Kísértet Európában

Brüsszel főterén van egy kicsi, ám drága étterem, melynek titkolt nevezetessége, hogy annak idején Marx Károly itt írta a Kommunista kiáltványt. Most, Brüsszelből kiindulva megint kísértet járja be Európát, ezúttal nem a kommunizmus, a nemzetköziség, hanem a szupranacionalizmus, a nemzetek felettiség kísértete. A szupranacionalizmus hívei legalább olyan megszállottak, mint Marx követői voltak. Margot Wallström, az Európai Bizottság kommunikációért felelős biztosa például épp a minap jelentette ki, hogy aki a szupranacionalizmust megvalósító európai alkotmány ellen szavaz, az tulajdonképpen fasiszta. „Vannak manapság, akik félre akarják dobni a nemzetek felettiség eszméjét. (…) Azt mondom, hogy ezeknek az embereknek ide kell jönniük Terezinbe, és megnézni, hogy ez az út hova vezet” – szögezte le a svéd hölgy a Terezin náci koncentrációs tábor felszabadulásának hatvanadik évfordulóján. Wallström e kijelentése, amely legalább Európa lakosságának felét teszi a nácikkal egy sorba, aligha fogja arra késztetni a kételkedőket, hogy igennel szavazzanak az európai alkotmányra. Wallströmnek a magyar politikai gyakorlatból is ismerős érvelésére Daniel Hannan brit európai parlamenti képviselő a következőket válaszolta: „A modern kor legpusztítóbb háborúit nem a nemzeti rivalizálás, hanem olyan transznacionális ideológiák okozták, mint a jakubinizmus, a fasizmus, a kommunizmus és az iszlám fundamentalizmus. A nemzetállamok sokszor éppen a totalitárius diktatúrákkal szembeni ellenállás központjai voltak, pontosan azért, mert a nemzetállam az az egység, amelyben a képviseleti kormányzás a leginkább működik. A szupranacionalizmus, amelyet Wallström javasol, sohasem létezett együtt a demokráciával.” Kétséges azonban, hogy a XXI. század elején a nemzeti önrendelkezés reális választási lehetőség-e Európa népei számára.
Az alkotmánnyal alapvetően az a baj, hogy az európai politikai színskála legfeljebb 5-10 százalékát képviselő liberális értékrendnek felel meg. A konzervatívok azért utasítják el, mert csorbítja a nemzeti önrendelkezést, a baloldaliak pedig azért, mert a neoliberális gazdasági ideológiát akarja alkotmányosan szentesíteni. Emellett az alkotmány számos belső ellentmondást tartalmaz, például az első fejezet szociális, a harmadik szabad piacgazdaságról beszél, mely kettő éppen egymás ellentéte. Az alkotmány lényegében egy szövetségi államot vázol fel, amit a GDP egy százalékára kiterjedő költségvetésből nem lehet fenntartani. Az sem közömbös, hogy az unió bővítésének határai nem rögzítettek.
Persze minderről az átlag európai keveset tud, de azt biztosan érzi, hogy az unió mai vezetői nem az ő érdekeit képviselik, ezért akarja az itt ólálkodó kísértetet elűzni.