Feltárt forrás

K ö n y v e s h á z

A magyar történettudomány különösen érdekes része a vatikáni kutatások históriája. A vatikáni magyar kutatások ugyanis olyannyira részei a hazai történeti kutatásoknak, hogy olykor a katalizátor szerepét töltötték, töltik be, máskor viszont szimptomatikusan mutatják a hazai tudományosság problémáit.
Tusor Péter összefoglalója a barokk forrásgyűjtés áttekintésével kezdődik, és lényegében napjainkig tart. Rendkívül tanulságos az elmúlt háromszáz esztendő hatalmas méretű, nagy önfeláldozással megvalósult és páratlan eredményeket felmutató kutatásainak bemutatása, de a jelen megértése és a jövő feladatai szempontjából még érdekesebbek a szerző konklúziói. Hogyan válhatna hatékonyabbá a munka, mi nehezíti napjaink kutatását? Fraknói Vilmos nemes és úttörő kezdeményezésétől sok szempontból gyökeresen eltérő a mai tudományosság helyzete, és a változások figyelembevétele, a folyton alakuló körülményekhez való alkalmazkodás az elvégzendő munka eredményességének záloga lehet.
A szerző a hazai intézményi háttér létrehozását sürgeti, amely szorosan együttműködve a római intézettel lehetővé teszi a feltárt forrásanyag feldolgozását. A magyar intézményrendszer megteremtésére több okból is szükség volna. Ma nehézségekbe ütközik a rendkívül gazdag nemzetközi szakirodalom áttekintése, még inkább a munkákhoz való hozzáférés. Az erre a célra szakosodott tudományos bázis, amely kellő áttekintést tud nyújtani a lelőhelyekről, megfelelhetne a feladatnak. Szükség lenne az utánpótlás nevelésére is – amint az elmúlt évszázad történelmi viszontagságai ékesen bizonyítják –, hiszen enélkül minden új nemzedéknek a maga erejéből kell szinte elölről kezdenie a munkát. És természetesen ésszerű lenne a kéziratban maradt kutatási eredmények egységes formában történő publikálása is.
Más, szerencsésebb sorsú országokhoz képest nagy a lemaradásunk. A feladat tehát adott. Hiszen ma is érvényes Fejérpataki László százhúsz évvel ezelőtt tett megállapítása: „Magyarország történelmét az olaszországi s elsősorban a vatikáni levéltárak ismerete nélkül megírni nem lehet.”
(Tusor Péter: Magyar történeti kutatások a Vatikánban. Collectanea Vaticana Hungariae. Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportja, Budapest–Róma, 2004. Ármegjelölés nélkül)