Eretnekek és alvajárók

„Annak, akit érdekel Kelet-Európa, a kommunista rendszer és annak összeomlása, a kelet-európai értelmiség útvesztései és útkeresései, a közgazdasági kutatás megismerési folyamatai és még jó néhány egyéb, átfogó téma, az életrajzom adalék lehet az ismeretek más forrásainak kiegészítésére” – vezeti be A gondolat erejével című visszaemlékezéseit Kornai János. A közgazdász számos magyar és angol nyelvű tanulmány, könyv, köztük a Hiány, az Indulatos röpirat, A szocialista rendszer című kötet szerzője, a princetoni Institute for Advanced Study mintájára létrehozott Collegium Budapest egyik alapítója majdnem húsz évig tanított a világ talán legjobb egyetemén, a Harvardon. De ebben az időszakban is rendszeresen visszajárt Magyarországra.
Apai nagyapja híres trencséni lakatosmester, apja imponáló karriert befutott ügyvéd volt. Az unoka tizenhét éves, amikor az 1944-es év egyszer s mindenkorra véget vetett annak, hogy „felelősséget nem teljesen vállaló fiatalnak tekinthesse” magát. A családi és történelmi tragédia, a kommunista párttagság, a Szabad Nép szerkesztősége, a Rákosi-korszakbeli „alvajárás” után 1955-ben jutott arra az elhatározásra, amely mellett következetesen kitartott – „el a politikától” –, de múltját soha nem titkolta és nem tagadta meg. Amikor 1975-ben vízumot kért a stockholmi amerikai nagykövetségen, jóindulatúan azt kérdezték tőle: ugye kényszerből lépett be a kommunista pártba? „Szó sincs róla – hangzott a határozott válasz –, akkor az volt a meggyőződésem.” Végérvényesen a tudományos kutatást választotta hivatásául, persze annak tudatában, hogy tudomány és politika közé nem lehet éles választóvonalat húzni. Sokáig „eretneknek, hitehagyottnak” tekintették, de ő kitartott amellett, hogy létezik meggyőződésen alapuló racionális választás. Az 1956-os forradalom idején már elég sokat tudott a rendszerről ahhoz, hogy tisztában legyen vele: van mitől félnie, mégis itthon maradt. Az emigrációt később is elutasította – érzelmi okokból és szakmai megfontolások alapján. Érzelmi okokból, mert amint írja: Magyarország az az ország, amelynek sorsa mindig a legjobban érdekelte. És szakmai megfontolásból, mert a szocializmus és a posztszocialista átmenet tanulmányozására specializálódott, tudta, hogy hitelét többek között az adja, hogy olyan országban él, ahol a saját szemével látja, közvetlenül tapasztalja, amiről ír.
Kornai János rendhagyó önéletrajznak nevezi időrendben haladó, egy-egy téma köré szerkesztett munkáját. Emlékezés közben is a tudományos kutató módszerét követi, elsősorban elemez: a körülményeket, a problémákat. Írása valóban memoár és esszésorozat ötvözete – amint az előszóban mondja. Rendhagyó ez az önéletírás annyiban is, hogy természeténél fogva személyes, de alapjában intellektuális körkép kerekedik ki belőle, amelyben a családi szféra „korántsem kap akkora terjedelmet, mint amekkora a súlya” valóságos életében. Egyszerre önvallomás és közérthető, tudós elemzés ez a több nemzedék számára tanulságos könyv. Megértését, az érintett témákban való tájékozódást kettős jegyzetapparátus (lábjegyzetek, számozott jegyzetek a kötet végén) és irodalomjegyzék segíti.
(Kornai János: A gondolat erejével. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 3980 forint)