre osztotta az alapdokumentumot. Az első a közösség mindennapjait meghatározó rendelkezéseket, célkitűzéseket, az intézmények hatásköreit, döntéshozatali eljárásait részletezi. A szerződés második része az alapjogi charta, a harmadik pedig az EU politikai tevékenységének és szerződéseinek elemeit taglalja. A negyedik „fejezet” tartalmazza a záró rendelkezéseket, köztük az alkotmány átdolgozásának eljárásait és a módosítások lehetőségeit.
A huszonötök állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei hatalmas ceremónia keretében végül 2004. október 29-én, Rómában írták alá az akkor már véglegesített iratot. Az esemény megteremtette annak lehetőségét, hogy az országok egyenként is ratifikálják az alkotmányt, hol a parlamenti döntés, hol pedig népszavazás útján. A magyar Országgyűlés 2004. december 20-án tette meg ezt, Litvánia után másodikként.
Kockázatos népszavazás
Érvek az alkotmány mellett:
Szocialista belháború
Érvek az alkotmány ellen:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!