Hans Koch (1603–1669), ismertebb nevén Johannes Coccejus teológiaprofesszor, a biblikum és a héber nyelv tanára kutatásaival valóságos kis vallási forradalmat robbantott ki a XVII. század közepére megmerevedő kálvini reformáción belül. Brémában született, de élete nagy része Németalföldön telt el. Egyetemi pályafutásának színtere a franekeri és leideni univerzitás volt, héber és görög biblikus teológiát adott elő, később pedig rendszeres teológiát is tanított. Coccejus tulajdonképpen visszatért a protestantizmus kiindulópontjához, amikor a teológia a Bibliát tekintette egyetlen hiteles forrásának.
Szorosabb értelemben a szövetség teológiája volt vizsgálódásának legfontosabb területe, ezen belül pedig az ószövetségi és az újszövetségi ember kiválasztottságának alapvető különbségét hirdette. Coccejus szerint a teremtés után Isten cselekedeti szövetséget kötött az emberrel, de ezt az ember megszegte, szembeszállt Istennel, s innen van a világban megtapasztalható bűn. A második szövetség kegyelmi, és ennek lényege a megígért örök üdvösség, amelyhez a megtérés vezet. Három korszakát különböztette meg: az Ádámtól Mózesig, a Mózestől Krisztusig tartó és a Krisztus utáni időszakot. Coccejus allegorikus bibliamagyarázatába azonban sok elfogadhatatlan gondolat keveredett, ráadásul komoly ellenfélre is talált Gisbert Voetius (1589–1676) személyében, és a coccejanizmus és a voetianizmus harca csak Coccejus halála után hét esztendővel jutott nyugvópontra.
Magyar szempontból azért jelentős Coccejus tanítása, mert a Németalföldön nála tanuló lelkészek többnyire meggyőződéses coccejánusként tértek haza, és maguk is hirdetői lettek az új irányzatnak. Ugyanakkor természetesen Voetius hívei is jelen voltak az országban. A szembenállás csaknem száz esztendeig tartó belvillongásokat eredményezett. A tét nagy volt, a hermeneutikai kérdéseken túl természetesen a hatalmi szempontok is közrejátszottak, és a coccejánus tanokat több református zsinat is elítélte. Magyarországon coccejánus volt többek között Dézsi Márton, Szilágyi Tönkő István, Debreceni Ember Pál és Enyedi Fazekas János.
Enyedi Gyulafehérvárott kezdte tanulmányait, majd Németalföldön folytatta, és Franekerben – ahol Szepsi Csombor Márton tudósítása szerint az igaz keresztyéneknek híres akadémiája van –, Denventerben, majd Leidenben tanult. Az Amszterdamtól százhúsz kilométerre található tengerparti városban, Franekerben jelent meg először nyomtatásban műve: egy nyilvános vitán védte nézeteit a gyakorlati teológia kérdéskörében, és a disputáció elnöke maga Coccejus volt. A könyvet az 1639–1655 között tevékenykedő Idzard Balck akadémiai tipográfus nyomtatta ki 1648-ban. Hoztak belőle jó néhányat Magyarországra a kint tanuló diákok, és egy-egy példány bejegyzései arról tanúskodnak, hogy nem csupán szobadísznek szállították a kötetet több mint ezer kilométeren keresztül.
Enyedi Fazekas János művének egy jócskán kidekorált, több más kiadvánnyal egybekötött példányán valamelyik tulajdonos hosszabb bejegyzéseket tett. A hajdani possessorok közül néhányan a nevüket is feljegyezték a kötet szennylapjára. Az egyiket talán Bitskei Györgynek hívták – amennyire a későbbi satírozás ellenére ez megállapítható –, és 1716-ban volt nála a kötet; egy másik tulajdonos 1761-ben Thorma Ferenc volt. Később, ki tudja, milyen úton, az obszerváns ferencesek budai vízivárosi kolostorának könyvtárába került, s ott is maradt egészen 1785-ig, amikor II. József rendelete értelmében a szerzeteseknek tovább kellett állniuk. A könyvet azonban magukkal vitték új lakhelyükre, országúti kolostorukba, és meg is őrizték mind a mai napig.
A kötet szennylapján található magyar nyelvű bejegyzés azonban az íráskép és az ortográfia alapján régebbi lehet a XVIII. század második felénél, és alighanem valamelyik protestáns olvasó összegezhette meggyőző módon tudományát arról a nyugtalanító kérdésről, hogyan juthatnak az isteni kegyelemhez az önhibájukon kívül, életkoruk miatt hitre nem képes gyermekek. A nyolcadrét könyvbe írt rendkívül apró betűs szöveg olvasását még néhány tintapaca is nehezíti, de az okfejtés egyes részei kis türelemmel kibetűzhetők: „Emlékezzél élő ember. NB Mivel az idvezittö hit olly isméret melly meg fogja az Isten kegyelmét bűne bocsanattja felül. Joh. 17:3. Act 26:28. A gyermekek penig ollyan ismérettel s Isten kegyelmeknek meg fogásával nem birnak. A hit a láthatatlan dolgoth meg mutatja Heb. 11:1. Mellyis hogy hogy mutathat a Gyermekeknek valamit. A hit a hallásbul gjon Rom 10:14 a kicsindedek penig nem halgathatjak az iget, hát hogy is hisznek?” – teszi fel a kérdést az egyik hajdani könyvhasználó. Kiléte ismeretlen, de valószínűleg maga is a pietista irányzat követője volt, hiszen a – vélhetőleg az ezerhatszázas évek vége felé készült – szöveg Enyedi Fazekas János könyvének az üdvösség útja első fokozatáról írt, ízig-vérig coccejánus fejtegetése alapján készült. Nagy és fontos kérdés ez – ma sem kevésbé jelentős, mint a XVII. század végén volt –, és a kérdésfeltevésben, valamint a válaszban felismerhetjük a karteziánus logika jegyeit is.
origo.hu
Utcai lövöldözés volt a népszerű magyar nyaralóövezetben, többen is megsérültek
