Duális magyar gazdaságpolitika

Duális gazdaság jellemzi Magyarországot: míg a külföldi érdekeltségű, alapvetően leányvállalati formában működő multinacionális cégek itteni képviselői sikeresen bekapcsolódtak a fejlett nyugati termelésbe és üzletmenetbe, addig a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) pozíciója továbbra is gyenge. A felmérések pedig azt jelzik, hogy tavaly május óta folyamatosan romlik üzleti helyzetük. Ellentétben tehát a nyugat-európai gyakorlattal, e vállalati szegmens nem jut az őt megillető lehetőségekhez.
Pedig a becsületesen dolgozó embereknek munkát adó vállalkozások döntő része a jogszabályokat betartva működik, a termékeken tükröződik a tudás, a szakma szeretete. Ebben a vállalati szegmensben sok tízezer ember munkahelye van jelenleg veszélyben. Évek óta tartó küzdelmüknek sajnos nem volt sok eredménye eddig. Sokan családi vállalkozásként működnek, kockáztatva mindent, egy lapra feltéve családi vagyonukat is.
A helytelen kormányzati gazdaságpolitika következtében egyre szaporodnak a körbetartozással sújtott kis- és középvállalkozók, ez a folyamat pedig a szektor egy részének a csődjét fogja eredményezni. Egyébként hozzávetőleg 900 ezer hazai kkv-t tartanak nyilván a hatóságok. A statisztikák alapján a magyar GDP csaknem 40 százalékát a „kicsik” állítják elő, és 1,5-2 millió munkavállalót foglalkoztatnak. Csak viszonyításként: a tízmilliós lélekszámú országból alig négymilliónyian dolgoznak, a kis cégek és vállalkozások súlya tehát – mint azt a fenti adatok is alátámasztják – nem lebecsülendő.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) egyik cége, az MKIK GVI, a Figyelő szerkesztősége és a Magyarországi Volksbank által közösen publikált friss kutatás alapján a feldolgozóiparban tevékenykedő vállalkozásokon kívül a többi kis- és közepes cég romló üzleti tendenciákról számolt be, emiatt pedig a kapacitáskihasználtságuk is csökkent. A szóban forgó, e vállalati szegmens pozícióját jól reprezentáló felmérés persze arra is rámutatott, hogy a kis- és középvállalkozói szektorban az EU-csatlakozás után számottevően erősödött a verseny mind a belföldi, mind a külpiacokon, és a cégek üzleti helyzete nehezebbé vált. Szembetűnő, hogy a kisebb cégek továbbra is csökkentik beruházási ráfordításaikat. Ide kívánkozik, hogy az üzleti bizalmi index is zuhan. Amennyiben pedig a hazai kkv-k üzleti bizalmi trendjének fokozatos idei csökkenése a negatív irányú tendenciaváltozás kezdetét jelenti, akkor az a makrogazdaságban regisztrált, várakozásoktól elmaradó teljesítményadatokkal hozható összefüggésbe. Ami rávilágít persze arra is, hogy Magyarország meghatározó külkereskedelmi partnereinek fejlődési kilátásai nem túl kedvezőek, a jelentős felvevőpiacok bővülésével rövid távon nem lehet reálisan számolni. A gond az, hogy Németország, amely hazánk első számú exportpartnere, sajnos gyengélkedik: 2005-ben a német növekedés megtorpanhat egy százalék alatt. S miután a magyar GDP túlnyomó része a kivitelből áll, így a német gyengülés lefékezi a hazai bővülési ütemet is. Ezt a recesszív környezetet erősíti, hogy a kutatócégek és a nagy nemzetközi befektetőházak immár háromszázalékos növekedést jósolnak éves viszonylatban, szemben a kormány négyszázalékos, hivatalos előrejelzésével. A KSH friss számai is a romló gazdasági helyzetről tanúskodnak.
A kkv szektor belföldi piaci kilátásait egyre inkább tehát az éles versenyben való helytállásuk határozza meg. Az állam működési kiadásainak leszorítására, a költségvetés egyensúlyi helyzetének javítására hozott központi intézkedések a hazai vállalkozásokat jórészt közvetett, többnyire hátrányos módon érintik. A társaságok gazdálkodási feltételeinek javításában komoly előrelépést hozhatna az adórendszer átfogó reformján belül a gazdálkodó szervezetek adóterheinek racionális csökkentése – ezzel viszont sajnos nem kell számolniuk az érintetteknek. Lásd: adóreformbukás. A helyzetet tetézi, hogy áprilisban a hazai kis- és középvállalatok féléves gazdasági várakozásai borúlátóbbak, mint az első negyedévben voltak. A termelési feltételekben ebben az évben pozitív változást a szektor már nem is vár. Az ország uniós tagságának egyéves tapasztalatai alapján látható, hogy a csatlakozás a hazai vállalatok szűk körét érinti csak kedvezően. Rövid távon a cégek többsége az új versenyhelyzet kihívásaival szembekerülve korábbi piaci pozíciói gyengülését éli meg. Átmeneti tőkehiánya enyhítése céljából a legtöbb vállalkozás – mint azt említettük – fejlesztései elhalasztását, ugyanakkor növekvő arányuk pénzintézeti hitel felvételét tartaná eredményes lépésnek. Az új beruházások indítása egyelőre sok vállalkozásnál elveszítette időszerűségét, ami egyúttal azt is jelenti: új állásokkal sem számolhat a magyarországi munkaerőpiac. Különösen nem szabad megfeledkeznünk a több száz éves magyar textil- és ruházati ipar csődjéről, hiszen nemcsak a tradicionális vállalatok jutottak a tönk szélére, hanem a kis gyártók is: ezzel a magyarországi alapanyaggyártás szinte meg is szűnt. A több sebből vérző kisvállalkozásokat nemcsak az adó-, járulék- és bérterhek sújtják, hanem az is, hogy az itt működő multinacionális cégek a saját portékájukat adják el, és nem a hazai cégek által gyártott ruházati termékeket. Ráadásul a nagyvállalati szegmens igen kedvező adófeltételekkel uralja a piacot. (Ebben a körben a legnagyobb probléma a Távol-Keletről legálisan vagy illegálisan beözönlő olcsó, minőségileg kifogásolható textil-, illetve cipő- és bőráru. Az áruk behozatalánál irreálisan alacsony a vámérték, hamis az áru megnevezése, így a vám- és áfabefizetésük alacsony, vagy meg sem történik.)
Visszatérve a szektor egészére, a hazai kis- és közepes vállalkozások tehát tőkeszegények, esélynövelésük érdekében megfelelő pénzforrásra és tudásbázis kiépítésére lenne szükség. A hihetetlenül kemény nemzetközi verseny uniós csatlakozásunk óta csak fokozódik. S a kibővült piac törvényszerűen munkahelyeket veszélyeztet. A szituáció pikantériája, hogy mindez szabadpiaci viszonyok között zajlik. A kicsiket élénkítő fejlesztési források lehívására pedig alkalmatlan az eddig meghirdetett központi mikrohitelrendszer. És nagy kérdés, hogy ennek az állami programnak a felújított verziója hány szerződéskötést jelent majd. Ugyanakkor biztató, hogy az amúgy külföldi tulajdonban lévő magyarországi bankok többsége hitelezési tevékenységét immár erre a körre összpontosítja.
Leegyszerűsítve a fentieket, a hazai kis- és közepes vállalkozások esetében szinte mindennapos probléma, hogyan működjenek, hiszen nem egyenlő feltételekkel vannak jelen a piacon. Miközben a fejlett nyugat-európai gazdaság döntő része rájuk épül, hazánkban – a duális gazdaság kialakulásának tulajdoníthatóan – csak a nagyvállalatokat preferálja az állam: szinte csak a külföldi tulajdonban lévő vállalatok kaptak/kapnak speciális adó- és beruházási kedvezményeket. A kis hazai cégek, vállalkozások amúgy nem többet, mint az egyenlő elbírálást követelik a hatóságoktól. A kormánytól pedig a tisztességes piaci és árverseny feltételeinek a megteremtését kérik. Továbbá ugyanazt a pozitív megkülönböztetést, mint amelyben a multinacionális cégek részesülnek Magyarországon.
Talán ez nem is olyan nagy elvárás egy piacgazdaságban.