Isten ökle

Vannak könyvek, amelyek helyet követelnek maguknak polcainkon. Babits Mihály írja: „Lehet, hogy a sok könyv sok rosszat is jelent, ahogy a bő termésből sok elhull éretlen: de az élet szent pazarlás: a rossz elhullik, a jó megmarad.” Minden bizonnyal utóbbiak közé tartozik az Oliver Cromwell életéről és koráról szóló mű is. Meglepő adalék: Napóleonról sem született több könyv, mint a XVII. századi angol államférfiról; és népszerűsége Angliában ma is felülmúlja a második helyezett Winston Churchillét. Ez persze még kevés ahhoz, hogy olyan alapos és tudományos, összegező és érdekfeszítő portrét kapjunk Oliver őfelségéről, Anglia Lord Protectoráról, mint amellyel Szántó György Tibor meglepte olvasóit. Csakhogy a szerző nagyon jól tudja, hogy adósságot is törleszt, hiszen magyarul eleddig mindössze egy Cromwell-életrajz jelent meg, a szovjet M. A. Barg Cromwell és kora című sztálinista szellemű kötete.
Hihetnők, hogy a XVII. századi Anglia s benne egy gigászi történelmi figura, egy nemzeti hős, egy katonai géniusz, egy kiválasztott legyőzhetetlenségének mítosza nem hozza lázba az olvasót a XXI. századi Magyarországon. De mivel a szerző napjaink szemszögéből ábrázolja „Isten önkéntes katonáját”, az „angol Mózest”, óhatatlan az állandó összevetés – elvei, nézetei, vallásossága, jelleme, toborzási módszere stb. – a ma emberével, miközben Cromwell uralkodói jogköre minden uralkodóénál szélesebb volt: egyedül tulajdon belátása mérsékelte. Szántó hihetetlen biztonsággal és távolságtartással vezeti az olvasót az összefüggések útvesztőjében – ne feledjük: Anglia földjén polgárháború dúlt, Oliver Angliája vallási forradalmát vívta; 1642 és 1646 között minden negyedik felnőtt angol férfi táborba szállt, és vagy a király (I. Károly), vagy a parlament zászlói alatt viaskodott. Ugyanakkor a szerző végig őrködik azon, hogy ne érhesse az a vád: velejéig cromwelliánus. Elég neki, ha a könyv végén mi, olvasók leszünk cromwelliánusok.
Amott Anglia történelmének legnagyobb szárazföldi csatája zajlik Marston Moornál – a vasbordájúak (Isten öklének kiválasztott eszközei) élén a szegényparaszti sorból felemelkedett Oliver lovagol: „Teste arányos és erős, legalább száznyolcvanöt centi magas. Feje, mint valami jókora raktár: mindenből akad bőven…” –, emitt Oliver az angol parlamentben csatázik szóval és tettel. Az angol történelem legtöbbször taglalt fejezete I. Károly lefejezése. Ezért aztán Cromwell sátán is, megszabadító is, akit gyűlölnek vagy istenítenek. Máig ható az a két szó, amelyet a Lord Protector, a fővédnök I. Károly teteme láttán mondott: „Kegyetlen szükség!” Hányszor ismételhető ez a két szó a világ- és a magyar történelemben?
Feleki László Cromwellről írott aforizmája telitalálat: „Eltörölte az angol királyságot [Anglia köztársaság lett], s ezzel tartóssá tette hírnevét és az angol királyságot.” Anglia, Írország és Skócia államfője nem fogadta el a neki felkínált koronát („… csak pihetoll az a férfiember süvegén”), de olyan nemzetközi tekintélynek örvendett, katonai szövetségének akkora értéke volt, amelyhez fogható kevés adódott az angol történelemben. Királyok keresték a királygyilkos kegyét.
„Könyvet, könyvet – írta Babits –, egy egész áradást [én teszem hozzá: jó] könyvekből: nem kártékony ár lesz ez, hanem öntöző, termékenyítő, mint a Nílusé. Olyan áradás, ami elé nem szabad gátakat emelni.”
Oliver Cromwell egyik mondását biggyesztem ide soraim végére: „Aki nem jobb napról napra, az megszűnik jó lenni.” Ez a most megjelent Cromwell-életrajz üzenete.
(Szántó György Tibor: Oliver Cromwell – Egy katonaszent élete és kora. Maecenas Kiadó, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)